[4. rész]

Itt a folytatás! Olvassátok, kommenteljetek!;) Az előző fejezetekhez is kérnék pár komit! <3

Csatlakozzatok minél többen Rendszeres Olvasóim közé!

Cleo F.

**********

Abban a pillanatban, hogy meghallottam a nevemet, elhúzódtam tőle.

- Mi folyik ott, főnök?

Nem válaszoltam, mert rájött volna, hogy be vagyok "drótozva".

- A Katherinet jobban szeretem az idegeneknél. És én, kivel állok szemben?

- Egy hódolóval - kacsintott pimaszul. - Meghívhatlak egy italra?

- Kösz, nincs kiszáradva a torkom. Azt kérdeztem az előbb, hogy ki vagy te? Mi a neved?

- Igaz is, milyen illetlen vagyok! Mac Grey, szolgálatodra!

Hm. A neve is tetszik!

- Mit akarsz tőlem?

- Semmit! Csak szeretném megismerni a nagy, híres Viperát!

- Sajnálom, öcsi! - vontam egyszerűen vállat. - Nem pazarolom az időmet ilyenekre, mint te!

- Milyenekre?

- Seggfejekre.

Édes kuncogása dalra fakasztott engem is, bár halkabban. - Nahát, seggfej lennék?

- Igen, a szememben határozottan igen!

- Mivel érdemeltem ezt ki? Mit tettem? Lelepleztem a kilétedet, felismertelek?

- Ismerem a magadfajtát - igazítottam meg magamon a ruhát, hogy még kifogástalanabb, makulátlanabb legyek, mint eddig.

- Vipera! Vipera! Hallasz?

A többiek folyamatos szólítgatása az agyamra ment, felforrt az agyvizem.

- Ó! Mégis, milyen vagyok?

- Undorítóan jóképű, aki azt hiszi, hogy pénzzel minden nőt megvehet, lefektethet, kihasználhat, meggyalázhat! Nem törődik a pénzzel, hanem két kézzel szórja, talpig tisztességes, becsületes, és vér helyett tej folyik az ereiben a kifinomultságtól!

Grimaszolt. - Meglehetősen elfogult egy előítélet, édes!

- Lehet, szivi, de igaz!

Ha becézgetés, akkor benne vagyok!

- Rosszabb vagy, mint amilyen a mesékben vagy!

- Milyen mesékben?

Beletúrt mélyfekete színű hajába.

- Amiket rólad mesélnek! A Viperáról, Vadász lányáról! Rólad is mesélnek külön meséket, nem csak az apádról!

Egy kis büszkeséget éreztem magamban. Nem szerettem sosem, ha apámmal említenek meg. Szerettem volna a saját erőmből a hatalom székébe ülni, ami sikerült. Szerintem rajtam kívül senkinek sincs ínyére, ha egyszerre említik valakivel, mintha felkapaszkodott volna a hátán, holott ez hazugság.

- Szóval mesélnek rólam! Most, hogy találkoztunk, te is találhatsz ki rólam, vagy megcáfolhatod a többit! Nekem dolgom van, úgyhogy... Örvendtem a szerencsének!

Meg sem várva a köszönést húztam el mellette, mint a vadliba. Kicsit távolabb kerülve tőle elhagytam azt a bűvkört, amiben én is meggyengültem egy kicsit, mint nő. Neki sikerült a lehetetlen is. Megbűvölte a Viperát, mint egy kígyószelídítő.

Nem jártam messze a wc-ktől, ahol szintén minden arany. Kíváncsiságból meg is nézném, ha nem lennék elfoglalva valami sokkal fontosabbal. Mondjuk, a melóval.

- Itt vagyok! - szóltam a csapatnak.

- Hála az égnek! - sóhajtottak mindketten.

- Bocsi, feltartottak!

- Ki? Biztonsági őrök?

- Valami kinyalt seggű kölyök, aki tud rólam, és Vadászról.

A fiúk felhingettek. - Hogyhogy?

- Nem nagyon érdekelt. Elkezdett nekem nyalifalizni, de nincs para! Lekoptattam!

- Nagy vagy!

- Szeretném leellenőrizni a kíváncsiskodó hódolómat - ismételtem a csávót. - A neve Mac Grey. Nézz utána, Agy!

- Vettem!

- Sas!

- Igen, főnök?

- Te foglalkozz egyelőre a kaszinógóréval! Tudj meg mindent, amit tudsz!

