[19. rész]

Sziasztok! Felkerült a folytatás! Várom a pipálásokat, de főként a komikat!

Cleo F.

**********

Egy felhőkarcoló garázsába hajtott, amiről ha tudom, hogy otthonról jövünk, még azt hinném, hogy oda mentünk. Sűrűn pislogtam az irritáló fényű lámpák miatt. Kikászálódtam a kényelmes ülésről, óvatosan bezártam az ajtót, annak ellenére, hogy tudtam, ő kinyitotta volna nekem. Szétnéztem a helyiségben, és valóban szembesültem a ténnyel, hogy egy hasonló kaliberű házba jöttem, mint amilyenben lakom.

Talán mégsem lesz kibírhatatlan az ittlét.

Mellettünk egy fekete Mercedes állt. Hívogatott, hogy raboljam ki, de nem szerettem volna feltűnést, különösen most, és a sarokban forgolódó kamera, meg mozgásérzékelő is akadályozott. Magassarkúm visszhangzó kopogásával a nyomomban megkerültem a SUV-ot, járás közben tovább nézelődtem, méregettem a terepet.

Mire odaértem a csomagtartóhoz, Mac épp bezárta. Állkapcsom megfeszült nyújtózkodó teste láttán, borzolódó hajának látványára. A szám cserepesre száradt, a gyomrom ökölnyire szűkölt, és elárasztotta egy hőhullám. Képzeletem tréfált velem. Képek ugrottak be róla... mocskos képek.

A hidegrázás hozott vissza a jelenbe.

- Gyere! - hívott barátságosan, félmosollyal.

A hosszú út alatt először szólt, akkor is csábítóan, csábosan, hogy ellágyultam. Félénken tipegtem vele a liftig. Felfelé kezdtünk emelkedni, éreztem, nem csak mi ketten, hanem a gyomrom is ugyanúgy liftezik, az epe előszeretettel mardossa a torkomat.

Kívántam ezt a pasit, itt, a liftben, agyamat elhomályosította az elmúlt nap eseménye, nem is beszélve a reggeli szemezésekkel, amik szemszexbe csaptak át. Igen, nyíltan szemszexeltünk.

Bassza meg!

Oldalpillantást vetettem a fiúra. Épp a semmibe meredt, a gondolataiba merült. Arca fiatalosan sima volt, békés, kifejezéstelen. Visszafordultam, és nagyot nyeltem. El kellett terelnem a figyelmemet. Szerencsére, nem volt rá szükség, mert puhán lefékezett a szerkezet, csilingelve nyílt szét, tárta fel előttem a takaros lakást.

Szóhoz sem jutottam, valósággal lefagytam. Képtelen voltam követni Mac-et, mikor kilépett a liftből. Nagy nehezen, kis idő után rávettem magam a távozásra. Épp időben. Fél centire a hátam, a copfom, valamint a sarkam mögött záródott az ajtó. Egy kis szellő meghűtött hátulról, viszont így is perzselt a bőröm. - Üdv nálam! - fordult vissza a fiú út közben.

Elképesztő lakás volt. Igazi agglegénynek való, mint ő. Saját ízlése szerint berendezett, lehet, ezért tetszett annyira. Nagy nappali nyílt, azonnal, hogy kiléptem a liftből. A nagy helyen alig volt valami bútor, de az menő elrendezésben, lehengerlő tárgyakkal berendezett. A falak steril fehérek, még a nappalival egybenyíló konyhában is. Futólag megnéztem a konyhát, és az sem volt semmi. Modern, szédítő kütyük, gyönyörű, karamellszínű pultok.

Egy folyosót láttam lekanyarodni a konyha végén. Arra lehetnek a szobák, a fürdő... Később felderítem azt a részt is.

- Ülj le egy kicsit! Igyál egy pohár sört!

