[29. rész]

Huncut Tolvajaim!
A történet fonala folytatódik a készülő "adásvételtől", aminek nem feltétlenül lesz rossz, avagy ó kimenetele. Attól függ, honnan nézzük. Nos, itt is lenne az új rész, szám szerint a 29.!
Jó olvasást!
Cleo F.

*********

- Farkas, az ékszerek! - csettintettem, le sem véve furakodó szemeimet az ettől zavartan szemkapkodó srácról.

Bajt szimatolok.

Mac ügyesen elém fektette a táskát, és visszahátrált a hátam mögé. Megpördítettem, hogy a fiú felé nyíljon, így mikor felrántva kinyitottam, egyenes rálátást kapott a csillogó-villogó ékszerekre. - Megfelelnek?

- Igen. Nagyon is - hebegte.

- Pompás. Szeretem az együtt működő vásárlókat. Had lássam a kokót!

Remegve halászott elő egy nagy tasakot a zsebéből, épp azért a földre ejtette. A szememet forgattam, belefájt egy kis időbe, míg képes volt az asztalra tenni. Rögvest lecsaptam rá, magam felé kezdtem húzni, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak átverni akar ez a szemétláda.

- Első osztályú. Ezeket árulják a negyedben.

A negyed. Mi csak így hívjuk a dillerek tanyáját, ahol Mac-kel a múltkor is jártunk.

Míg ő feleslegesen járatta a száját, kibontottam a csomagot, szórtam egy keveset a kezemre, porhanyósságát vizsgálva, a szagát, mindent, ami lebuktathatja a csalókat.

- Nagyon szeretném eladni önnek... fellendítené az üzletet és...

- És jó profitot csinálnál belőle! Igazam van?

- Mint mindig.

Imádtam az ilyen talpnyalókat. Azt hiszik, ha azt mondják, amit szerintük hallani akarok, elvarázsolhatnak.

Hát tévednek.

Kipróbáltam egy szippantásnyit, összevont szemöldökkel vártam, és vártam a kívánt, nagyszerű hatásra, ami persze elmaradt.

- Valami baj van?

Gyilkos tekintetemet égettem a rusnya, megöregedett arcra, ami a függőség egyik jele. Tudta, hogy tudom, és tudtam, hogy ő tudja...

- Hamis kokaint akarsz nekem eladni? - kiáltottam, neki hajítva a csomagot.

A férfi felemelt karokkal védekezett, a nekicsapódó, nyitott csomagolásból kipergett a fehér kábítószer, az asztalra, az áruló fajzatra, aki azt hitte, a maffia történet egyik legnagyobb alakjának, közel olyan jó lányát át tudja verni.

- Mi... én... én nem is...

- Hazudsz - sziszegtem fogaim között. - Rám akartad sózni ezt a szart!

- Én... én ha kell, kipróbálom neked, térden állva könyörgök, csak ne ölj meg! Kérlek!

Hisztérikus kirohanása még undokabbá tett. A barátságtalan fény alatt amennyire gyorsan tudta, az asztalról szívta a hatástalan szert, csakhogy csillapítsa függőségének éhségét. A háttérben Mac feszülten szobrozott, a sok fegyveres lefelé irányították fegyverük csövét, várva a nyugodt orosz jelére.

Az egyre elveszettebb srác mögött semmit sem tett kísérője. Félelemtől átitatott szemeit nekem szegezte.

Sóhajtva, ciccegve aggattam szemeim világát az omladozó falakra. - Most mit tegyek veled!?

- Kíméld meg... kíméld meg az életem!

Könyörgése hatástalan volt velem szemben. Nem ismerek könyörületet, nem vagyok az elérzékenyülős fajta. Képét beterítette a fehér por, ettől még undorítóbbá téve őt, mint valójában.

- Sajnálom - nyúltam hátra az eddig elrejtett fegyveremért. - Aki elárul minket, halált érdemel.

- NE! Bármit megteszek! Minden pénzem odaadom, megtarthatod az ékszereket, hozok neked rendes drogot!

- Attól tartok - szegeztem homlokának a fegyver csövét. - Ezzel elkéstél!

Kibiztosítottam, ezzel egyre szaporább lélegzésre, keserűségre késztetve őt.

- Ne! Vipera, kérem!

- Sok szerencsét!

A ravasz meghúzásával megugrott a pisztoly, a golyó átsüvített a levegőn, belefúródva a kis tető homlokába. Egy csinos lyuk tátongott a fején, szinte azonnal meghalt. A hátul kifröcskölő vér beborította társát, a falat, a betonpadlót. Megforgattam az elsütött pisztolyt, azon gondolkodva, ő benne volt-e, és megérdemli-e a halált.

