[23. rész]

Sziasztok! Az izgalmak folytatódnak! Vajon mit hoz ki a drog Katherine-ből és Mac-ből? Sejteni lehet a dolgot...;) Olvassátok az új részt! Komizzatok, és pipáljatok!

Cleo F.

**********

~18-as korhatár~

Johnny a falnál állt. A bűzös, külföldi cigijét szívta, amit olcsón szerez be minden hónapban. Nem csupán cigit, hanem drogot is csempész az öccsével. Az üzletet évek alatt építette ki Vegasban, a testvérével, amolyan, családi üzletté. Az ülés alatti kis fiókban csempészik az árut, olyan, mint nekünk az álruháknak fenntartott titkos hely. A fekete bőrű, fiatal, alacsony Johnny, a "nagyúr" a környéken. Komoly ábrázata felderült abban a pillanatban, hogy felismert.

- Katherine Ambrose! Micsoda meglepetés, ribi!

- Johnny! Csá fiúk! - kiáltottam hátra az iszogatók, beszívott, belőtt bandának.

Ökölpacsival, és egy nagy öleléssel köszöntünk.

- Rég jártál erre!

- Igen, de itt vagyok! Ő a barátom...
Félfordulattal pördültem Mac felé. Ekkor jöttem rá, hogy nem adtunk neki fedőnevet.
Már megint elfelejtettem!
Rögtönöznöm kellett. Igaz, most nem fedőnevet, hanem egy random nevet kellett Mac-nek adnom. A Vérengzők rám vadásznak, és egy kis spanyolcsizmával, apró sokkolókkal, vágásokkal simán megtörik Johnnyt, hogy köpjön, kivel látott együtt. De kinézem belőle, hogy csak az egyikből elég lenne egy tíz perc kínzás, már megtörne. Nem olyan fazon, aki hamar megtörik, csak nem fogja az életét ( avagy üzletét ) kockáztatni valami, valaki olyanért, akiért nem érdemes.
Nagyjából, szűk fogalommal összefoglalva, senkiért.
- Ö...
Mindketten kisvártatva figyeltek.
- Luca - nyögtem. - Luca Green.
Negédes vigyorral meresztgettem a szemöldökömet Mac-re, a sötétben szerencsére nem szúrta ki más, csak ő. - Ö... igen! Luca vagyok! Üdv! - nyújtott kezet.
- Johhny. Csak Johnny! - csapott bele, gond nélkül kezet rázott partneremmel. - Mi kéne, kicsi rigó?
Elnyomta a bűzös cigijét, hogy a rendelkezésünkre álljon.
- Joint, kokó, deck, amfetamin, marihuana, LSD, extasy, heroin, morfium, metadon, speed? Minden van, ami kell!
- Választasz te, vagy én?
- Rád bízom magam!
- Király! Kérek ebből is, abból is! - kicsit konkrétabban kezdtem megfogalmazni a rendelést. Mindig úgy éreztem magam, mintha egy étteremben, vagy egy gyorsbüfében rendelnék. - Negyven gramm kokaint, négy decket, tíz jointot, húsz darab extasyt.
- Hűha, csajszi! - füttyentett. - Nagy tétel! Kemény lesz a buli?
Gondoltam, hogy Mac-re utal.
- Igen, nos Lucával feldobjuk a hangulatot!
- Ja.
Úgy látszik, megértette az enyhe célzást amit leadtam neki.
Johnny széttárta a kabátját, zsebéből előkotorta a megrendelt dolgokat. Az előre kimért, tíz grammos kokainzacskókat, az alapos odafigyeléssel tekert jointot, és a tíz darabos extasyadagokat. - Parancsolj, kislány! Két jointra a vendégeim vagytok!
- Kösz, de...
- Szívjátok el velem, na! Gyerünk Luca, mutasd meg, mit tudsz!
- Luca! Hé!
A banda többi tagjának harsogó kiabálása arra biztatta Mac-et, hogy bizonyítson.
- Oké! Toljad testvér!
- Ez a beszéd!
Elrejtettem a zsákmányt a kabátzsebembe, két tekert joint kivételével, ami tök ingyen volt. Mindig is törzsvásárlója voltam Johnny-nak... egyszer annyira rákattantam a drogra, hogy elvonóra kellett volna mennem, de ugyebár egy bűnöző nem mehet elvonóra, így maradt az öngyógyulás. És lám, mára tudom a határaimat.
Hamarosan mindhárman füstölögtünk a füves bagótól. - Egyébként honnan jöttél?
Mac felkapta a fejét Johnny kérdésére. A nagymenő háttal a falnak ravasz, összeszűkült szemekkel tanulmányozta a fiút. A lebukás Damoklész kardjaként lebegett felettünk, cérnaszálon. Johnny nem hülye. Szilárd alapokon álltunk, legalábbis úgy éreztem, sínen vagyunk, amikor Mac folyékonyan hazudni kezdett.
- Canadából.
- Canadából? Érződik is egy kis akcentus.