Nem mondtam hangosan, arcomról könnyen leolvasható volt, hogy elfogadom. Ő eltűnt a konyhában, feltalálva magam bebotorkáltam a nappaliba. Finom tapintású, fehér kanapé terebélyesedett, oldalvást a konyhának, egy kis asztal állt a TV, és az ülőgarnitúra között. A távirányító, meg egy újság pihent rajta. Megkönnyebbülten láttam, hogy nem pornómagazin.
A TV alatti asztal polcain rengeteg DVD, CD sorakozott, oldalt, a két nagyobb résben pedig hangfalak voltak. Néhány virág tette hangulatosabbá a helyet, párosítva egy-két képpel, amik értelmetlen motívumokat örökítettek meg. Megakadt a szemem az erkélyajtón. Ennek legfőbb oka, hogy vérvörös függöny takarta a betolakodó fénytől.
Nagyon tetszett! Az én ízlésemnek megfelelt.
- Parancsolj!
Mac már mellettem is állt, a sörrel megtelt, tetején szép csíkban habos pohárral. - Kösz! - gyorsan átvettem, és arrébb ültem a kanapén, hogy az ő csinos kis segge is elférjen. - Szép lakás!
- És még nem láttad a lényeget! A szobák a legjobbak!
Vigyorogva a sörömbe ittam. Követte a példámat, belekortyolt a saját poharába.
Szobák... Hm! Bár a itt se lenne rossz!
Ahhoz képest, mennyire ellenkeztél a "munkatársakkal" való szex ellen, eléggé rá vagy kattanva! - korholtam magam.
A sör utóíze bevonta a számat... ez jó volt, mármint az, hogy iszogattunk, mert akkor volt ürügy a csendre. Nem volt annyira kínos... annyira. Hamar megittam a pohár tartalmát, csalódottan néztem a fenekére, hátha maradt egy korty. Hát nem. Koppanva tettem le az asztalra, nehéz zsákként vágódtam hátra a kényelmes kanapén.
Itt még el is lehet aludni!
- Hogy érzed magad? - kérdezte halkan.
- Jobban - mosolyogtam rá, amin mindketten meglepődtünk. Kék szemeiben örvénylett a csodálkozás.
Büszkeség töltötte el, ebből a büszkeségből kerekedett ajkaira mosoly. Én sem tudtam fellélegezésem valós okát.
A környezetváltozás tenné? Vagy a csend?
- Örömmel hallom! A bátyád megölne, ha nem így lenne!
- Ó! Ő csak sorban állna! Vadász lenne az első!
Felnevettünk. Hangunk körkörösen bejárta a nappalit.
- Igazán megnyugtató!
- Kellett neked felvetni a bébiszitterkedést. Sajnálom!
- Így utólag... sem bántam meg!
Meggondolta magát a mondat közepén, aztán valami rávitte, hogy habozása ellenére is kimondja, amit gondolt. Szeretem ezt. Ezt az egyirányúságot, az őszinteséget, elmondja, megosztja velem, amit gondol. Mindig nagyra becsülöm az ilyet.
Mivel nem reggeliztem, és hosszú volt az út, farkas éhes lettem. Miközben megint szemeztem Mr. Helyes Pasival, égett a gyomrom az éhségtől. Azt hittem, megkordul, de Mac gyomra beelőzte az enyémet. Egyszerre vetettük pillantásunkat a póló alól is jól látszó, kocka hasra.
Szóval éhes... Sokszor mondták, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Nos, megnézzük, igaz-e!
- Hoppá! - csattant fel színészien.
- Úgy látom, mindketten megéheztünk! Összeüthetek valamit!
- Nahát, te tudsz főzni!
- Aú! Ez sértés! - vágtam a térdére. - Persze, hogy tudok! Tolvaj vagyok, és nem hülye!
- Jó, jó, bocsánat! - tartotta fel a kezeit. - Nem akartam megbántani őfelségét!
- Marha!
Kuncogva kikaptam kezéből a szintén üres poharat, átvágtam a nappalin, egyenesen a konyhába. A poharak gyors elmosása után a gigantikus, visszatükröződő hűtőhöz mentem. Óriási volt, és olyan anyaggal vonták be, hogy láttam a még mindig ribancvörös szerelésemet, a rúzsom makulátlanságával együtt.
- Lássuk, mi van itthon!
A kezdeti lelkesedés hamar elillant, a nagy semmi láttán. Na jó, ennél azért jobb volt a helyzet, mert volt bent egy rekesz sör, Egy üveg Jack Daniels, egy Jim Bim, és egy Royal vodka.
- Ez most komoly? - néztem fel hisztérikusan Mac-re. Mint egy ártatlan kiscica, hatalmas szemekkel bambult rám, a kanapé háttámlájára feküdve. - Ebből hogy főzzek bármit is?
- Egy jó erős leves megteszi!
Felhorkantam. Ő lehet, hogy nevetett, nekem viszont ez kurvára nem volt vicces.
- Mondd, hogy viccelsz!
- Vicceltem!
- Jó! Akkor tudod mit? Elmegyek bevásárolni! - a végszóra bezártam a hűtőt, az ajtóban hagyott nagy táskámból kihalásztam a kicsit.
Leellenőriztem, mi volt benne. Cigi, bicska, pénztárca, telefon, kulcs, gyógyszer, neszesszer. A pénztárcámban volt annyi kp, hogy bevásárolhassunk. Ha ezt elköltöm, ki kell vennem a bankszámlámról.
Felálltam, a lift melletti kis asztalról felkaptam egy kézitükröt, megvizsgáltam a tükörképemet, ami kisebb sminkhibákkal tökéletesen festettem. Rövidnadrágomat igyekeztem minél feljebb húzni, míg végül jónak találtam. - Oké! - hallottam kicsit késve Mac hangját. - Mehetünk!
- Mi? Állj! Úgy gondoltam, én megyek!
- Veled tartok! - mosolygott önelégülten, fülig érő mosollyal, máris felém magasodva.
Zavaromban igazgattam a táskámat a vállamon. - Fényes nappal van! A Vérengzők nem hülyék, hogy megtámadjanak bárkit is, legyek az én, legyen bárki!
- Tudom! Nem kockáztatok, hogy leüssenek, és esetleg ne érj haza! Még éhen halnék!
Durcásan fújtam egyet.
Egy szó nélkül megnyomtam a lift gombját, és vártam az érkezését, türelmetlenül doboltam a karomon, míg ki nem nyílt. Beléptem, nyomomban Mac-kel. A mélygarázs gombját, értelem szerűen a legalsót megnyomta. Az ajtó zárulásakor szórakozottan zsebre vágta a kezét, az egyiket bennhagyta, a másikkal kihalászta a kocsikulcsot, közben szórakozottan felszólalt. - Melyik szupermarketbe megyünk?


