[38. rész]

Halihó!
Folytatódik a történet, a fejezet végén egy sokkoló dologgal, ami várható volt sokak számára. Vajon kitart a szerelem, és a barátság Katherine környezetében? A választ ebben, és a további két-három fejezetben megtudjátok.
Jó olvasást!
Cleo F.

**********

- Nem mehetek hozzád?

- Jöhetsz húgi, de először próbáld megoldani ezt - búcsúzkodott Jake.

Vagy nem akarod, hogy meglátogassam a házad, ami mostanra tele van nőkkel. Fogadjunk?

- Nem hiszem el, hogy ennyire véded őt!

Sejtette, hogy megfejtettem a kis titkát. Elégedett mosoly ült ki az arcára.

- Jó éjt!

- Neked is - mondtam hallgatagon.

A lifthez sétált, egészen addig ácsorogtam egy helyben, míg el nem tűnt. Mac valahol mögöttem volt, a távirányítót kereste. Megkönnyítem az ittlétem napjait azzal, hogy nem találkozunk. Elkerülöm. Mindkettőnk számára jó lesz. Bevágtattam a szobámba, becsukva magam mögött az ajtót kulcsra. Nekiálltam öltözni, hogy egy gyors zuhany után az ágyba roskadjak, a laptoppal az ölemben.

****

Azon az estén Mac akkor kapcsolta ki a tévét, és ment aludni, mielőtt felkeltem. Fogmosás után csend fogadott kint. Békésen megreggeliztem, a maradék kávét kiöntöttem

Főzzön magának!

Délutánig lófrálgattam, tettem-vettem, járt az agyam az elkövetkezendő akció miatt. Azért, hogy ne találkozzak vele, visszavonultam volna a szobámba, ám rám tört az álmosság. Látva, mennyi az idő, leheveredtem a kanapéra. Kellemesen nyújtóztam rövid, szabadidős viseletemben, kisebb ropogás után melegség öntött el belül. Fáradtság telepedett meg a szemhéjamon, lejjebb tolva, amíg le nem csuktam. Bevackoltam fejem alá egy párnát, csendben szunyókáltam egy darabig.

Álomba csöppentem.

Forró test nyomott lefelé a kanapén, szakértő száj haladt hasamról felfelé, a karjaimat behintve, végül a nyakamat, a fülemet, az orromat. Mocorogtam. A titokzatos férfi szája meglelte az enyémet, nyelvünk találkozását heves csata követte, közben térdével szétfeszítette lábaimat. Tenyere párhuzamosan kalandozott a pólóm, rövid, fekete nadrágom alá, sóhajtásokra késztetve.

Egy jó tíz perc után fejbevágásként ért a sokk.

Ez nem álom.

Döbbenten húzódtam el, csodálkozva lestem az azúrkék szempárba, a férfias vonásokra. Féloldalas mosollyal próbált lenyűgözni, közben fekete hajában megmerevedtek az ujjaim.

- Te meg mit...?

- Visszacsókoltál. Azt jelenti, hiányzom!

- Mac, taka...

Rám tapadt. A csókból sem tágított, de még a nadrágomtól is megfosztott.

Lehet valaki ennyire pofátlan?

Ujjbegyeimmel megérintettem meztelen hátát, fenekén viszont melegítő lapult... mindenféle akadály nélkül alatta.

Megfontoltan támadott.

- Vehetem bocsánatkérésnek? - kérdeztem fehérneműben nyújtózva alatta.

- Nem.

A ruhán át éreztem, hogy nekem dől.

- És én vehetem bocsánatkérésnek?

- Mit képzelsz? - vigyorogtam. - Dehogy!

Nyíltan engedtem neki, a melegítőjét fokozatosan lejjebb toltam róla. Messzebbre, messzebbre jutottunk, és azzal, hogy nem dugott meg sietősen, imponálni akart, ki is a valódi főnök. Közelebb dörzsölve magam hozzá megfeszült. Ezt nem tudta leplezni. Tehetetlenül engedett a hatásnak, teste sosem hazudott volna nekem.

Bugyim félretolásakor már majdnem belém ereszkedett. Ekkor villámcsapásként fagyasztotta meg a szexuális légkört a kaputelefon. Dühösen feljebb ültem, vele együtt.

- Ki a fasz...?

- Hagyd! - vontam vállat.

Magamra rántottam, azzal a csengő zúgásának abbamaradásával összeforrtunk. Nevetve hördültünk fel, lassú lendülettel kezdve bele a mozgásba. A csengő megint megszólalt. - De...

- Gyere!

Erőszakosan rávettem, hogy folytassuk zavartalanul, amit elkezdtünk. Nos, ez három csengetés után is sikerült. A negyediket követően lerúgtam magamról. - Kurva élet!

Vissza felküzdöttem az alsót, meg a pólómat, a melegítőjét felvéve hozzá löktem.

