[21. rész]

Újra itt vagyok, kis tolvajaim! Új résszel jöttem! Várom a komikat, pipálásokat!

Cleo F.

**********

  ~ 18-as korhatár ~

Hanyatt feküdtem az ágyamon. Semmin sem gondolkoztam, csupán néztem ki a fejemből, hatalmas átéléssel. A cigifüst felhőként gyülemlett fel a plafonra szegezett szemem előtt. Szétvetett lábakkal, kezekkel helyezkedtem számomra kényelmes pozícióba, jobb kezemben tartottam a meggyújtott cigarettát. Áldás volt számomra a káros nikotinadag.

Kizártam az elmémből Mac önelégült, egy szál gatyában flangálós képét, több kevesebb sikerrel. Piszkos fantáziám, szexi képzelőerőm a fejembe vert olyan képeket kikandikáló, szexi csípőjének láttán. Lehunytam a szemem. A sötétségbe menekültem.

Bár ne tettem volna!

Még csak álomba se merültem, úgy képzelődtem. Egy félhomályos szobában voltam... a Hold sápadtan bevilágított az ablakon. Kellemes súly nehezedett rám. Fülemben lüktetett egy ér, a szívem vadul dobogott, a pulzusom a plafont nyaldosta. Egy kék falú szobában feküdtem, egy kényelmes ágyon. A nyelvem zsibbadt, bizseregtem mindenhol, a legkellemetlenebbül pedig a fejbőrömön hatott. Nagyot nyeltem.

Egy nyelv csúszott a csípőmön. Egyik oldalról a másikra, felváltva a nyalakodást pár apró puszira. Az illető rám lehelt.

Ó!

Felsóhajtottam. Ívbe feszültem, a fejemet hátra vetettem. A súly, egy testhez tartozott. Egy izmos testhez. Megremegtem. A csókok egyre feljebb haladtak, a hasamon, rám fújt a melleim között. Kábultan lepillantottam. Egy fekete fejtetőt láttam. Képtelen voltam eldönteni, azért, mert sötét van, mert a szexistennek fekete haja van. Azonnal visszafeküdtem, amint a szakértő száj körbezárta a mellbimbómat.

- Á! - tört ki belőlem.

Szívott, szopott. A fogaival ingerelt, közben kuncogott.

A hátán csúsztattam végig a kezem. A puha bőrén finoman visszasiklott tenyerem, követve a láthatatlan útját, ugyanazt az ösvényt, amit percekkel ezelőtt bejárt. A férfi hajába mélyedtek az ujjaim, finoman meghúztam hátra a fejét. Nyögött. Édes, mély, férfias, monoton hangzású, torok hangon. Sikerült hátrább húznom a fejét, szabadon rám ragyoghatott az azúrkék szempár.

Szexi fintor jelent meg a telt ajkakon. Máris folytatták a kényeztetést a testem MINDEN pontján. Feljebb mászott az ágyon. A fülcimpámat nyalogatta, aztán a fülem mögötti hajlatot is összenyálazta. A körmömet tarkójába vájtam, a hátát martam kapaszkodás közben. Megbillentettem a medencémet felfelé. Kívántam.

Már mindketten meztelenek voltunk. Az erekciója nyomta a hasamat, hozzá dörgölőzésem közben egyre jobban merevedett.

Igen! Akarom! A számban is!

A nyelve behatolt a számba, őrjítő táncra, olykor csatába átcsapó hévvel. Viszonoztam minden figyelmét. Nyögdécseltem a csókba. Minden olyan gyorsan történt, és izgatóan. Átfordítottam őt, magam alá. Ártatlanul pislogott, mégis, kegyetlen farkasmosollyal mosolyogtunk egymásra. A csókjaim végig bélyegzően forrtak a torkán, a mellkasán, a gyönyörű hasán... míg meg nem leltem a csípőjét. Lázasan nyaldostam a bőrét, felpezsdült a vérem. Meglendült a csípője, egy jellel utalva arra, mennyire kíván.

Sebesen felpattantam, lefogtam a két karját. Az állát haraptam, az ádámcsutkáját, az arcát, amikor egy pillanattal később belém csapódott. - Mac!

- Katherine!

Egy fájdalmas érzet húzott vissza a Földre. A cigi kezdett elégni. Még nem égetett meg, de közel járt hozzá. Megnyomkodtam a homlokomat.

Aj!

A számhoz emelve szívtam egy utolsót a csikkből, majd elnyomtam a padlón. Nem érdekelt, ha seggfejke haragudni fog. Dühös voltam, kis híján megőrültem. Ez a szexjelenet felizgatott egy az egyben. Lihegtem.

Túl élénk a fantáziám!