****

Nem tűnik rossznak! Elég nagy! - morfondíroztam magamban. - Hm... Nem! Mégsem!
Visszatettem a paprikacsomagot a többi közé, és tovább válogattam, karomon a kosárral. Találtam egy megfelelőt. Megforgattam, sunyiban felnyitottam, és belenéztem, de még akkor is azt gondoltam, ez a jó. Beledobtam a kosárba a hús, a sok zöldség, a cigi, a piák, kólák ( kis és nagy méretben ), fűszerek mellé.
- Ez jó lesz - toppant mellém Mac, egy üveg vörösborral.
Pár perce ment át a borosztályra, az ott lévők közül válogatott idáig. Én szinte megvettem mindent. - Tedd bele! - böktem a kosárra.
- Nem nehéz?
- Elbírom, kösz! Arra gondoltam, csinálok egy jó makarónit!
- Az jó lesz! Szeretem a makarónit!
Kelletlenül is rámosolyogtam. - Mehetünk fizetni!


****

Sorban pakoltam ki a szatyrokból a pultra. Nehéz volt felcipelni nekem is, és Mac-nek is, még ha a mélygarázsból, a lift segítségével is hoztuk fel. A hűtő egyre csak telt, az ajtó roskadásig volt, mint az alsó fiók, a polcokra már úgy ahogy kevés étel jutott. A hűtő csordultig megtelt finomabbnál finomabb, ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb gyorsfagyasztottakkal, piával, valamint zöldségekkel.
Előkapkodtam a hozzávalókat, amiből egy jó makarónit tudok csinálni, közben azon merengtem, hová tűnt Mac. Egyből eltűnt a szobákban, azóta elő sem jött. Bennem volt a kényszer, hogy utánaosonjak, kifüleljem, megnézzem, mit csinál, de nem tettem. Elvonta a figyelmemet a zsebem kipakolása.
Igen, nos... elemeltem pár dolgot a polcokról. Nyalókát, egy csomag rágót, egy szexi, párducmintás gyújtót, meg egy fekete körömlakkot. Sosem bírom ki, hogy ne tegyem el, ami megtetszik. Oké, ki tudnám fizetni, nekem mégsem a pénz számít. Az a megmagyarázhatatlan érzés... az adrenalin, a veszély, hogy bármikor elkaphatnak. Mindig is a bűnözés vonzott engem kiskorom óta.
- Itt vagyok!
Mac hangja szakított ki a gondolataimból. - Mi tartott ilyen sokáig?
- Telefonáltam - könyökölt a pult másik oldalára. - Segítsek?
- Nem kell, kösz! Megyek, átöltözök valami kényelmesebbe, aztán jövök főzni!
- Rendben!
- Egyébként... Mit szeretnél, mit csináljak még? Mert megcsinálom szívesen!
Kisfiúsan elmosolyodott, ravaszkás fény gyúlt a kék szemében. - Hát... lenne itt valami! Húsleves!
- Húsleves? - kérdeztem vissza.
- Igen, tudod anya, mindig ezt csinált nekem sráckoromban, vasárnaponként, vagy ha beteg voltam, és egy-kettőre rendbe jöttem! Csinálnál nekem, ha szépen megkérlek?
- Természetesen! Még jó, hogy ész nélkül vettünk mindent! Összetudok dobni egy jó fazékkal! Előtte mondom, átöltöznék... megmutatod a szobámat?

[Folytatás a következőben]