[6. rész]

Új rész! Komiknak, és a feliratkozóknak nagyon örülnék!:)

Cleo F.

**********

- Ez nagyon finom lett, Kat!

- Ultra jó!

Mindketten a hamburgereket habzsolták, amiket készítettem. Már mindketten a második végén jártak, teli szájjal habzsoltak. A bárszékek közül kettőt elfoglaltak a négyből, a bárpult mellett. Boldogan néztem, hogy esznek. Én velük szemben ültem a pulton, növesztettem a fenekem. A tegnapi estén gondolkoztam. A kék szempár nem hagyott aludni az éjjel, a simogató érintés hiányzott a bőrömről.

A kérlelése visszhangzott a fülemben.

"- Már miért lenne az? Bizonyíthatok!

- Hogyan?

- Vegyél be! Adj egy esélyt!"
Nem! Jól döntöttem. Idegen, nem ismerjük. Ki tudja, mi a valódi szándéka.
"- Figyelj, ne kezdjük elölről! A válaszom mindig ugyanaz lesz! Nem, nem és nem!"
Büszke vagyok magamra! Katherine Ambrose kemény szikla, megállíthatatlan, szilaj szívét nem szelídítik meg, nem törik be sosem.
- Mi az Kat? Elbambultál!
- Bökd ki, kislány! - csatlakozott Cody. 
Lassan ocsúdtam fel az édes tudatlanságból. Nem rémültem meg, amikor rajta kaptak a kalandozásomon. Igazából szerettem így kinézni a fejemből, mert ilyenkor magamnak érzem azt, amit elképzelek.
- Semmi! Beszéltem Jake-kel!
- Na, és hogy van?
- Jól. Túl jól - mosolyodtam el keserűen. - Mintha nem is akarna kijönni a börtönből!
Ahányszor meghallottam a hangját a fülemben, tudtam, hogy valami komisz dolgot forgat a fejében.
- Nem hiszem! Szerintem csak keménynek akart tűnni!
- Jake amúgy is az! Nem kell megjátszania!
- Ez marhaság - morgott a stréberség megtestesült szobra. - Ki szeret börtönben lenni?
- Hát ő! Úgy könnyű, hogy ő a "Börtön Királya"!
A két fiú összenézett, majd a következő hamburgerért nyúltak.
- Igen, úgy határozottan könnyebb!
- Ja, igen!
Néha úgy bólogattak, mint a bólogató kutyák, amiket ki nem állhattam. Szerettem, ha a barátaim megmondják a szemembe, amit gondolnak. Nem hazudnak, nem kertelnek, csak megmondják a frankót.
- Nem nagy dolog megszervezni egy kocsilopást! Bejutni kell, meg kivezetni!
- Na és hogy csináljuk?
- Jó gyorsan fiúkák! - kaptam új erőre, hazai témára vergődve. - Feltörjük a ház védelmét, bemegyünk a garázsba, kihajtunk pár kocsival, és egyenesen a vevőkhöz szállítjuk őket.
- És mikor csináljuk? A kaszinórablás előtt, vagy után?
Harciasan felkunkorodott a szám széle. - Alatt!
- MI?
Hangosan, egyszerre mindketten pattantak fel a helyükről, az asztalra csapva, tátott szájjal. Nos, igen, láttam a félig rágott kaját, viszont nem vagyok finnyás, ezért nem kezdtem el nyafogni, mint egyesek tennék.
- Ez őrültség! - Cody kiáltása felháborodott volt.
- Nem az! Megtudjuk csinálni!
- De hát egyikünk sem tud ketté szakadni! Kell még egy ember!
- Hallgass, Cody! - kiáltottam rá idegesen.
Phil a mellette lévő vállára tette a kezét, lenyomta a helyér. - Nyugodj meg, haver!
- Nyugodt vagyok! - csapott idegbetegen az asztalra, aztán folytatta az evést.
Remek, addig is befogja a száját!
- Figyelj, Katherine!
Nyugodtan, felnőttek módjára kezdett bele Phil, hogy megbeszéljük a dolgot, nem úgy, mint egy hisztis, aggodalmas gyerek. Ezért szerettem Philt nagyon. Mindig felnőttként kezelt, higgadtan tárgyaltunk. Olyan volt nekem, mint egy második testvér.
- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet! Nem tudunk kétfelé szakadni, hogy mindkét helyen ott legyünk!
- Tudom!
- Na már most! Egyetértek Cody-val, hogy kell még egy ember, - dörzsölte meg a tarkóját, közben a duzzogó kis sértődős idegesen leste a trécselés kimenetelét - különben annyi. Tételezzük fel, hogy megcsináljuk hárman is! Ha a zsernyákok rájönnek, hogy egyidőben rabolták ki a pasas kaszinóját, és a tíz háza közül az egyiket, nyomozni fognak.
- Had nyomozzanak! - vontam vállat. - Leszarom! Ők csinálnak maguknak felesleges melót, mert mi olajra lépünk, és sosem találnak meg!
- De...
- Semmi de! Én vagyok a főnök! - vettem elő a parancsoló hangnememet. - Megértettétek? Én vagyok a főnök egyelőre, nem igaz? Akkor az lesz, amit én mondok!
Lepattantam a pultról.
- További jó étvágyat!
Kirobogtak a konyhából, pillanatokkal később meg a házból. Úgy is kell pár csajos cucc, úgyhogy irány a pláza.

