[36. rész]

Tolvajaim!
A történet tovább döcög, ugrunk egy kicsit, oda, ahol Kat és Mac már hazafelé készülnek. Na és még sok más is lesz. :3
Jó olvasást!
Cleo F.

**********

- Kár, hogy már reggel hazamegyünk!

A szobát betakarta a sötétség, az álmosító légkör hullámzott közöttünk.

- Igen - motyogta bűnbánóan. - Legszívesebben maradnék.

- Hív a kötelesség.

Sóhajtott.

- A Pajzs nem működik nélküled.

Megfeszültem a mellkasán, éreztem, hogyan tör fel belőle a hang.

- Én vagyok a mozgatórugója. Tudod nagyon jól. És akarom azt az Amazonas medált.

- Miért?

Felháborodottsága miatt képtelen voltam felkönyökölni. A sötétbe olvadt éjfélfekete haja, azúrkék szempárja villogott, telt ajkai összepréselődtek, ingerültségét hirdetve. - Mac! Mert tetszik, és sokat ér! Nem fogom feladni azért az életem, mert Rugó meg akar ölni. Hülyeség lenne. A maffiózók életében ez benne van. Ha nem ő, a rendőrség fog a nyakamra járni. Értsd meg!

- Valami mindig közbeszól.

Bólintottam.

- Emlékszel? Mi választottuk.

- Neked ez maradt.

- Akkor is - rogytam le rá. - Ebben érzem otthon magam. Ha mással foglalkoznék... az nem én lennék.

- Én meg nem ismernélek.

- Már kár lenne! - kuncogtam. - A többiről nem is beszélve!

- Erről jut eszembe... - forró tenyere fel-le siklott a hátamon eddig is, majd érzékibe átcsapva lejjebb ment, aztán vissza a nyakamig, közben magára fordított. - Egy búcsúszex?

- A vidéket hagyjuk el, nem egymást!

- Nem baj! - combomnál éreztem erekcióját. - Tegyük emlékezetessé az utolsó estét!

****

Emlékezetessé. Mindörökké emlékezni fogok erre, de nem egészen úgy, ahogy akartuk. Fájt. Nagyon. Könnyek kívánkoztak ki a szemeimből. Nem engedhettem meg, hogy sírjak, ezért megálljt parancsoltam nekik.

Sosem volt ennyire rossz.

Nem tudom, mi lehetett a baj. Mac-kel semmi nem volt, valószínűleg.... én lehettem a hibás.

A reggel nehezen elérkezett Bridgeportba, amit tegnap éjszaka óta vártam a paplan alatt. Mögöttem Mac próbálkozott az alvással, bár zaklatottsága miatt tíz percet szundíthatott.

Mit hibáztam?

A fiú mögöttem kifújta a levegőt. - Meg kéne beszélnünk ezt...

Nem válaszoltam. Körmömmel belekapaszkodtam a párnába.

- Nem akartad?

- De igen.

- Akkor?

- Nem tudom - szipogtam halkan. - Egyszerűen nem esett jól. Mindenem sajog.

Dühös volt. Élesen szívta be a levegőt, valahányszor oxigént vett magához. Lerúgta magáról a paplant, ujjait hajába temetve süllyedt a matrac szélébe. Ült ott, egyedül, magába roskadva, azt boncolgatva, vajon mi lehetett a baj.

- Kezdjünk pakolni! - szólt.

Hallottam, amint belebújt a gatyájába, aztán a farmer következett...

****

- Megígértem, hogy nem sírok! - legyezgette magát Lily, könnyeivel küszködve.
- Ne is sírj, anya!
A családi ölelés valami olyasmit ébresztett bennem, mint a honvágy. Hazafelé tartunk ugyan, de a Jake-ből áradó családi szeretet mindennél jobban a szívembe mart. A rablás, amit már régen műveltem. Ezek mind mind pótolhatatlanok voltak, még ha Mac próbálta elfelejtetni velem.
Senkinek sem fog sikerülni.
- Aztán hívj! - ütött fia vállába a nő.
- Mind eddig.
- Gyakran gyertek, jó?
- Rendben.
A szőke nő hirtelen a nyakamba kapaszkodott. - Vigyázz magadra! És a fiamra!
- Úgy lesz!
- Köszönöm! Mac szerencsés, hogy rád talált - csípett az arcomba aranyosan.
- És én is, amiért rá.
Szerettem ezt a helyet, semmi pénzért nem hagytam volna itt, de a kötelesség nagy úr.
- Viszlát!
- Szia drágaságom!
Mac egy utolsó puszi után lekocogott a teraszról, megragadva a kezem magával húzott. Feldúlt volt a reggel miatt, az érintéséből tudtam. A kocsiban ülve, az integetés közben sem vettem le a srác vonásairól a szemem. Ingerülten szorította az állkapcsát, csoda, ha a fogai nem estek ki. Egyetlen dolog vidított fel. Lily arcának elképzelése, mikor megtalálja a varrógépbe rejtett pénzt, amit hagytam.
Szeretnék neki adni egy esélyt, hogy lehessen valaki.

