[32. rész]

Sziasztok tolvajkáim!
Sötét ügyletek, Mac keze által. Kat, és Jake jelenlétében nem lehet probléma. Vagy mégis? És a másik kérdés, Vadász mit szeretne tenni lányának fenyegetései ellen? Megtudhatjátok!
Jó olvasást!
Cleo F.

**********

Ott találkoztunk, ahol a vevő mondta. Egy puccos kis diszkóba mentünk, aminek a főnöke a vevő maga. Egy elkerített kis irodába vezettek a kétajtós szekrények, mondanom sem kell, ugyanolyan puccos, undorító helyiségbe, amilyen a diszkó is. Vörös falak, mindenhol meztelen, vagy majdnem meztelen nők fényképei, ereklyék, amiket valószínűleg illegálisan tudott megszerezni. Egy nagy mahagóni asztal nyújtózott a szoba végén, mögötte hatalmas székben a vevő, körülvéve csinos lányokkal.

Pipázott, közben egyik másik lány seggére rávágott, megpördítette őket. Volt, aki élvezte, olyan is, aki undorodott, és tiltakozott. Ezeknek pofonok jártak.

Dühített ez a viselkedés, de nem annyira, hogy cselekedjek.

Jake elhozta a lányokat apám klubjából, és velünk együtt fuvarozta a megadott helyre. Furcsa volt, hogy Mac csupán egyszer nézte meg őket, többször nem vonzották magukra kurvás ruháikkal az azúrkék szempárt. Semmi visszakozás nem volt bennem. A Mac-be fektetett bizalmam sziklaszilárd volt, mint a betonoszlop. Jake nem mondott se jót, se rosszat, igazából látszott, hogy nem érdekli a dolog.

Sokkal inkább kattog az agya Rugó fenyegetésén, és sajnos ezzel én is így voltam.

Apám ragaszkodott ahhoz, hogy Kobra megint a segítségünkre legyen fegyveres kommandó brigádjával, így kísérőnek ők is követtek minket.

A dagadt, kopaszodó, John Lennon szemüveget viselő ügyfél pöfékelt, két combjára vont két meglévő ribancot, a másik három a háta mögött ácsorgott. Mac az elején is könnyen szót értett vele, és kikerülte a csipkelődéseket, kivívva magának legmélyebb csodálatomat.

- Hm.

Jerald hümmögött. Nem számított rá, hogy egy Mac-hez hasonló, kemény dióval kerül össze. - Bevallom, - csattant fel, megtörve a csendet - jó ajánlat! A lányok gyönyörűek, a drog finom, és az összeg is kecsegtető, fiú!

- A nevem Farkas. Jegyezd meg!

- Bocsáss meg, Farkas! - gúnyolódott, undorítóan felröhögve. - Megnézhetném a... lányaidat?

- Csak tessék!

A négy, vékony, kiszolgáltatott nő átkászálódott az asztal másik oldalára, megkerülve azt. - Félre - kiáltotta a tárgyként kezelt lányoknak, azok félve, némelyikük megszeppenve, egyik másik duzzogva adta át a helyét. - Ó, igen - kuncogott önfeledten az egyik ribancot ölelve. Végigfuttatta nyelvét annak hasán, ettől felfordult a gyomrom.

A mellettem szobrozó bátyámra tévedt tekintetem. Rendíthetetlenül figyelte az események részletét. - Rosszul vagyok ettől a paraszttól.

- Nekem mondod?

Nagy erőt véve magamon visszafordultam. - Szép. Szép, szép, szép - fordította háttal az utolsó lányt magának, megmarkolva a seggét. - Kiválóak!

- Akkor egyezzünk meg, ne húzzuk egymás idejét! - köhintett Mac.

- Egyetértek. Mindegyik csomag szépséget, meg... táncos szépséget kérem - utalt az asztalon fekvő tasakokra, valamint a mellette álló lányokra.

A pasas elővett az asztal alól egy vastag köteg pénzt, hátradőlt a székében, és pakolni kezdte a százasokat. Mac felhorkant. - Most sértegetsz? Ne viccelj, ember!

- Követelőző féreg vagy, hallod-e!

Letett még pár százast, a srác még mindig nem volt elégedett. Fejével bólintott, hogy nyugodtan tehet még.

- Ez mi a faszt csinál?

Elvigyorodtam.

- Várd ki a végét, Jake!

Még kétszer megcsinálta ezt az ürgével, aki megunta a dolgot. - Na jól van, ebből elég legyen! Ez az utolsó ajánlatom, nem több! Kell, vagy nem? Ha nem, vigyed innen a kurváidat, - lökött egyet a lányokon - és a szaros kábítódat is te köcsög!

- Ahogy akarod! Velünk senki nem szórakozik!

- Jó, menjél is! Pénzéhes fasz - sziszegte.

Intett a lányoknak, felemelkedett a székből, és a gazdátlan lányok körében surrant felénk.

- Mit csinál ez? Elrontja a bizniszt? - motyogta Jake minden rosszindulat nélkül, egy kis csipkelődéssel.