- Megteszek mindent! - hadarta Phil.

- Még valami...

Folytatni szerettem volna a mondatot, csakhogy megzavartak. A női wc-nél, elkapták a derekamat, és berántottak a budiba. Fel sem fogtam igazán, mi történt. Összefolytak a képek, alig láttam valamit. Forró tenyér kalandozott a hasamnál, míg erős karokkal voltam körülölelve. Azt hittem, elalélok, mégsem vesztettem el a józan eszem. - Hé!

Nem ért semmit a parancsoló, kicsinyes kiáltásom. Ugyanúgy fogva tartottak.

Egy Vérengző?

Egyből kizártam az ötletet, ahogy megcsapott az a finom, felejthetetlen illat. Pár pillanatnyi találkozás után belerögződött a memóriámba. Lökdösődtem, kalimpálóztam, mindhiába. Karmolászni akartam a karját, ám a szmoking megakadályozott benne. A semmiből már a nő mosdóban álltunk. Felmértem a helyzetet. Mellé nyúltam, nincs minden aranyból. Csak a kézmosók... a többi fekete, fa hatású elválasztókkal a zárható ajtajú wc-k között, a falon még néhány barnább csíkot is belefestettek, hogy szebb legyen. A magassarkúm alatt kemény, fekete, törhetetlen csempe terült el, ami a minimumnak számít egy ilyen helyen.

Visszatértem a szabadulási művelethez, végül sikerült kiszabadulnom. Rá kellett ébrednem, hogy azért, mert Mac, elengedett. Mac a neve, azt hiszem.

Háttal álltam neki, próbáltam kitalálni, mit csinál, mielőtt megfordulok. Sajnos, nem a legjobbal szembesültem. Zárkattanással. Megpördültem. Immár ketten voltunk, egy bezárt wc-ben, semmi menekülési útvonalam nincs, az egyetlen, amire hagyatkozhatok, azok a fiúk kint, a kocsiban.

- Főnök!?

Mac karba tett kézzel, önelégült vigyorral bámult rám.

- Mit akarsz tőlem? - sziszegtem idegesen.

Egy flegma szájmozdulattal kezdett el közelebb, egyre közelebb jönni hozzám. Saját magamnak kialakított szabályaimat betartva nem hátrálok el. SEMMITŐL ÉS SENKITŐL!

- Beszélgetni!

Mikor megérkezett, centikre tőlem, felmordultam. - Vérengző vagy?

Mérlegelte a kérdést, aztán szórakozottan artikulálta a válaszát. - Nem!

Ennek tetszik, hogy felidegesített! Ó, hogy az a...

- Akkor mit akarsz?
Lefejtettem magamról a maszkot, és ő is. Gyönyörű bőrén elkalandozott a figyelmem egy kicsit.

- Megismerni... téged!

- Értem már! Megakarsz szerezni, hogy henceghess a...

Elharaptam a mondat végét. Képtelen voltam befejezni. Puha, hozzá értő érintés súrlódott, alig érve a bőrömhöz. Kellemesen megrázkódtam. Olvadoztam, látva, milyen nagy vággyal telve szegezi nekem a tekintetét, milyen átéléssel simogatja az arcomat. Ebben a percben a farkasból, kezes báránnyá változtam.

Hogy lehet képes erre? Hogy lehet ilyen hatással valakire? Az egyik percben kiherélném, a másikban meg megerőszakolnám. Hogy is van ez?

