[20. rész]

Drága olvasók!
Elérkeztünk a 20. részhez! Ne kíméljetek a komiktól, a pipálásoktól!:)

Jó olvasást!

Cleo F.

**********

- Ez lenne az!

A két fehér ajtók egyikéhez lépett, a kilincset lenyomva kinyitotta előttem. Előre engedett, szívesen elfogadtam a gesztust, mert már nagyon kíváncsi voltam. Betévedtem a szobába, remegő lábbakkal, és azt hittem, ott, mentem összeesek. Bíbor színű, stílusos, fekete csillagokkal díszített fal fogadott, fehér szőnyeggel. Magában a színkombináció is megszédített, a berendezésről nem is beszélve. Egy gyönyörű ágy feküdt rögtön az ajtóval szemben, fehér takaróval, lepedővel, lila huzatos párnákkal a háttámlánál.

Mellette a sarokban szintén hófehér fotel, lila párnákkal állt, és a szobát csak ez a két szín lepte végig. A kicsi szekrényt, ami minimum a derekamig ért, a függönyt az ablakon, rögtön az ágy felett. A szoba maga apró volt, visszafogott, semmi elegánsság nem jellemezte, nekem így tetszett. A falak pucérak, sehol egy szobor, vagy valami.

- Nagyon szép! Te rendezted be? - néztem hátra a vállam felett.

Hanyagul az ajtófélfának dőlt, karba font kezekkel, azzal a titokzatos mosolyával.

- Mondhatjuk!

- Tetszik! Nem rossz! Ahhoz képest, amit gondoltam, nincs rossz ízlésed!

- Ezt most bóknak vegyem?

Mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Akár.

- Kösz. Megyek, hagylak átöltözni! Ki is pakolhatsz, nem annyira sürgős az ebéd...

- Viccelsz? Megyek, megcsinálom! És csak hogy tudd, ez már uzsonna lesz!

- Uzsonna? Így elment az idő? - bólintottam. - Nahát, veled aztán repülnek az órák!

Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy érti ezt, Mac kibaktatott a szobából.

****

- Ez mennyei!

Elnevettem magam a zabáló, teli szájjal beszélő Mac képére. Én visszafogottan majszolgattam a makarónit, ő meg már a második adagját eszi, előtte persze egy tányér levest legyűrt. A kanapé mellett, a padlón ücsörögtünk. Jól esett kivételesen szakítani a hagyományokkal, és nem úri hölgy módjára enni. Mondjuk, eddig sem tettem, most meg már annyira sem.

Bátortalanul bazsalyogtam a bókjára.

Ízlik neki a főztöm.

Villám hegyére az utolsó falat makarónit szúrtam, aztán megrágcsáltam. Kényelmesen ültem, egy kevésbé feszélyezett ruhában. Még a szobában leszedtem a rúzsomat, kiengedtem a hajamat, lecseréltem az undorítóan kihívó, vadmacska ruhámat egy fekete kis nadrágra, meg egy kék atlétára. Sokkal jobban éreztem magam.

- Hű, tele vagyok!

- Örülök, hogy ízlett!

Átvettem a tányérját, és az enyémmel együtt a kezemben, feltápászkodtam, hogy elmosogassam.

- Kérsz valamit inni?

- Igen! Egy kis kóla jól jönne!

A meleg víz kellemesen szánkázott a kézfejemen, mosogatás közben. Úgy viselkedtem, mint egy igazi háziasszony, vagy... mit tudom én. Kiszolgálom, meg ezek.

De miért? Mert hálás vagyok?

Francba, ez totál nem vall rám! Ez nem én vagyok!

Végül is, odavittem a kólát a terpeszkedő srácnak. Most vettem észre, hogy bekapcsolta a TV-t. - Kösz!

Épp az egyik kedvenc műsöröm ment. - A Gyilkos Elmék? - fontam karba a kezem.

- Aha.

- Morgan az jó pasi!

- Morgan? Furcsa egy ízlésed van!

- Inkább jónak mondanám! Megyek, elszívok egy cigit, és... elvonulok!

- Oké! - motyogta.

Felkaptam az új, lopott gyújtómat, a doboz cigimet, azokkal a marokban igyekeztem kifelé. Magamon éreztem a tekintetét Mac-nek, ezt a hasznomra fordítva, megvicceltem. Úgy tettem, mintha elejtettem volna a dobozt, mélyen, kecsesen lehajoltam érte.

A levegő sípolva fékezett le a tüdejében a látványtól. Kacarászva ügettem, folytatva utamat.

- Új gyújtó? - kiáltott utánam vicceskedve.

Ártatlan arccal pördültem vissza, ennek ellenére tudta, hogy lopott holmi.

****

Bedugtam a fülest a fülembe, próbáltam ellazulni a dübörgő zene simogatására. Britney Spears hangja fickándozó szívemet megnyugtatta, a teljesen hozzám passzoló, Criminal dalával. Dúdolgattam a ritmust, lecsuktam a szemem, és végiggondoltam, mi mindent tettem idáig. Számtalan gyilkosság... emberek vére szárad a kezemen. Lopás, csalás, hazugságok, sikkasztás, drogkereskedelem, prostitúció.