- Vedd fel!

A lift morgása felfelé jövet közben arra engedett következtetni, hogy bejutottak az engedélyünk nélkül is. Fejemet csóválva megindultam, dühösen, gyilkos pillantással várva az érkezőt. Kevés esély van arra az alternatívára, hogy Cody jött Phil-lel, de abban az esetben visszalököm őket. Jake előtte szól.

Ki más lehet?

A lift kinyílt, az irányítás pedig a kezemből a béka segge alá került. Vadász állt velem szemben, türelmetlenül, hátul összefűzött ujjakkal. Haja hátrasimítottan állt, kék szeme jegesen csillogott. Hosszú bőrkabátot viselt a barna pólóján, fekete farmerén, meg az elegánsabb fajta cipőjén, amiket fedett volna, ha nem hagyja kicipzározva.

- Vadász!?

Majdnem belepirultam, mikor végignézett rajtam. A hátam mögé pillantva felfedezte a szintén lenge öltözetű Mac-et, aki ekkor már felállt a kanapéról.

- Látom, rosszkor jövök. Örülök, hogy megzavartam valamit, mert őszintén szólva beszélni szeretnék veled.

- Hát... ö.. oké...

Mielőtt behívtam volna, bevonult mellettem. Lábujjhegyen suhanva követtem. Le sem vette szemét a számára még új fiúról. Vészjóslóan kavargott máskor nyugodt írisze.

- Maga Vadász. Igaz?

- Te meg Farkas. Az, aki a lányommal enyeleg. Helló barátom!

Mac üdvözlően bólintott.

- Hogy van az, - fordult ezúttal felém, dühösen hamis mosollyal - hogy az én édes kicsi lányom ilyen, - mutatott végig rajtam - állapotban akar rabolni?

- Milyen állapotban?

- Megfázásban szenvedsz, igaz?

- Igen, de attól még lehet. Van róla szabály, hogy nem?

- Katherine, kifejezetten nem csak erre gondoltam - hátborzongató volt, ahogy a teljes nevemet ejtette ki. - Rugó a közelben van. Figyel rád!

- Apa, ezerszer megbeszéltük. Nem fogok meghúzódni egy sarokban, mert ő követ!

- Ez ésszerűbb lenne! - kiáltott. - Azt akarod, hogy megöljön?

- Nem. Sem azt, hogy téged, vagy mást.

- Akkor maradj veszteg.

- Ezerszer is, nem!

Jókora vita bontakozott ki közöttünk.

- És a lovagod, - bazsalygott Mac-re - meg sem próbál megállítani.

- Próbáltam. Nem ment. Alaposan összevesztünk - közölte fölényesen. - Épp most békülnénk.

- Á, békültök? Nagyszerű. Szóval a lányomat egy felnőtt férfi "bája" sem tudja meggyőzni arról, hogy a csinos popsiját a sarokban kéne tartania?

- Soha.

- Akkor tedd azt, amit akarsz!
- Az lesz!
Mac hátrább lépett pár lépést. Látta, hogy nem igazán illik a képbe a családi veszekedést illetően.
- Elpártolsz tőlem? - vetettem oda apámnak.
Fújt egyet. - Nem. Persze, hogy nem, az Isten szerelmére, lányom!
- Akkor támogass inkább, és ne piszkálj még te is! Bocsi! - egy zsebkendővel a kezemben arrébb vonultam, onnan pedig a kukához. - Apa, - masszíroztam a homlokomat visszafelé menet, és mivel Mac valamennyire hozzám tartozik, nem szégyen előtte így hívnom, ha ő is a lányának hívott - kérlek! Megőrülök a tétlenségtől, érted? Ez a kurva nagy igazság. Szeretném, nem is, hanem akarom azt a medált! Téma lezárva. Nincs tovább.
Vadász megadóan felsóhajtott.
- Jake veled lesz?
- Velem.
- És te?
A legmeglepőbb fordulatot hozva számomra és Mac-nek is, apám komoly beszélgetést invitált vele. - Mellette leszek - felelte megrendültség nélkül, halvány bizonytalansággal a hangjában.
- Remek. Akkor csináld azt, amihez értesz - legyintett.
Jutalmul szorosan megöleltem a nyakát, és valóban nem ódzkodott az ilyen megnyilvánulástól. - Köszönöm! Szeretlek, apu!
- Én is téged, kicsikém!