Zavartan reagáltam erre az érzelmi megnyilvánulásra. Hozzádörgölőztem, mint egy macska, még dorombolni is támadt kedvem. Annyira régen nem érzem a férfiak figyelmét, szeretetét, amit ők tudnak nyújtani egy nő számára, hogy most, hibáztam. Egy gyors mozdulattal a fülemhez kapott. Először nem értettem, miért... Éles, dobhártyaszaggató frekvencia ki akarta robbantani az agyamat a szép fejemből.
- Á!
Fájdalmasan felkiáltottam, eltántorodtam, eltakartam a fülemet, tenyeremmel letapasztottam, halvány reménnyel, hogy a helyzet javul. Így is lett, bár még zúgott minden gondolat az elmémben. Az új maszkom leesett a kőre, ahogy ő is ledobta sajátját, hogy ne zavarja a mozgásban.
- Ne haragudj, ezt meg kellett tennem!
Vicsorogva néztem fel rá, összegörnyedt testhelyzetemből. A látvány nem volt biztató. A kis kütyümet morzsolgatta a tenyerében, annyit láttam, hogy a roncsokat elrejtette a zsebében. - Nem dobom el, mert ha megtalálják, még rájönnek a turpisságodra!
- Nagyon kedves - dadogtam felegyenesedve. - Az igazi neved Mac Grey, vagy szédítettél?
Rendbe hoztam a fülemet, azzal, hogy köröztem benne az ujjammal. Nem hallottam úgy, mint a víz alatt.
- Valóban így hívnak, bébi!
- És mi a bajod, hogy beleavatkozol az életembe? Ha nem vagy Vérengző, akkor a fejemre kitűzött vérdíjért csinálod?
- Nem talált!
- Akkor?
- Tudom, hogy miért jöttél ide! - duruzsolta halkan. - Ki akarod rabolni a kaszinót!
- Aha. Van rá valami... tudod... bizonyítékod? Mert nem fognak neked hinni!
- Nem akarlak beköpni, bármennyire is érdekes!
Szép szemű fülig érő mosolyt villantott nekem.
- Szóóóval, ha jól értem, nem szeretnél tőlem semmi illegálisat!?
- Illegálisnak számít a szex is? Mert akkor nem vagyok benne biztos!
A szememet forgattam.
- Na ne! Csak nem egy kanos disznó vagy, aki be akar akasztani valakinek? Mert akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, ebben én nem leszek partner! Tudod miért?
- Miért?
- Azért, mert bűnöző vagyok, nem kurva!
- Hm - húzta el csalódottan a szájának a szélét. - Sajnálatos! Mi lesz, ha belekezdek, de neked tetszeni fog?
Sűrűn pislogtam. - Nem fog.
- De ha igen?
- Kizárt!
Jókedvűen felnevetett. - Tüzes kis vadmacska vagy, meg kell hagyni! - szórakozottan láttam, hogy kerül közelebb hozzám. - Csodálkozom, hogy nem vetted elő a titkos fegyvereidet! Csalódnom kell, mert a híres nevezetes Vipera fegyver nélkül jár-kel az utcákon?
Bazsalyogva megfogtam a csuklóját, a ruhám alól kilátszó combomhoz húztam. Felmorgott, engedelmesen hagyta, had vezessem őt fel, a combom oldalán. Megszaporázódott szívének vad dobogása. A parfümös bőréhez simult a szám, a fogam közé vettem egy kis részét, aminek nem tudott ellenállni.
Magam sem tudom, hogy, mikor kerültem ebbe az örvénybe, ami húz, vonz ehhez a férfihez. Megint morgott egyet, a fenekem oldalához érve, aztán megérzett ott valamit.
- Basszus!
Őrületes gyorsasággal kaptam elő a fegyveremet, löktem el az eddig számomra is feltüzelő embert, feje elé tartva a pisztolyt, ami eddig hűségesen lapult a szíjon, ruhám alatt, hogy ilyen vészes esetekben a segítségemre siessen.
- Nem okoztam csalódást?
Kék szeme farkasszemet nézett a fegyvercsővel, ami csurig meg volt töltve.
- Nem. Igazság szerint erre számítottam!
- Ó! Ebben a helyzetben vehetem úgy, hogy békén hagysz?
- Nem!
Kibiztosítottam a fegyvert, az idegesítő, aggyilkolóan több érzelmet kiváltó vigyora nem lankadt.
- Biztos?
A semmiből keze a fegyverre tapadt, mielőtt lőhettem volna, átlendítette felettem a kezem, a kidolgozott mellkasához húzott, a fegyvert az államhoz nyomta. Minden annyira gyorsan történt, hogy mire eljutott az agyamig, a baj megvolt. Lihegtem. Nem törődve semmivel a fülemhez hajolt, hogy belesuttogjon. Meleg lehelete szaladgált a bőrömön.