Mivel nyilván kísérő, tudott a dologról, így hezitálás nélkül eresztettem két lövést felé. Az egyik a nyaki artériát érte, a másik valahol a fontos belső szervei közé fúródott. Jobban járt, hogy a második lövésnél meg is halt. Nekem ez jelenti a könyörületet. Hagyhattam volna megkínozni mindkettőt, úgy meglőni őket, hogy a padlóra vérezzenek... helyett csendesen meghaltak.

Leráztam magamról a láthatatlan port, fellöktem magam az asztaltól álló helyzetbe. Megmarkoltam a táska ékszert, bezártam, és magam mellé szorítottam. - Néhány embered eltakaríthatna - vetettem oda Kobrának, amolyan se nem kérés, se nem parancs formában, javaslatként.
- Moe, Koaku, - szólította embereit fedőnevükön - intézzétek el! A náluk lévő apró a tiétek.
- Igenis, főnök!
Hálás mosolyt küldtem a megfagyott vonású orosznak. - Itt végeztünk! Menjünk Farkas - indultam el a felfelé vezető úton. Az egyenletes időközönként koppanó bakancsléptek a fülembe hatoltak, mégsem szóltunk egymáshoz. Némán vergődtünk ki a kocsijához, ami mozdulatlanul állt a helyén.
Beültem az anyósülésre, a sötét frizurás srác meg mellém, beindítva az autót. Élesen kifarolt, eldöcögött a pár kilométerre fekvő betonútig, ott rákanyarodva a hosszú országúton hajtott, csaknem száz felett. Eleinte átvettem, mi is történt a ma este folyamán, végül a biztonságos útvonalon tartva elővettem a kesztyűtartóból az eddig eldugott mobilt, gyors hívó által riasztva apámat.
- Hogy ment? - nyitott máris a kérdéssel.
Mozdulatlanul ültem, csak beszédre futottam. Az üvegen túl hömpölygő, végtelen sivatagot lestem.
- Jól.
- Jól? Ezt hogy kell értenem? Fejtsd ki azonnal!
- A drágalátos ügyfeled jó minőségű kokainja hamisítvány volt.
- Hamisítvány?
Felszusszantam. - Semmi jelentős értéke nem volt.
- És?
- Megöltem, a kísérővel együtt. A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt.
- Szép munka!
- Jobban odafigyelhetnél, kikkel is üzletelsz, Vadász!
Kissé csipkelődő hangnememre meglepően nem jött válasz, egyből átugrottuk a témát.
- Az ékszerek eladását intézd te. Rendelkezel megfelelő kapcsolatokkal a Fekete Piacról, nem de? Ott van például az az úriember, akivel egy időben nagyon jól elvoltál...
- Piranha nem tartózkodik Amerikában, ráadásul ő Fekete Özvegy pasija. Ezen kívül viszont van megfelelő ismeretségem.
Piranha egy belevaló, szenvedélyes srác volt, persze nem annyira, mint Mac. Anno komolyabban jártam vele fél évet, mert legnagyobb ellenségem, Fekete Özvegy, akit még Rugónál is jobban utálok, elcsaklizta előttem, kecses seggrázásokkal. Christian ( így hívták ), Európában folytatja bűvészkedését hónapok óta, de sűrűn visszajár a fűvel-fával kefélő Fekete Özvegyhez.
Az is lehet, hogy Christian is csalja őt. Egy Christian-féle hímnek nem szabad egyedül lennie.
- Értem.
- A bátyám?
- Musztáng iszik, élvezi a társaságot, és a táncos lányokat a klubban.
- Az irodádból hívsz?
- Onnan.
- Gondoltam. Nagy a csend. Mondd meg a bátyámnak, hogyha hívom, és még egyszer nem tudok vele beszélni, kitekerem a nyakát.
- Úgy lesz! Jó éjt!
- Jó éjt! - köszöntem negédesen, egy másodperc alatt bontva a vonalat.
Visszadobtam a kesztyűtartóba, hátra dőlve mélyen az ülésbe préselődtem.
- Ki az a Piranha?
Oldalra fordítottam a fejem. Mac szoborszerű, fehér tökéletessége sokkal inkább hasonlított egy kőszoborra, mint egy élő emberre. Száját összepréselte, féltékenységét igyekezve leplezni. - Ex.
- Miért szakítottatok?
- Elcsábította egy utálatos nőszemély. Fekete Özvegy a neve. A világ legnagyobb ribanca, aki nem csak ebből a hírnévből, hanem "maffiózó"-nak képzelő tehetségéből is futtatja magát. Tehetségtelen kurva. Miért kérdezed?
- Érdekelt - villantott nekem egy fülig érő, hamiskás vigyort.
- Féltékeny vagy?
- Nem is tudom. Nem?
- Ezt kérdezted? - tornáztam magam feljebb, szórakozottan könyököltem a műszerfalon.
- Lehet.
Nyilvánvaló.
- Hagyjuk. Mit szólsz az estéhez?
- Mit szóljak?
- Mondd el az észrevételeidet!
Összeszedte gondolatait. Látszólag még most végezte el az estével kapcsolatos információk feldolgozását, amiket én rég megtettem. - Dögös vagy, mikor ilyen ügyekben is dominálsz. Tetszett a fölényes, uralkodói tartás, és a hangnem. Illik a hangszínedhez! Az a tapló, nem tudta, kivel húzott ujjat. Egy apró észrevétel! - tette hozzá a végén sietve - Ebben a nadrágban mindennél jobban kívántam a segged!
Elmosolyodtam. - Még több mindent meg kellett volna figyelned! Apró, észrevétlen dolgokra is koncentrálni kell, nehogy elbukj!
- Igen? Például?
- Elsőre nem volt rossz, de egyebek közt semmi sem mondtál, mit vettél észre a pórul járt vevő viselkedésén. Körül kellett volna nézned a szobában, a környéken, mindenhol, ahová üzletelni lépsz be! Lehetnek zsernyákok is, akcióban, hangfelvétel készítése közben!
- Világos!
- És most jön a tapasztalatszerzés.
- Még mindig úgy gondolod, nekem kell intéznem a stricis ügyet?
- Bele kell tanulnod, bébi!
Elhaladtunk a hely előtt, ahová elvonulni szoktam, és ahová Mac-et is elhoztam az első beszélgetésünkkor. Bugyután bámultam a szexin vezető, könyökölő fiút. Élvezte az irányítást az autó felett, volt szerencsém testközelben megtapasztalni, hogy hozzám hasonlóan milyen fergeteges a dominálásban. Izmos combjaira simult a farmere, egy idegőrlő perc múlva az én tenyerem haladt a vonalán, fel-le, combja külső, aztán belső részén.
- Mit csinálsz? - kérdezte nevetve.
Hallgattam.
Nem bírta elfojtani vágyát a legjobb helyen masszírozó ujjaim érzésére. Édesen próbálta elvonni a figyelmét, az útra, és a kocsira összpontosítani, csakhogy meghiúsítottam a tervét. Egyre hevesebben, érzékibben folytattam fogdosását, arcához hajoltan lihegtem rá. Kíváncsian fordult felém, szabad kezemmel rásegítettem, hogy én legyek a középpontban. Szétnyílt szájára tapasztottam az enyémet, beengedtem a nyelvem, elsöprő hadat üzenve neki a szenvedély háborújába.
Mac elfelejtkezett az útról, és ez egy cseppet sem zavart. Akadálytalanul az ölébe másztam, hozzá dörgöltem ágyékomat az övéhez, felforrósítva testét, és egóját. Számtól nem vállt el, úgy húzta le a kocsit az útról, egy zegzugos, poros helyen lefékezve. Ezalatt kutakodó kezemmel kigomboltam farmerét, beengedtem alá azt, boxeren, és azon belül megsimogatva magát Mac Greyt.
A nyakát szívtam, a fülcimpáját haraptam, amikor azonban a kocsi leállt, fékezhetetlenül elszabadultak az indulatok.