- Nem mondanám.

Láttam Jeraldon, hogy vért izzad, szó szerint hideg verejték gyöngyözött a homlokán, zsíros bőre, és testalkata miatt. Kopogott ujjával az asztalon, elhúzódott az őt kényeztetni próbáló női kezeit, annyira mérges volt. Kétségbeesett távolodó csapatunk láttán.

- Várj, te!

- Csing-ling! Showtime - kacagtam halkan.

- Ne raboljuk egymás idejét! - pördült meg a sarkán Mac. - Te nem fizetsz, tehetek én róla?

- Túl sokat kérsz. De legyen! Nesze - dobta az egész köteg lóvét az asztalra, várva, hogy elvegyék. - Ez a végső ajánlatom. Benne vagy?

- Jónak hangzik. El is felejthetjük... - markolta fel a pénzt - az előbbi incidenst.

Amint a fiú kezébe került az összeg, az eladott lányok átszállingóztak új gazdájukhoz, a több csomagnyi drog pedig Jerald markába, amit egyelőre a fiókjába rejtett. Öntelt, széles mosoly kerekedett a szájára.

- Ünnepeljünk! Rbi, - fordult újdonsült játékszereinek egyikéhez - hozz apunak egy kis pezsgőt, és a vendégeket is szolgáld ki!

Félénken bólintott, amint hátat fordított az undorító stricijének, az rávert a seggére. Éreztették vele, hogy ő semmi, csak egy tárgy, akinek engedelmeskednie kell, kelletnie magát, és állandó nyomás alatt tartják.

Mac megcsinálta.

****

- Gratulálok - bújtam vonzó, zsarnok pasim nyaka alá.

Erősen szorított, keze testem minden pontján kalandozott, míg a lift felfelé haladt.

- Köszönöm! Könnyebben ment, mint gondoltam.

- Honnan tudtad, hogy Jerald belemegy?

- Függő.

Felvontam a szemöldököm. - Úgy érted, drogfüggő?

- Nem - telepedett meg rajta sejtelmes vigyor. - Nőfüggő. Trófeákat gyűjt. Már akkor tudtam, hogy nyert ügyem van, mikor annyira megszállottan, betegesen bámulta az új szállítmányát.

- Látom, szemfüles voltál - koppintottam az orrára.

- Nem is kicsit!

Vadul csókolt meg, mint aki nem bírja tovább levegő nélkül. Átkaroltam, kipréselve köztünk minden levegőt szorítottam a testemhez, nem törődve vele, hogy fájdalmat okozok. Nem törékeny, jól bírja, ha a szeretet ezt a fajta módját gyakorolom rá.

- Mit gondolsz, mi is ünnepelhetünk? - kérdeztem, míg a nyakam csókolgatásával volt elfoglalva.

- Imádnám.

- Mire várunk?

Bántam, hogy Jake hotelben szállt meg, és nem nálunk, de egyrészt örültem is. Ez amolyan szerelmi fészeknek számít, nehéz lenne osztozni rajta a bátyámmal. A lift nyílásakor beestünk az előszobába, faltuk egymást nyálas, szenvedélyes csókjainkkal. Valahogy megfordultam, nekitámaszkodtam az előszobában lévő asztalnak, Mac közben az oldalamat simogatta, betévedt a ruháim alá, hozzám dörgölőzött.

Nyögtem.

Körmömmel az asztalba kapaszkodtam, ami velem együtt mozgott előre, hátra, Mac Grey kényeztetésének köszönhetően. Szuszogása a nyakamon szaladgált, fogával gyengéden bekapta a fülcimpámat. Résnyire kinyílt a szemem, homályosan kémlelve a körülöttem lévő világot, ami az asztalkát jelentette. Egy kis lámpa izgett-mozgott búrájával együtt, csaknem felborult, alá meg valami papír volt csúsztatva
Először számlára gondoltam, ki is húztam onnan, hogy leellenőrizzem. Meggondolva magam visszadugtam volna, szerencsére azonban ez nem történt meg. Minden izmom megfeszült, tátva maradt a szám, a szívem eszeveszettül dobogott, csak most már nem az izgalomtól, a szeretettől, hanem a rettegéstől.
- Mac...
A fiú azt hitte, örömömben szólítgatom, nem törődve velem nyelvével végigszántotta a hátamat, amiről óvatosan lehúzta a pólót.
- Mac...
- Mi van, bébi?
Feltűnt neki, hogy valami nem stimmel velem. Remegni kezdtem.
- Hé!
Többször nézett végig rajtam, utána tűnt fel a papír, ahogy átnézett a vállam felett. A szám, ahogy a testem, és a lábaim, vacogva rezzentek össze, a fogaim bizseregtek, még a nyelvem is lezsibbadt.