****

A tetőtérre kiérve mindenfelé mozgásérzékelők voltak. A sorozatos prüszkölés miatt majdnem belefutottam az egyikbe. Szerencse, hogy Phil visszahúzott. - Kösz - motyogtam orrfújás közben.
- Szívesen.
A mikrofonba beszélt.
- Agy, van egy problémánk.
- Igen? Mi?
- Mozgásérzékelők védik a tetőt.
- És ezt eddig miért nem láttad? - csattant. - Te derítetted fel azt a rohadt helyet.
- Tudom, de ezek... valami időérzékelős bigyók. Akkor kapcsolnak ki, mikor a helyet ellepték a medált védő múzeumőrök.
- Tehát az ünnepségen zsaruk voltak a tetőn. Miért nem mondtad?
- Nem futottam össze velük. Ügyesen lopakodtam.
Büszkén dobott egy vigyort a semmibe.
- Oké, máris intézem! Jake, álljunk meg!
A hideg, éjszakai levegő csapdosta az arcomat, sapka alá tűrt hajamat azonban bármennyire nyújtózott, nem érte el. Nem védte semmi fejemet a hideg ellen, garantált volt a további egészségromlás. A tetőről el lehetett látni a sivatagig, ami körbevette Vegast. Fényes, hangos épületek vettek körbe minket, de a kamerájukat kikerülve tudtuk, milyen szögben kell megközelíteni a tetőt ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk.
Csipogás ütötte meg a fülem. Megremegtem.
A vörös fények eltűntek, mintha ott sem lettek volna. - Király vagy haver!
- Tudom.
A kötelet vállamra tekerve cipeltem, míg Phil a karabinert, meg egyebeket húzta, vonta.
- Elbírja az üvegtető a súlyunkat?
- Simán - jött a válasz Philtől. Áttörhetetlen üveg. De ez, - kapott elő valamilyen pisztolyhoz hasonló dolgot - átvágja a kicsikét.
Óvatoskodva ráléptem az üvegre, ami alatt már láttam is a medált, a sötétbe borult múzeumba. Lámpafények karistoltak körülötte, ami azt jelentette, hogy még nem jött el az őrségváltás.
- Honnan szerezted? - tereltem a gondolataimat a magasságról.
- Cseréltem. Ne akard tudni!
- Nem akarom.
Leguggoltunk a megfelelő helyre, Phil pedig a karabinert egy övhöz csatolta. - Ebbe fogsz belebújni, és ezzel eresztünk le. A kötél lehetetlen, hogy elszakadjon, leellenőriztem óránként. A karabiner, - megrángatta - erős. Nem kell félned. Ezzel, - kapott elő egy csavarhúzót - kell felemelned az plasztik üveget, ha a kóddal Agy végzett. Onnantól menni fog magadtól. Vili?
- Egyszerű, mint az egyszer egy.
- Nagyszerű.
- Farkas, mi van már az őrséggel?
Mac jókedvű, játékos, nagyon is pimasz hangja a fülemben gyűrűzött. - A váltóőrségnek annyi. Alszanak, mint a tej. A mostani csapat körülbelül három perc múlva jön váltani.
- Velük mi a teendőd?
- Az altatóval átitatott ronggyal csicsikáltatni őket.
- Pompás! Hajrá! Musztáng?
- Itt a történelem legjobb ajtófeltörője beszél - Phil-lel egymásra vigyorogtunk. - Mindjárt odaérünk. Egy kilométerre van a kódos doboz. Ne aggódj, Agy még megvan. Valahol tíz kilométerrel ezelőtt lemaradt.
- Hé! Nem is igaz!
- Oké, csak ne öljétek meg egymást! Köszi!
- Gyere, addig fel kéne venned! - lóbálta meg a szíjas felszerelést. - Annyi a dolgod, hogy belemászol, mintha bugyi lenne.
- Nagyon ötletes - nyújtottam ki a nyelvemet.

****

Az őrséggel minden rendben ment, Cody a kódon dolgozott, én meg a lyukkal szemeztem, amit Phil kivágott az üvegből. A feszes szíjakkal a testemen kicsit furcsán éreztem magam. A kötél egy nagy betondarabhoz volt erősítve, nem messze, a két fiú pedig elég erős volt ahhoz, hogy megtartsanak a lassú ereszkedés közben.
- Showtime!
- Nyugalom, bébi!
- Bébi!? - vonta fel a szemöldökét Phil Mac becézése hallatán. - Milyen nyálas...
- Inkább fogjad!
A két fiú erősen megfogta a kötelet, lassan, centiről centire eresztettek le. Egy rájuk morgással meggyőztem őket arról, hogy holnap reggelre sem végzünk ebben a tempóban. A csillogás elvakított az ékszer mellett. - Hű, ez baró!
- Meghiszem azt!
- Kész! - kiáltotta Cody.
Az üveg pattant egyet, a csavarhúzófal ügyesen fel tudtam emelni. Egy nagyot tüsszentettem, kis híján elejtve az üveget. - A kurva életbe!
- Mi az?
- Nyálminta maradt az üvegen! Felviszem azt is!
- Kat a picsába! - hallottam meg Jake hangját Macé mellett.
Megtöröltem az arcomat, a tiszta kesztyűvel megragadtam az ékszert.
- FEL!