[27. rész]

Sziasztok kis tolvajaim! A folytatással jöttem, amiben a Pajzs akcióját követhetjük nyomon. A részleteket megtudjátok a részben!:)

Jó olvasást! Komizzatok, pipáljatok!

Cleo F.

**********

A mélygarázsban álltunk. Mac kocsijának motorháztetőjén ült, én a vezetőülés ajtajának dőltem, Cody és Phil előttünk támaszkodtak a fekete Mercire, amit korábban már ki akartam rabolni. Hogy nyugodtan beszélgessünk, Cody még a liftben, ahol nincsenek kamerák, feltörte a ház biztonsági kódját, és kilőtte a kamerákat, és a mozgásérzékelőket.
- Hány dolgozó van bent éjjel?
- Csak az eladó.
-  Aha. Ki kell kapcsolnod a rendszert, nehogy a pánikgombbal ránk riassza a zsarukat.
- Nem nagy ügy - legyintett Cody. - A modern, idei rendszerrel nem érnek semmit, mert ugyanúgy jó hozzájuk a régi kódkulcs! A környező kamerákkal sem lesz baj, vagy ne legyen heacker a szakmám!
- Ez a te szakterületed, fingunk sincs, miről beszél - taglalta Phil, pimasz mosoly terült el az arcán.
- A símaszkok?
Phil felemelte az aktatáskáját, ezüstös borítása vakított a visszatükröződő, irritáló garázsfénytől. - Itt vannak a drágák!
- Király!
- Mi a terv?
Mac felé fordultam. - Cody a kocsiban marad, figyeli a radarral a járókelőket, vagy a rendőröket, és jelez, ha baj van. Ez az őrszem poszt mindig Philé, de most szükség van a kezeire - mindannyian elmosolyogtuk magunkat. - Én fegyvert fogok az eladóra, ti pedig megpakoljátok a sporttáskákat, amennyire tudjátok. Gyorsaknak kell lennünk. Meg kell döntenünk a rekordunkat!
- Rekordot? - vonta fel a szemöldökét értetlenül.
- Aha. A leggyorsabb rablásunk eddig 3 perc 7 másodperc volt!
- Most gyorsabbak leszünk - morzsolgatta a tenyerét Phil. Szemében felcsillant a szokásos huncutság, amikor rabláshoz készülünk. Cody is valami ilyesmiben szenved bevetés előtt.
Az azúrkék szemű srácra bambultam. Titokban, feltűnés mentesen próbált bámulni, de észrevettem. A bujasága felhevítette, világosabbá tette az íriszeit, kissé elhomályosult, amikor piszkos gondolatok ömlesztették el az elméjét. Csak remélni mertem, hogy a jó benyomásaim alapján az én meztelen képem ugrott be neki, és lehetőleg megőrül, míg haza nem érünk. Van egy olyan érzésem, az az utolsó óvszer csúnya véget fog érni.
- Találjunk ki egy fedőnevet Mac-nek!
- Igen! Ideje lenne
- Mit szólnátok a lajhárhoz? - vetette fel Cody.
- Biztosra veszem, hogy nem lajhár - köhögtem. - Hidd el, tudom!
Mac kínjában nevetett, míg Phil és Cody nyeltek.
- Segíthetnél! - vágtam karon a fekete hajába túró srácot. - Melyik név tetszik neked?
- Nem is tudom. Igazából még nem gondolkoztam ezen.
- Nagyszerű! Akkor ránk marad a felelősség!
Egy ideig dobálóztunk a hülye nevekkel, amikor felvetettem egyet. - Farkas! Milyen lenne már...
- Ez jó! Legyen ez!
Mindhárman az izgatott férfire néztünk. - Komolyan?
- Igen. Tetszik! Farkas.
Vállat vontam.
- Akkor legyél Farkas.