Unatkoztam. Eluntam az életemet. Kezdenem kell valamit, mert ilyen mértékű frusztráció miatt megelőzöm Rugót, és magam használom a fegyvert. Ha szétloccsan az agyam, talán örök nyugalmat kapok. Felnéztem, látókörömbe került a táskám, alján a fegyverekkel. Mellette a laptopom pihent.
Azóta elő sem vettem, amióta ide jöttem.
Most ideje lenne!
Odalibbentem, nagy nehézségekkel való felállás után. Az ölembe kaptam, fejest ugrottam vele az ágyba, ami rugózott párat alattam. Hason fekve felhajtottam. Az üdvözlő hanggal együtt eltűnt a betöltési képernyő, helyette Slash, a Guns n' Roses gitárosa ugrott fel. Ő a háttérképem. - Helló Slash!
Elolvastam a könyvet, ami róla, az életrajzáról szólt, és még jobban kedveltem, mint azelőtt.
Visszatérve az elfoglaltságra. Eddig oké, hogy laptopon akarom elfoglalni magam, de mivel? Odakintről egy kis zaj, csörömpölés szűrődött be hozzám. A szememet forgattam. A keresőre meredtem. Felburjánzott előttem egy érzés, és nem a felizgulás Mac miatt. Hanem a honvágy. Nem is igazán a lakás miatt ( de azért is ), leginkább a rablás miatt. A napokban csupán apróságokat emeltem el, mint például gyújtó, nyalóka, ilyesmik.
Ez az!
A honvágy segített ihletet adni, mire tudnék szórakozás céljából rákeresni a neten, úgy, hogy az hasznos is legyen. Kombinálom a kellemeset a hasznossal. Gyémántokra kerestem rá, ékszerekre, amik itt a galériákban, üzletekben lesz kiállítva a közeljövőben. Találtam egy egész csinos kis darabot.
Amazonas medál.
Egy ritkaságnak számító, igazi egzotikus darab. Ez a medál szerte ágazott, harminchat karátos kis gyémántcseppekkel, árnyalatuk smaragdos zöld. 
- Hm, szépségem! Gyere anyucihoz!
A hozzátartozó szöveget kezdtem hangosan olvasni.
- Két hét múlva érkezik Coloradóból az Amazonas medál. Értéke megközelítheti az ötven millió dollárt!? - kikerekedett szemmel, O-t formált szájjal meredtem a képernyőre. - Ötven millió? Kérem!
Lejjebb görgettem az oldalon, olvasgattam, képet nézegettem róla, tájékozódtam. A fokozott védelem címet vizsgálgattam, tanulmányozgattam. Félbeszakítottam az olvasást egy pillanatra, hogy lementsem az oldalt, amiből később jegyzetelhetek. Belemerültem a tervezésbe. Szemem előtt elevenedett meg a tervem, a bejutás technikája, a teendők.
- Mit csinálsz?
Leereszkedtek mellém. Mac végigfeküdt mellettem, a laptop elé könyökölt, kíváncsian tapasztotta szemét a képernyőre.
- Zsákmányt nézek.
Csendesen beleolvasott a szövegbe, pár részletet elcsípve.
- Amazonas medál?
- Ühüm.
Görgettem tovább az oldalt, cseppet sem foglalkozva azzal, hogy mellettem fekszik.
- El akarod lopni?
- Nem! - csattantam fel cinikusan. Pofákat vágva fordultam a nagyra nyílt szemek felé. Nem egészen fél órája vele szexeltem álmomba.
És jó is volt!
- Meg akarom enni! De előtte lefényképezem az üvegében, a kiállításon! Szerinted mit fogok vele kezdeni, észlény?
- Jól van na, csak kérdeztem!
- Ne kérdezz sületlenségeket! - förmedtem rá keményen. Duzzogva menekültem a sorok közé, és onnan morogtam ki neki. - Attól, hogy itt lakom, még a főnököd vagyok!
- Hogy is ne! - kuncogott. - Az én házamban parancsolgatsz nekem? Egy nő?
- Igen!
- Ne nevettess!
- Nem is vicceltem!
Hangosabban kezdett nevetni. - Bírom a humorodat!
- Már mondtam! Nem tréfáltam!
Próbáltam minden áron letörni a szarvát, megcsonkítani a jókedvét, hiába. Egyre harsányabban kezdett kacagni.
- Mi ilyen mulatságos? - bámultam, mint egy ufót.
- Te!
- Én?
- Te! Próbálod játszani a sérthetetlen, maffiózó lányát, aki mindenkinek parancsol, és mindenek felett áll! Egy mindenható!
- Eltalálod! Csakhogy ez nem játék!
Még nagyobb mosoly kerekedett a szájára.
- Igazán?
- Figyelj csak, te igazából miért jöttél?
Egyszerűen rántott a vállán. - Hogy megnézzelek!
Elfogadható válasznak tartottam. Remélve, minél hamarabb lekopik, bólintottam, aztán olvasást tettettem.
- És, - folytatta kis csend után, mivel ez már jobban érdekelt, mint az állolvasás, egyből felkaptam a fejem - hogy megkérdezzem, nem iszol-e velem valamit!?
- Le akarsz itatni?
Vádló hangnememre és tekintetemre kétségbeesve ellenkezett. - Nem! Csak gondoltam halálra unod itt magad. Egész nap bent voltál.
Hát... végül is, egy kis pia jól esne. Meg unom ezt a szobát... a blogot meg teljesen kimerítettem információk terén.
- De ha ennyire elfoglalt vagy...
- Benne vagyok! - csaptam le a laptop fedelét.
Visszatartotta a levegőt, torkán akadt a szó.
- Tényleg?
- Aha! Szomjas vagyok - panaszkodtam.
Szégyenlősen vigyorgott rám, tekintete ingázott a szám, és a pillantásom között.
De megharapnám azt a csinos szájat! - gondoltam.
Egyáltalán nem szabtam gátat a piszkos gondolataimnak, sőt! Élveztem őket ( Hogy a fracba ne, ilyen rosszfiú, szexisten mellett? ), szabadjára engedtem a képzelőerőmet.
- Akkor menjünk!
Feltápászkodtunk az ágyról, amit addigra szétfetrengtünk. Az ajtóban előre engedett. - Szereted Slasht?
- Igen - válaszoltam gyanakodva. - Miért?
- Láttam, ő a háttérképed! Régen voltam pár koncertjükön! Eszméletlen volt!
- Tényleg? De kár - nyafogtam. - Mentem volna én is! Olvastad a könyvet róla?
- Nem.
- Kölcsön adjam?
- Persze!
Pajkosabb hangulatban, szeleburdibban haladtunk a konyhába.

[Folytatás a következőben]