A szemem kinyílt, és a plafonra meredt. Dobhártyámat szaggatta a zene, megtépázott lelkemet cibálták a gondok, büszkeségem viszont egyre csak dagadt. Sosem fordult még elő velem, de féltem.

Mit akarhat tőlem Rugó? Kinyírni, ez elég egyértelmű... Tudja, mi apám gyenge pontja. Elbírnám képzelni apám arcát, mikor meghallja, hogy megöltek. Semmi. Egy rezdülés sem. Annyit mondana: "Gyenge volt, elhullott. Mindig is a gyengébbek hullanak ki, hogy a nagyobbak, erősebbek éljenek". Hogy egyedüllétében sírna-e, tombolna, vagy meggyászolna, nem tudom. Mindig is kiszámíthatatlan lélek volt, rég lemondtam róla, hogy megfejtem.

Az oldalamra gördültem.

A sporttáska még kipakolatlanul hevert a földön, alján a revolveremmel, valamint a tartalék glock-kal. A biztonság kedvéért, őket is magammal hoztam. Meg a laptopomat. Ha unatkoznék, csak előveszem.

Jelen pillanatban nem akartam mást, mint pihenni.

****

- Mizu Katy?

Jake mély hangja valósággal dörömbölt a telefonba. - Mi lenne? Szobafogság - forgattam a szemem.

- Ejnye, ne legyél morcos!

- Kibaszottul az vagyok! Szeretnék kimozdulni!

- Kitudsz! Vagy Mac nem enged el néha?
- De - motyogtam.
- Akkor?
- Csak éjszaka is, egy kicsit bulizni, vagy valami! De most őszintén! Mióta vagytok ti haverok? - csaptam a térdemre a mérgem levezetésére.

A vonal túlsó végén egy perc csend következett. - Nem tudom. Nem rémlik, hogy haverok lennénk!

- Á, szóval csak az én ügyemben értettek annyira egyet!? Szuper!

- Mindig zsörtölődsz, vén lány!

- Vén vagy te, szemét!

Felröhögött. - Ma lesz a bevetés! Kocsiban ülök! Mindjárt Los Angeles-be érek!

- Vezetés közben telefonálsz? Milyen rosszfiú vagy! Ilyen korán kellett indulnod?

- Ja. Hétre már ott kell lennem! Mi ez már, nem? Az embert nem is hagyják nyugodtan aludni!

- Ühüm!

- Beszéltél Vadásszal?

Nagyot sóhajtottam a kérdésre. - Igen. Előtted nem sokkal hívott! Még mindig haragszik.

- Hagyd rá! Tudod milyen, mikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő akarja!

- Na igen! Rá ütöttünk! - felálltam, hogy levezessem a feszültségemet egy kis
járással.

- Az biztos - szusszant fel.

- Phil? Cody?

- Már elmentek. Ne félj, még egyben van a ház!

- Ajánlom is!

- Le kell tennem, húgi! Ma nem foglak tudni keresni, se holnap. Majd ha lesz időm, hívlak!

A rajtaütés két napot vesz igénybe. Szegény, el lesz fáradva, az hót ziher. Utólag bánom, hogy őt választottam csoportvezetőnek. Nem mintha nem bíznék a képességeiben, de féltem. Még csak most kaptam vissza. Bűntudatom lenne, hogy a saját bátyámat küldöm a halálba.

- Oké!

- Ne aggódj húgi, rendben leszek!

Megérezte, hogy féltem. - Ilyet ne kérj! Aggódni fogok!

- Én meg érted!

- Szeretlek, Jake!

- Szeretlek!

A vonal bontása után egy vad, fergeteges ötlet virágzott ki az agyamban.

****

Nesztelenül osontam a folyosón. A szívem dübörgött, a fülemben lüktetett egy ér.

Mindjárt kint vagyok!

Megsürgettem egy picit a lépteimet, a lift hívó gombjához nyúltam volna, amikor hirtelen félbeszakítottak. - Hová hová?

Felhúztam a vállaimat, mintha azzal időt nyernék, vagy elrejtőzhettem volna a parázsló, diadalittas szemek elől. Kihúztam magam, sértődötten karba tettem a kezem. Kénytelen voltam megfordulni. - Én...

Elakadt a szavam, bátorságom elvágtatott messzire. A szívem heves dobogását a torkomban éreztem. Mac Grey, egy hosszú melegítőben mutogatta magát. Csípőjén lógott a szürke nadrág, teljesen megmutatva hasát, és annak alját, kockáit nem fedte semmi. Most rúghatták ki az ágyból, mert úgy nézett ki a csapzott hajával, a fáradt, mégis éber kék szemeiről nem is beszélve. Csípőre tette kezét, meggondolva magát felvette a szokásos testhelyzetét, flegmán, lazán a falnak dőlt.

- Meg akartál szökni?

- Miért ne? Kávézni akartam!

- Azt hiszem ez nem sikerült! Amúgy, főzhetek le egyet, ha szeretnéd!

El akartam bújni a jókedve elől, ezért visszamentem a szobámba.

Seggfej!

[Folytatás a következőben]