- Igen, biztos!
Megharapta, megnyalta a fülcimpámat. Összerezzentem az izgató helyzettől. Fegyver nyomódott a pofámba, és egy pasi le akart teperni. Az egyik kezemet kiszabadítva rántottam ki nagy harc után a késemet. Az apám, és a bátyám önvédelmi kiképzésének köszönhetően kivetődtem a karjai alatt, a másodperc tört része alatt nyomtam a nyakának. A falig toltam őt, hogy a penge csiklandozza a torkán feszesedő bőrét.
- Khm! Fegyvert ide! - sürgettem kapkodva az ujjaimmal.
Az eléggé meglepett Mac átadta a fegyveremet. Úgy gondoltam, veszélytelen ez a srác, úgyhogy gond nélkül visszamélyesztettem a helyére.
- Most beszélgetni fogunk! Mit akarsz?
Védekezően felemelte a kezeit, normál hangszínen nyögdécselt a penge alól. - Tudni akartad, ki vagyok!
- Azt is!
- Én is bűnöző vagyok, mint te!
- Igazán?
Felhívás keringőre?
Végignyaltam a számat, mielőtt feltettem az egymilliót érő kérdést. - És ugyan miket tettél eddig te rosszfiú?
- Boltokat fosztottam, benzinkutakat, egy pénzautomatát törtem fel! Voltam börtönben, többször is, egy hónapnál tovább viszont nem!
- Ennyi?
- Ennyi!
Hangos nevetésemtől visszhangzott a helység, Mac kérdően felvonta a szemöldökeit. - Hát te aztán nagyon gonosz bestia vagy, hallod-e! Szóval zöldfülűvel van dolgom!
- Zöldfülű? Nem mondanám.
- Raboltál bankot?
- Nem, de...
- Kaszinót?
- Nem, én...
- Gondoltam! - sóhajtottam fáradtan. - Estig sorolhatnám a bűntetteket, neked kettőn kívül, a bolti lopásra, meg egy benzinkút véletlenül sikeres kirablására lenne igen a válaszod, a többire a nem jönne! Kisfiam, te nem bűnöző vagy, meg teljes értékű Tolvaj, hanem piti kis "tolvaj", az is nagyon kérdőjelesen, idézőjelben, úgyhogy ha kérhetem, ne pattogj itt nekem! Ne avatkozz a dolgaimba, hanem hagyd a nagyokat dolgozni! Hidd el, a profik megoldják! - egy kacsintást biggyesztettem a mondat végére.
Elengedtem, tudtam, hogy a késre nem lesz mostanra szükség.
- Menj haza, és legózz inkább!
- Ne hidd, hogy fogok!
- Akkor felőlem megdughatsz egy szőkét is! Nem érdekel! Csak védekezzetek! - lengettem meg figyelmeztetően az ujjamat előtte. - A gyerekvállalás nagy felelősséggel jár.
- Nem vagyok gyerek! Huszonöt vagyok! Mellesleg, attól, hogy neked volt, aki a háttérből irányítson, és kitapossa neked a bűnözés útját, ne hidd, hogy jobb vagy nálam!
Felkaptam a fejem.
- Mit mondtál?
Mindig utáltam, amikor a szememre vetették az apámat.
Nem, kurvára nem taposta ki az utat előttem! Nekem is végig kellett mennem rajta, sőt, életem végéig lépdelni fogok rajta, a gazokon, a szúrós növényeken, amik egyre felsértik a lábamat! Látnom kellett, mi folyik az utcán, nappal is, de leginkább éjjel! Kurvák és tápszer, minden, ami szem szájnak ingere! Erre jön egy kis seggnyaló, és nekem áll?
- Ismételjem el? - biggyesztette le a szép száját. - Nem vagy jobb nálam, anyukám!
- Fogalmad sincsen róla, miket beszélsz, te majom! - sziszegtem feszülten. - Úgyhogy fogd be! Egyáltalán mit akarsz te? Nem hallottad, mennyire kegyetlen vagyok én, a Vipera? Hogy ilyen kisfiúkat eszek vacsorára, kiherélem, megölöm őket, kegyetlenül, egy hideg földrészbe ásom a testüket, vagy éppen a folyóba dobom, hogy senki ne találja meg?
Ingatta a fejét.
- Hallottam ezt-azt, de mindig azt gondoltam, hogy csak felfuvalkodott béka vagy! És tessék, így is lett!
A higgadtság megmaradt bennem.
Soha, senki nem volt ilyen tiszteletlen velem, főleg nem egy kezdő, zöldfülű!
- Mit akarsz tőlem? Utoljára kérdezem, mert minden teketória nélkül itt hagylak!
- Oké! A híred eljutott hozzám, és... szívesen belépnék a tolvajbandádba!
MI?


[Folytatás a következőben]