****

- Mi van, ha terhes vagy?
Már Vegasba értünk a több órás út végén, és ekkor szólalt meg először. Hátrafeszültem az ülésben, szürreálisnak tartottam, hogy valóban kiejtette ezt a száján.
- Nem vagyok.
- És ha igen? - vitatkozott.
- Mac én... nem vagyok terhes, oké? Egyszerűen nem esett jól, ennyi. Lépj túl rajta.
Nem szólt semmit, ám ez nem azt jelenti, hogy belenyugodott volna. Az utcákon hajtva szemével keresett valamit, aztán egy patika előtt leparkolva tudtam, nem hisz nekem, hanem biztosra megy. Kipattant a kocsiból, öles, dühös léptekkel benyomult a gyógyszertárba. A nő a pult mögött valósággal szívrohamot kapott a villámokat szóró tekintettől, amilyen gyorsan tudta, kiszolgálta, nem törődve a sorral.
Terhes? Én? - néztem ki az üvegen túlra.
Sosem fontoltam meg ezt a kérdést, a legkevésbé sem képzeltem el egy gyereket magam mellett ebben a veszélyes világban. Csak gyenge pont lenne, ahogy én apámnak. Mac sem szeretné, látszik rajta. Még a patikus is észrevette, hogy ez nem a feldobott apuka tesztvásárlása, hanem a másik fajtáé.
Kiviharzott az ajtón. Beszállt mellém, a dobozt pedig az ölembe dobta. Lenéztem rájuk, akkor vettem észre, kettő volt igazából.
Szóval 100%-ra megy.
Mérgesen elfordultam tőle, egyenesen Vegas kilátására meredve. Mac őrülten vezetett, kétszer majdnem beleszaladt valakibe, közlekedési balesetet okozva.

****

A lift legtávolabbi sarkában állt meg, tőlem a legmesszebb. Mintha valami leprás lennék. Világ életemben, amióta ismerem, azt hittem, szeretne gyerekeket. Erre tessék.
Félreismertem.
A lábával, az ujjaival dobolt, már az agyamra ment. A kocsit vissza kellett mennie lezárni, mert elfelejtette. Nem itt járt az esze. Nagyon nem. Beismerem, nem tudnánk vállalni egy gyereket, megértem. De ennyire tragikusan fölfogni nem kellene.
Vagy mégis?
A lift kinyílásakor kilépett, elkapva csuklómat, ledobta a táskákat a földre. Maga után ráncigálva a fürdőhöz húzott, úgy, hogy remegtek a dobozok a kezemben. Kis híja volt, hogy kiessenek.
- Csináld meg! - szólt, megállva az ajtóban. Háttal a falnak dőlt, karba font kézzel, a padlóval tartva szemkomferenciát. - Itt várlak!
A magával tartott értekezletet legszívesebben ordítva megzavartam volna, ehelyett pár perc után, míg sikerült felfognom mindezt, felemeltem a dobozt, azt olvasgatva beléptem a fürdőbe.

****

A második teszt is negatív - tudatosult bennem megkönnyebbülve.
A tükörbe néztem. A jövőm biztonságban volt, és egy ártatlan gyereké is, akinek nem szabad megszületnie. A tükörben nézegető lány arca sápadt volt, szeme alatt fekete és lila karikák köröztek, orra vörösesen pirult. Amióta hazajöttünk, meg az úton is, tüsszögtem. A torkom reszelt, talán láz gyötörhetett.
Rájöttem, mi történt.
A hideg tóban fürdéskor alaposan megfáztam. Ezért nem esett jól a szex, bágyadt vagyok, mint egy beteg.
És könnyen felhúzható.
Kivágtattam a fürdőből, nagyot csattant az ajtó kinyíláskor. Közönyösen, semmit mondó arccal láttam meg a padlón roskadozó Mac-et, aki már a sírt ásta magában. Felnézett, ugrott egyet az izgalomtól, amit az eredmény keltett benne. Még egyszer megnéztem őket, meglendítve a karomat a fiú hasához vágtam. Kapkodva értük nyúlt, és utána egy szót sem szólt, nézte a csíkokat, kicsit megkönnyebbülve, kicsit idiótán.
Sarkon fordultam, felkutattam az utazótáskákban a retikülömet, anélkül, hogy mondtam volna valamit, orvoshoz indultam... zsebkendőkkel felszerelkezve.