****

Elől a két társam ült, én és Mac pedig hátul, a hátsó üléseken. Először nem értettem, miért húzódtunk ennyire az ablakhoz, aztán tenyere a combom belső részén simuló farmerre talált, nyomban megvilágosodtam, hogy így kiesünk a visszapillantó látóköréből. Szabadon cirógathatott, közben igyekeztem halk maradni, és az ablakon túli házakat, üzleteket, szórakozóhelyeket, kaszinókat figyelni.
Elől ebből semmit nem vettek észre. Az új típusú pornófilmet vitatták, aminek a főszereplője a kedvenc pornószínésznőjük. Nagyokat röhögtek, és "Ó, az jó volt!", "Te is láttad ezt meg ezt? Az brutális volt, annyira állati!" beszélgetésfoszlányokat hallottam, mikor néha kiszakadtam a minket körülvevő burokból.
Nagyon nem tetszett, hogy csendben kellett maradnom.
A játékos srác a vállamtól a nyakamig végigcsókolt, harapott, erre kicsit hangosabban reagáltam a kelleténél. - Baj van? - suttogta nevetve.
Tudtam, miről szól a játék. Amiért reggel óta majd megvesz, mert nem tudtunk összebújni, most engem próbál megőrjíteni. Jó úton haladt, mert a szívem a torkomban dobogott, utórezgése a hasam aljában ismétlődött. - Utálok csendben lenni.
- Otthon kiengedheted a hangod - harapta meg gyengéden a fülcimpámat.
- Az biztos. De addig, - arrébb toltam - ne is próbálkozz!
Elfogadta a kihívást. Megnyalta a szája szélét, egy szexi szemöldök mozdulattal a hajába túrt. Már attól bizseregtem, ha így nézett rám, vagy ha ilyen mosolyt dobott felém. Csendben utaztunk tovább egyik karját felettem lendítette át, a vállamra téve, a másikkal az ülések tetején támaszkodott, laza terpeszbe vetve lábait.
Ezt a játékot oda vissza játsszák. Hosszú ujjaimat a combjára csúsztattam. Tudtam, ő nem fog ellökni magától, hanem kiélvezi, amíg érinthetem. Beljebb vándorolt a tenyerem, belső combrészéhez, majd egyre feljebb, míg meg nem érintettem Őt. Elégedetten mosolygott mellettem, masszírozásomra ellazult, de eddig sem volt feszült. Érzéki kényeztetésem közben a fülemhez hajolt. - Mit művelsz?
- Felkészítelek a kimerítő estére.
- Ajaj - duruzsolta a fülem alatti bőrrészre fújva. - Neked is készülnöd kellene!
- Én totál kész vagyok! - kacsingattam.
- Hm - egy pillanat alatt végigmért, visszahelyezkedett az előbbi testhelyzetébe, és nem szólt semmit, csak bámult a két elől ülő közé, az ablakon keresztül, a sztrádára. Még mindig nem hagytam abba, Codyék még mindig nem vettek észre semmit, hanem a pornós élményeikkel foglalkoztak. Megálltunk egy piros lámpánál. Körülöttünk senki sem volt, se a két oldalán lévő sávba, se mögöttünk. Mac meleg leheletétől felállt a tarkómon a szőr. - Ha nem rabolni mennénk, és csak ketten lennénk, megdugnálak itt, a kocsi hátsó ülésén.
- Milyen romantikus!
- Sosem volt bajom az udvarlással - vonta meg vállait.
- Kocsiszex. Még nem volt benne részem!
- Akkor bepótoljuk! Motorháztetőn kezdjük, aztán az anyósülésen, meglovagolnál a vezetőülésen, elfeküdnénk a két ülésen, hátra megyünk a hátsókra, ott is ellennénk egy órát, végül a csomagtartón fejeznénk be.
A felvázolt ötlettől begolyóztam. Halkan pihegtem, közben elképzeltem mindent, amit mondott. - Sort keríthetnénk rá!
- Azon leszek! Ó!
Egy erősebbet markoltam a nadrágjára, amitől egyszerre vállt ingerültté, és sokkal játékosabbá. Úgy döntött, itt a vége, elcibálta magáról a kezemet, és az ölembe helyezte. Ezután semmilyen témánk nem volt. Fantáziáltunk, itt, hátul, vártuk, hogy megérkezzünk.
Cody leparkolt az utca elején. A bolt táblája, nem messze tőlünk jól láthatóan foszforeszkált, fehér és szürke színekkel kivilágítva, egy nagy nyaklánccal illusztrálva, és a "Csillag ékszerbolt" díszes szövegével. - Megjöttünk. Várjatok egy kicsit, míg kilövöm a kamerákat.
Phil a sötétített üvegen át vizslatta a kihalt környéket, én, és Mac feszült figyelemmel vártunk. A farzsebemben pihent a revolverem, Mac-nek adtam a glock-ot, hogy a biztonság kedvéért két fegyver is legyen nálunk. Cody pötyögött valamit a laptopján, elővett egy szerkentyűt, csatlakoztatta a gépre.
- Az mi? - kérdezte Phil.
- Ez egy olyan gép, amivel semlegesíthetem a számítógép bemérhetőségét! - forgatta a szemét, olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha mindannyiunknak tudni kellett volna.
- Leszarom, mi az! - förmedtem rájuk. Most ébredt fel bennem először a főnök, mióta elindultunk. - Csináld!
- Rajta vagyok, főnök!