****

Idegesen szívtam bele a cigimbe. Remegve láttam, hogy tíz perc alatt a harmadik cigim is a végét járja. Ideges voltam. A saját csapatom nem bízik bennem, ez pedig megmérgez egy az egyben. A hideg, meg a cigi adta nyugalom lehűtött egy kicsit. A hajamat lobogtatta az esti szellő, kiszellőztettem a fejem, a felfőtt agyvizem valamennyire megnyugodott.
Sietve elnyomtam a cigit, mielőtt megégette volna a kezemet.
- Kezdhetjük?
A nappaliba lépve egyenesen egy pohár whiskyt mentem önteni.
- Igen!
A fiúk a kanapén ültek, engedelmesen, míg én vissza nem értem, kezemben a pohárral rá nem könyököltem a kanapé háttámlájára. - Mind tudjátok, most hárman leszünk három akcióra! A terv a következő!
Mindketten tágra nyílt szemekkel figyeltek engem magyarázás közben.
- Én bemegyek a kaszinóba, elhelyezem az irányítókat, így nem kell felesleges körutat tenni, hogy ezt megtegyük! Ha ezzel megvoltam, Cody kintről megbütyköli a játékokat, feltöri a biztonsági rendszerüket, meg a lézerrendszerrel együtt, hogyha a fejesek gyanakodva kijönnek, megzavarjuk őket, és gond nélkül meglépjünk a szajréval!
Bólintottak, addig ittam egy korty whiskyt.
- Phil, - mutattam nyomatékosan az említettre - te addig elmész a kiszemelt házhoz! Előtte megtudjuk, ott lesz-e a pasas, hogy ne legyen kellemetlen meglepetés! Cody felszerel téged kütyükkel! Ezalatt értek feszítővasat, kódtörőt...
- Kódtörőt?
- Igen. Értesülésem szerint Denise a házat kódos berendezéssel védi! Ha gondolod, nézz utána, Cody!
- Meglesz!
- Na, ezen kellett annyit vergődni? - forgattam a szemem két korty között.
Phil köhintett. - Nem! De még mindig az a gond, hogy kevesen vagyunk!
- Hé! Álljunk meg! Mi vagyunk a Pajzs! Higgyetek benne, hogy sikerül! Profik vagyunk! Vagy nem?
Felhorkantak.
- Azok vagyunk!
- Még szép!
Kis ösztönző, szurkálódó beszédemmel felkeltettem mindkettőjükben a versenyszellemet. Farkasvigyorral nyugtáztam győzelmemet.
- Azért!
Hirtelen a csengő vad csörgésbe kezdett.
Brr-brr! Brr-brr!
Mindannyian felkaptuk a fejünket, az ajtó irányába.
- Vársz valakit, Kat?
- Nem! Megyek, megnézem!
Megveregettem a zsebemben pihenő 45-ös kaliberű fegyveremet, és pohárral a kezemben elindultam az ajtóhoz. Furcsán kezdett dobogni a szívem, sokszor elég fájdalmasat. Félve csúsztattam a kezem a kilincsre, amikor kinyitottam, szinte a lélegzetem is megakadt. Már értettem, miért volt.
A pimasz, bugyiszaggató pillantástól kirázott a hideg. Mac Grey személyesen. Szélfútta haj, cuki mosoly, szürke póló, fekete farmer, edzőcipő.
- Te...?
- Én is örülök, hogy látlak, bébi!
- Mit keresel itt?
- Igen, köszönöm kérdésedet, bejövök!
Könnyedén átlépte a küszöböt, kikapta a kezemből az italt, és tovább ment a lakásomba. Idejön, pofátlanul beszökik, és az én whiskymet issza. Ezt felfogva dühösen bevágtam az ajtót. - Ez nem lehet igaz - mondtam magamnak.
Követtem a nappali felé, mire csodálkozva láttam, hogy megáll. Ivás közben összeszaladt szemöldökkel tanulmányozta a csapatom két tagját, akik felugrottak egy tized másodperc alatt.
- Mit keresel itt?
Farkasszemnézés versenybe fogott a két sráccal, azonban egy pillanatra kilengett felém, egy gyönyörű mosollyal megajándékozva. - Azután, hogy leütöttél, az a minimum, hogy meglátogatlak!