****

A liftben regenerálódtam. Az orvos szavai csengtek a fülemben.
"Egy szép megfázás. A torka piros, mint az alma. Legközelebb kerülje el a hideg tavakat! Felírok pár gyógyszert. Pihenjen sokat, forró teát ajánlok, citromosan. Három napig fel se keljen, ha lehet!".
Én meg a pihenés.
A sok csörgetés, amitől folyamatosan csipogott a telefonom, kikészített. Mac utánam telefonált, valószínűleg égen földön kereshet. Kikapcsoltam a készüléket, és csak az alagsorban kapcsoltam vissza. Az utolsó hívás egy órával ezelőttről érkezett. Odakint sötétedett, nyilván nem akarta, hogy este lófráljak.
Hányszor elmondtam, hogy meg tudom magam védeni?
Vadász is hívott. Mivel a kamerák még mindig blokkolva vannak, amivel a ház technikai felügyelő nem tudtak mit kezdeni, nyugodtan visszahívhattam őt a garázsban. Nem találtak senkit, minden tiszta, mintha itt sem lettek volna. Nem csoda, mindig jó munkát végeznek. Szaporán elköszöntem, és most, itt gubbasztok a vakító fény alatt a szűk liftben.
Nem akartam visszamenni.
Nem tehettem semmit, ugyanis a lift kinyílt. A félhomályt egy kislámpa fénye idézte elő. Alig láttam valamit, csak a felvonóból kiáradó fény engedett néhány körvonal felismerését. Üvegek. A nappali asztalán üvegek tornyosultak, a legtöbb félig, volt egy-két üres, meg teli is, ami arra várt, hogy megbontsák. Belebotlottam a táskákba, majdnem felesve bennük. A zajra egy megroskadt alak kapta fel magát a kanapéról.
- Kat!
Mac ücsörgött eddig, érkezésemre aztán felállt, lerakva a piás üvegét, hogy hozzám siessen. Az ing, amit reggel felvett, kigombolva fityegett vállain, feltárva mellkasát, csípőjén kigomboltan lógott a farmer, mezítelen lábakkal cuppogó hangok kíséretében jelent meg. A retikülömet a táskákra dobtam, úgy viselkedtem, mintha elfelejtettem volna mindent.
Megállapodtam az arcán. Megkönnyebbültség versenyzett a döbbenettel, aggódás a féltéssel. - Hol a francban voltál?
- Orvosnál - válaszoltam könnyedén.
A szeme nyomban elkerekedett.
- De nem vagy terhes... Igaz?
- Úgy tűnik.
- Akkor minek mentél? Egyáltalán hol van nőgyógyász a városban, ahol ilyen későn is rendelnek?
- Sima dokinál voltam - csattantam fel. - A tóban fürdési akciónk miatt megfáztam... - töröltem meg az orromat egy zsebkendővel. A hangomon érezhető volt, hogy orrból beszélek.
A tátott szájú sráctól elhátrálva fújtam ki az orromat, trombitálva, a zsepi kidobása közben hangosan köhögtem.
- Akkor... - kezdte elhalóan, mire felé fordultam. Értetlenül kapkodta tekintetét ide-oda. - Akkor ezért...?
- Ezért. Azt mondták, pihennem kell, teát innom, meg ilyenek. Most ha nem haragszol, veszek egy forró fürdőt, hogy kilábaljak ebből - mutogattam. Szemével követte mozgásomat. Észrevehetően megsértődtem a mai napon leművelt dolgai miatt.
Őt ismerve, tuti, hogy utánam jött volna. A helyzet magaslatán elgondolkozott, és megfontolta, megteszi-e. Jobbnak látta egyedül hagyni. Erre volt szükségem. A hajamba túrtam, mielőtt leöltöztem a fürdőben. Megengedtem a forró, gőzölgő vizet, háromféle fürdősó összeöntésével egy újat kaptam. Kezemmel belekavartam a vízbe, vágyakozva dobbantottam a kád mellett.
Végül beleléptem, lassan beleereszkedtem a vízbe, mire minden csontom felsóhajtott, felsikoltott az örömtől. Hanyatt feküdtem, lebegtem, pillanatnyi felüdüléssel. Kitöröltem a gondolataimból Mac-et, Rugót, a Vérengzőket, a kötelességeimet, a betegségemet, és a gyógyulásra, a pihenésre koncentráltam.