Karba tett kézzel dőltem hátra az ülésben. Doboltam a karomon, arra várva, hogy indulhassunk végre. Egy idegesítő, háromszor megismétlődő, vékony pittyegés után Cody felszólalt. - Minden tiszta!
- Nyomás!
A símaszkokat sietve húztuk a fejünkre, a legtöbbet én vacakoltam vele a hajam miatt, igazítgattam, hogy valamennyire jól álljon. Cody lassan, gyanútlanul hajtott az üzlet elé.
- Showtime! - hangzott el a szokásos rablási csatakiáltás, ha lehet ezt annak nevezni.
Kivágódtam az ülésről, a kivilágított, puccos üzleten megakadt a szemem egy kicsit. Felderítő jelleggel álltam meg a kirakat előtt, benéztem az eladói pult mögé. Egy fehér bőrű, rövid, szőke hajú, vékony, alacsony nő, sőt, inkább lányka álldogált a pultra dőlve, valami női magazint lapozgatva. Jeleztem Codynak, hogy kapcsolja le a világítás nagy részét, az utcában is, valamint a boltban.
Egy lámpát hagyattam égve, hogy azért mi lássunk valamit. Az éjjellátót is hozhattam volna, de így gyorsabban megleszünk. Amint a fények kialudtak, a lány megrettentve nézett szét, és az ajtó felé. Késő volt. Berontottunk a boltba, elől Phil és Mac, utánuk meg én. Egyből szétváltunk, a fiúk a táskáikkal a vállaikon borították a zsákmányt az egyre súlyosbodó táskába, én meg fölényesen megálltam a kasszánál.
Szerencsétlen lány a piros gombot nyomkodta, a tűzjelzőt a pult alatt, tekintete föl-le siklott köztem, és a gombok között. - Nem működnek? - valósággal elsápadt a mély, ijesztő hangomra. Perzselt a fehér bőre a sötétségben. - Kellemetlen, nem igaz?
Válaszul semmit sem szólt. Kényelmesen könyököltem a pultra, unottan tenyerembe hajtottam a fejem, megtámasztottam az állam, a fegyvert továbbra is a halálra rémült lányra szegezve. Hátrált pár lépést, nagyot nyelt, farkasszemet nézett a fegyver csövével.
- Most jön az a rész, hogy fel a kezekkel, és pofa be! Ez egy rablás!
Felemelte karjait, annyira gyorsan, mint ahogy kiejtettem a figyelmeztetést a számon. Röhejes volt ennyire csapdában látni egy embert.
- Pompás! Jól csinálod! Mi a helyzet, fiúk?
- Minden rendben, Vipera! - szólt valamelyik, de nem tudom, melyik.
- Kábé mennyi idő?
- Nem sok! Mindjárt mehetünk, csak... Mehetünk!
Hallottam magam mögött a kirobogó lépteket, ez mindig elégedettséggel töltött el. Egyedül maradtam a boltban, az eladóval.
- Köszönjük az együttműködést! Sajnos most mennünk kell! Viszlát! Csak semmi hirtelen mozdulat!
Az ajtóhoz húzódtam, egy másodperc alatt kiszaladtam a kocsihoz, amilyen gyorsan csak tudtam, beültem Mac mellé a hátsó ülésre, aki már leszedte magáról a símaszkot. Egy ügyes mozdulattal berántottam a kocsi ajtaját, Cody meg beindította a motort. Sebesen lőttünk ki, pillanatokon belül két utcával arrébb jártunk.
Felsóhajtva húztam le a meleg, kellemetlen érintésű símaszkot.
- Megcsináltuk!
Phil és Cody nagy örömmel kürtölték szét vidám vigadásukat a lehúzott ablakokon túlra, ezzel fáradt mosoly varázsolva arcomra. Befészkeltem magam az ülésbe, a ringatásra azt hittem, elaltat. Lapos pislogások között fordultam az azúrkék szempár felé. Tulajdonosuknak kacér bujaság terjedt szét arcán, szája szeglete felfelé kapaszkodott.
Lepillantott a zsák ékszerre. Csillogtak, villogtak, láttam lelki szemeim előtt, mennyit is kaszálhatunk rajtuk. Aztán vissza felnézett rám, óvatoskodva, lágyan örvénylő íriszekkel, maga mellé tette a zsákmányt, készen állva arra, hogy annak a helyére, azaz mellém üljön.
Lelkesen, csendes figyeltem a mozdulatot, végül büntetlenül ráhajthattam fejemet a mellkasára.

****

- Gyorsabban - ziháltam hangosan.
Mac kiéhezetten vetette rám magát, alig, hogy betettük a lábunkat a házba. Az ágyig botorkálva jutottunk el, megszabadítottuk egymást a ruháinktól, és abban a percben, hogy megtöltött, őrületes tempót diktált. A férfi hörgött rajtam. Érintett, simított, ahol ért, beleremegtem bőrének hozzám simulásakor. A hajába kapaszkodtam, éreztem bennem mozgó férfiasságának tovább növő tempóját, fülemben ismétlődő nyögése átlökött a határon.
Teli torokból kiáltottuk egymás nevét orgazmus közben. Csodálatos volt a forróság minden testrészemben, a levegőhiány, valamint az, hogy testünk között semmi távolság nem volt. Nem féltettem a táskányi ékszert az előszobában, azt sem bántam volna, ha elviszik, ha cserébe örökké élvezhettem volna ezt a srácot.
- Hátulról is akarlak - csókolt a nyakamba. Nagyon is éber volt, én vele ellentétben kábán szorítottam őt.
- Akkor csináld!

[Folytatás a következőben]