- Ki akarsz osztani? - tettem karba a kezemet.
- Nem éppen. Beszélgetni szeretnék! - adta vissza az üres poharat.
Nem volt gusztusom utána inni, úgyhogy arrébb tettem.
- Hm.
- Nem mutatnál be a barátaidnak? - bökött a fiúkra.
- Én biztosan nem!
Phil elmosolyodott. - Nincs rá szükség! Mindent tudunk Mac Grey-ről!
Cody kontrázott. - Igen! Milyen jól jött a főnök szemfülessége! Tényleg jó ötlet volt lenyomozni! Valami nincs rendben vele, ha idemerészkedett!
Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
Összeugrott a gyomrom, amikor Mac szemei játékosan az enyémbe fúródtak. - Lenyomoztattál?
- Elővigyázatosság!
Ravaszságból kitaláltam egy hazugságot, hogy leplezzem az érdeklődésemet iránta. - Amúgy sem kell bemutatni! Ismerem a ti kis édes hármasotokat!
Lassan besétáltunk a nappaliba a többiekhez.
- Annál jobb, kisfiam! - kuncogott Phil.
- Huszonöt vagyok! Vagy azért hisztek fiatalabbnak a koromnál, mert jobban nézek ki, mint ti?
- A kezdők mindig is alattunk fogják taposni a földet, lehetnek akárhány évesek!
Cody, felszólalása miatt Mac figyelmének középpontjába került. - Cody Fleck, Agy. Igaz? Hát persze! Phil Brooks, - tért át a mellette állóra - Sas. Életeken a Viperával, jó csapat vagytok!
- A legjobbak - javítottam ki.
- Igaz! Gondolom, nem esett szó az ide való lehetetlen bekerülésemről!
Mindhárom férfinemű nekem szegezte a tekintetét. - Mi van?
- Erről nem esett szó!
- Mikor akartad közölni velünk?
- Sosem! - vágtam rá dühösen, mire mindketten megremegtek. - Tudtommal még én vagyok a főnök, és én döntök az ilyen ügyekben, ha vannak! - szemeztem kék szeművel. - Még sosem voltak!
- Jól van, vettem! - emelte fel védekezően a kezeit. - Nem vagyok kívánatos személy! Nekem sem tetszene, ha bejönne valaki a házamba, és azzal zaklatna, hogy be akar kerülni a csapatomba.
Kezdett elpárologni az a feltételezésem, miszerint egy idegesítő majom. Valójában kedvesnek tűnik.
- Egy seggfej vagyok, hogy idézzek valakit!
- Milyen jól fogalmazott az a valaki!
- És milyen nagyot tud ütni!
Bazsalygási kényszert éreztünk mindketten. Felhőtlen vidámsággal, kis flörtölő jellegű mosolyt küldtünk egymásnak.
- Khm! - pár diszkrét köhögés zavart meg minket a fiúktól. - Hagyjunk magatokra? Vagy mentek szobára?
- Nem! Mac amúgy is indulni akart! Nem?
- Nem - válaszolta feldobva.
- De... Várj, ne is! - intettem le, mielőtt szóhoz jutott volna. - Honnan tudtad, hogy itt lakok?
- Nekem is vannak ismerőseim! Például Mészáros Fred!
Önelégülten vette észre, mennyien meglepődünk. - Mészáros Fred?
A tag kocsmai verekedésekkel kezdte. Mindenki ismerte a nevét. Aztán egyre feljebb ment a bűnügyek szamárlétráján. Szabad kézzel gyilkol. Bárkit leteper, kés, fegyver nélkül. Először az utcákon kezdett gyilkolni, aztán egyre gyakorlottabb lett. A fél világ tud az ügyeiről, nem igaz, hogy a zsaruk nem! Mondjuk el is bírom képzelni, miért... Nem szívesen lennék annak a helyében, aki beköpi őt. Nem éli meg a tárgyalást sem.
- Igen! Nagy cimborám!
Phil bölcsen simogatta a kis szakállát az arcán. - Jó fej gyereknek tűnik!
- Szerintem is! Hé! - kurjantott Cody. - Mi lenne, ha bevennénk a csapatba? Úgy is kellene egy ember!

[Folytatás a következőben]