****

- Az baj, ha még kívánlak?
- Miért lenne? - csókoltam gyengédebben dereka köré kulcsolt lábakkal, nyakába kapaszkodva. A szűk lift meghitt, csendes, békés volt, ami számunkra most fontos szerepet játszott.
- Őrületes vagy - súgta mélyen elmerülve azúrkék szemeivel kielégedettségben fürdő pofim kanyarulataiba. - Ha nem lett volna óvszer a kocsiban...
- De volt! - vontam fel ártatlanul a vállam. - Ennek örülj!
- Még nem végeztünk!
- Ó, igazán?
- Nem, nem, főnökasszony! - cuppantott egy csókot szám szegletébe. - És készülj, hogy itt is megleszel nekem, hamarosan!
- Állok elébe.
A csilingelés hallatán lekászálódtam Mac-ről, a kinyílt ajtón át az ismerős látvány, a finom illatok, a megannyi szép emlék fogadott. Rajtakaptam a srácot is, hogy nosztalgikusan tekint körül.
Szerettem volna elhúzódni fürödni egyet, lemosni magamról a szex utáni csutakot, a szexillatot, valamint a mai akció képeit kitörölni az elmémből, hogy egy kellemesen kimerítő együttlét után elszenderedjek. Természetesen a telefonom megint megcsörrent, idegessé téve mindkettőnket.
Fáradtan nyögtem, egyszerre forgattuk meg a szemünket Mac-kel. - Akárki az, elküldöm a búsba.
- Rendben!
- Ne menj el - ragadtam meg a karját. - Fél perc.
- Tényleg fél perc legyen!
Bólintottam. Nyűgösen kaptam a fülemhez a mobilt. - Nem érek rá, Phil, úgyhogy mondjad gyorsan!

[Folytatás a következőben]