"Kiugrasztom a Viperát a bokorból. Ahol az odú, ott a Farkas is.
Tudod, ki vagyok"

****

- Katherine, biztos vagy benne?
- Igen! Igen biztos - az utóbbi negyed órában össze-vissza beszéltem, egy épkézláb gondolatom sem volt. Takaróba burkoltan beszéltem apámmal, belőle is nagy mennyiségű ingerültséget kiváltva a fenyegető híreket illetően. - Tudja. Tudja hol vagyok!
- Kitalálok valamit! Egyelőre csukjátok be az ajtókat, ablakokat, vegyétek elő a fegyvereiteket! Mozgósítok pár embert.
- Nem kell védelem!
- Katherine...
- Nem, apa, nekem más megoldás kell!
- És mégis mi a frászra gondoltál? - üvöltözött, annyira, hogy kis híján kiszakadt a telefon a kezemből. - Szépen leülsz vele beszélgetni, megkéred nagy szemekkel, hogy hagyjon békén? Ne butáskodj, kérlek! Tudod, hogyha egyszer célba vesz valakit, az meghal! Engem azért nem próbált meg megölni, mert először tönkre akar tenni! De téged... téged hidegvérrel megölhet!
- Tudom!
- Engedd, hogy küldjek pár testőrt! Hidd el, nem válik hátrányodra!
Két felhúzott térdemre fektettem a homlokomat, kifújtam a visszatartott levegőt, hátha segít valamennyit a helyzetemen. Abszolút semmit. Szabad, tehetetlen kezemre simult egy meleg tenyér. Mac mellettem ült, felügyelt, látszott rajta, hogy igyekszik kitalálni valamit.
- Mi lenne, ha elvinnélek?
- Mi?
Apám hallgatott a vonal másik oldalán. Felemeltem a fejem, a félhomályban ülő Mac karakteres, fehér arcán eltökéltség látszódott. - Senkinek nem mondjuk meg, hová megyünk, nem hívunk majd senkit, csak... esetleg előre megbeszélünk mindent, hány napra, mettől meddig leszünk távol, hogy addig apád és az emberei átfésüljék a házat. Gondolj bele! Ha lecsapnak, és pont akkor leszünk távol, az apád egy csettintéssel elintézheti!
- Igaza van a fiúnak - helyeselt Vadász. Kicsit megilletődtem, hogy hallott mindent. - Szeretném, ha már ma reggel elindulnátok! Tudod már, hová viszed a lányomat?
A kérdést a fiúnak intézte. Könnyebb lett volna, ha átnyújtom a telefont.
- Igen, uram!
- Remek! Pakoljatok össze, és amilyen gyorsan, hamar lehet, tűnjetek el innen!
- Béreljünk másik kocsit? - nyöszörögtem.
- Ne! Az összes bérelt kocsi nyilván van tartva. Egy jó heackerrel le tudnak nyomozni!
- A fiú jól beszél. Találjatok ki valamit... lopjatok egyet, vagy tudom is én!
- Azzal is könnyen megtalálnak! - nyüszítettem.
- Katherine, most ne idegesíts, kérlek! Oldjátok meg, és menjetek el a környékről! Azonnal intézkedek, és pár óra múlva ott leszek! Négy nap! Négy napig vissza se dugjátok az orrotokat, megértetted?
Mint valami őrnagy, parancsolt össze-vissza, gépfegyverként szórta az újabb és újabb szavakat.
- Igen.
- Helyes.
Le is tette a telefont. Semmi köszönés, semmi. Puff, már vége is van.
Elhúztam a számat.
- Én azért tudhatom, hová megyünk?
- Haza - kunkorodott fel a szája.
- Haza? Úgy érted...?
Mélyen, szaporán bólintott. - Úgy. Az anyámhoz.
- Oda? Pont oda?
- Igen. Hidd el, nem sodorjuk bajba. Van egy pót rendszámom, ami hamis. Egy vörös Wolksvagenhez tartozik. Rátesszük arra a Mercire, ami annyira tetszik neked, és se bemérni, se követni nem tudnak majd. Biztos forrásból tudom, hogy a Merci tulaja egy hamar nem jön érte.
Tétováztam ugyan, de megkérdeztem. - Miért?
- Leültették. Megerőszakolt egy lányt.
- Értem.
- Kezdjünk pakolni - duruzsolta, mielőtt kinézett az ablakon. - Nemsokára hajnalodik. Jobb, ha elindulunk, mert hosszú út vár ránk.
- Oké. Segítek bepakolni!
Féloldalas mosolyában játékosság csillogott. - Akkor én is neked! Kiválasztok pár ínycsiklandó fehérneműt, amiben szívesen látnálak!
Sikerült megmosolyogtatnia egy röpke percre.
- Neked is lehetnek eldugott boxereid, amik tetszenének nekem.
- Ez a beszéd! - rántott magára szabad kezem által, ami majdnem kiszakadt a helyéről. - Jól fogod magad érezni.
Felvillanyozott lett. A tudat, hogy visszatér igazi otthonába, szülővárosába, a házba, ahol felnőtt, hőn szeretett anyjához, még ebben a pocsék helyzetben is képes volt huncutságra fakasztani.

[Folytatás a következőben]