Megkönnyebbültem. A sikátor egyre barátságosabbá vált, a környék sötétbe, majd világosba, végül színesbe ment át, és kezdődött elölről. Mintha repültem volna. Nem éreztem magam még totál betépve, attól még elég szürreálisan király érzet költözött vissza a testembe, ami már rég elköltözött.
- Hogy keveredtél a ribi mellé?
- Találkoztunk az egyik rablásunknál. Egyszerre raboltunk ki egy bankot.
- Igazán?
Bólintottam az átható, barna szemek felé.
- Ez igazán érdekes!
- Az!
Tovább szívtunk, számomra hamar a joint végére érve.
- Nos, mi megyünk is! - karoltam már kicsit kábultan Mac-be, akinek megingott az egyensúlya, mert épp lehajolt, hogy bekösse a cipőjét. - Jó volt újra látni, Johnny! Kösz a cuccot!
- Szívesen! Csá! Luca! - biccentett a fiúnak, akit már elcibáltam.
- Kösz mindent!
A forróság hullámai törtek rám, holott a hátamon a hideg szaladgált. Néhol összemosódtak a gondolataim, egyrészt a drogtól, ami beékelődött a szervezetembe, másrészt Mac miatt. A joint rám hozta a frászt, és szerettem volna ágyba keveredni... de nem alvás miatt.
Mac mögöttem jött, vagyis inkább topogott, amiért ráncigáltam. - Mi van, Kat? - picit később hozzátette. - Hé, elhagytuk a kocsit!
- Leszarom! - dörmögtem hátra.
- Kat, mi van? Rosszul vagy?
Végre elértünk a következő kis sikátorba. Johnny és a bandájának leskelődő természete elől berántottam őt oda. Szapora lélegzetekkel fordítottam magammal szembe. - A faszom abba, hogy együtt rabolunk! Igazad volt, én is ezt akarom!
Majd megőrültem idáig. Most, hogy kimondtam, végre megkönnyebbülten.
Mac percekig tétlen volt. Meredt maga elé, képtelen volt eldönteni, hogy képzelődik a joint miatt, vagy ez tényleg megtörtént. Szemforgatva beleerőszakoltam a nyelvem a szájába. A sokk kezdett felengedni a nyomatékos csók után, a nyelve lassan életre kelt, szinte ledugta azt a torkomon.
Ez az!
A falhoz hátrált velem, a falnak támaszkodott, hozzám dörgölőzve csókolt. - Ah! Van nálad gumi?
- Van! Otthon a fiókomban is, hogy otthon is folytassuk! - vigyorgott.
A keze bejárta a testem, fogaival ingerelte a nyakamat, az alsó ajkamat. Nyálas, nyelves csókolózás közben a bensőm őrülten forrt, a hasam alja annak rendje és módja szerint bizseregni kezdett.
Áradt belőle a szenvedély, annyira, hogy elmondani sem tudom.
Hogy is ne! Levegőt sem tudtam venni, nem hogy beszélni!
Mac felhúzta a pólómat, még mielőtt a bőrre csusszant volna a fenekemen is simított egyet. Elszakadt tőlem, hogy a nyakam alján, majdnem a mellemig csókoljon. Ekkor vettem észre, hogy fuldoklottam az oxigénhiánytól. Feljebb emeltem az állam, nyeltem a levegőt, hogy legyen erőm tovább szeretni ezt a srácot. A kabátja időközben az alkarjára hullott, mint az én dzsekim. A szabad vállamat célozta meg a szívással.
- Várj!
- Mi van? - kapta fel a fejét. Szemeiben csalódás ringatózott, kérdés nélkül a szám sarkába nyomott egy puszit, aztán folytatta a vállamon elkezdett cirógatást a nyakamra térve.
- Mennünk kell!
- Pont most? Nem!
- Kérlek! Otthon...
Kimondva a varázsszót, megértette, mit akarok.

****

A lift falának nyomott. A kocsiban alig bírtuk ki, már úgy volt, megállunk valahol, egy nyugis helyen, de győztünk. A fejem felé fogta a kezeimet. - Kat, a kurva életbe is, - zihálta, haja csiklandozta a homlokomat - jobb vagy mint bármilyen drog!
És már megint nem kaptam levegőt. A forrósága áttapadt rám is, ez egészen addig tartott, amíg ki nem nyílt a lift ajtaja. Az ölében vitt ki, az első falnak sürgősen nekitámasztott. Semmilyen távolság nem volt közöttünk, minden rezdülését, rándulását éreztem. A vállába kapaszkodtam, lábamat a dereka köré vetettem. A szenvedély, ami belőle áradt, megmagyarázhatatlanul összepasszolt az enyémmel, valami oknál kifolyólag ez nem volt sokszor jelen, hiszen mint említettem, kevés férfitársaságom volt, olyan értelemben, akikkel jó is lett volna a szex, vagy ne a melóm miatt csináltam volna.
A lábam érte a padlót. Ledobtam a kabátját, ő meg az enyémet. Végig láttam a fehér árnyalatokat kék szemében.

[Folytatás a következőben]