[3. rész]

Csáó!:)
Eljött a következő rész ideje!

Komizzatok, iratkozzatok fel.<3

Cleo F.

**********

Cody és Phil mögöttem jöttek a piros terepjáróval, néhány autónyival lemaradva, én pedig süvítettem Vegas hosszú sztrádáján, a Lamporghini-vel. A hajamat fújta a szél, a maszkomon át figyeltem a visszapillantóban közeledő bandámat, és az esetleges autókat, amik követnének.

A Vérengzőktől óvakodtam. Váratlanul, bármelyik pillanatban kifordulhatnak az útra, tíz kihajoló emberrel a kocsiban, akik a nehezen kezelhető fegyverekkel simán leszedik a fejemet a nyakamról. Visszanyertem a lélekjelenlétemet, doromboló motorú sportkocsimmal siklottam az út felett, míg be nem kanyarodtam a Rubint Kaszinó utcájára.

Már messziről láttam a fényáradatot, a színpompás, puccos kivilágítást, a piramis alakú, tetején vörös Rubintkővel díszített Kaszinót. Előtt fekvő vörös szőnyeget fektettek le, limuzinok parkoltak le a szőnyeg elején, híres sztárok szálltak ki belőle, akiket a szőnyeg mellett húzódó kordonok mögött, a paparazzók előszeretettel fotóztak, a sztárok meg még be is pózoltak.

Grr!

- Sok majom!

- Azok! - hallottam meg a fülemben Phil hangját.

Egy kis készülék segítette elő azt, hogy beszélni tudjunk egymással, bármilyen messzi távolságból. Jó kis kütyü! Észrevétlenül a fülembe rejtettem, így Phil és Cody mindent hallanak, amit elmesélek nekik a látottakról. Előre is félek, hány kamera lesz odabent, hány kétajtós szekrényhez hasonló biztonsági őr tömeg, akik ha nem értenek valamit, az intelligenciájukhoz megfelelő kérdés jön: "He?". Tisztelet a kivételnek.

Hogy a látszatot megtartsam, megpróbálkozok a félkarú rablóval, a pókerrel, rulettel, hogy beolvadjak a tömegbe. Pár martinit is elszürcsölök, annak ellenére, hogy a kedvem nem igazán passzol a martinihez, maximum a pezsgőhöz, ha az van. Egy kis habozással leparkoltam a szőnyegtől nem messze lévő, nyugodt, feltűnés mentes parkolóban. Nem kívántam rázni a faromat a fényképészek előtt, főleg, mert ebben a rózsaszín barbis világban nem volt hírnevem. Valahogy nem is akartam szerezni. Undorodtam ettől a tökéletesnek látszó, romlott közösségből, ahol mindenki kívül tiszta, belül koszos, mindent tudó okostojás.
Az én bűnözői világom se jobb. Rosszabb, ezzel nem vitatkozom. Azt lehet megvetni, gyűlölni, aki ilyen szemét tetteket elkövet, de őszintén, olyanokat is gyűlöl ez a mocskos, kitaszító emberiség, akinek semmi oka rá. Fellökik, eltiporják. Már gyerekkoromban olyan tanítást kaptam apámtól, ami örökre megragadt bennem. Nem mindegy, hogy a fegyver melyik végén állsz!
Ezért döntöttem úgy, hogy beszállok a "családi bizniszbe". Mert két fajta ember van. Aki tapos, és akin áttaposnak. És én megfogadtam magamnak, hogy senkinek nem fogom engedni, hogy belém törölje a lábát, mint egy lábtörlőbe, vagy felsőbbrendűnek képzelje magát.
Ahogy megszűnt a dorombolás alattam, megláttam egy visszafogott bejáratot a csillámos pompától messze. Ezt nekem találták ki. Utolsónak megnéztem magam a visszapillantóban, kentem még fel a ribancvörös rúzsomból, hogy ragyogjak, szebben, mint bármelyik csiszolt gyémánt. Köztük én vagyok az egyetlen, fekete, csiszolatlan drágakő. Kivágódtam az ülésről, becsaptam magam után az ajtót, rugalmas léptekkel kopogtam a járdán, aztán a kis ösvényen. A végén várt rám a bejárat, két kétméteres, és legalább olyan széles, pufók, izomagyú, napszemüveges pasas. A biztonsági őrök. Túlzásnak tartottam a napszemüveget éjjel. Úgy akarnak nyomulni, mint a Sötét Zsaruk. Csak egy kicsit sem jön össze.
Biztonságos távolságban még szóltam egy szót a srácoknak.
- Showtime!

*****

- Mit látsz?
Eléggé fontolóra vettem a válaszomat. Egy kicsit el is kalandoztam. Már egy pezsgőspohárral a kezemben várakoztam, vagy inkább nézelődtem, kutakodtam. A háromszög alakú, óriás építmény belseje ugyanazon gazdagság, uralkodói színvonal ihlette, mint kívülről, ez nem vitás. A falak aranyszínben úsztak, már fájt is a szemem a túlzott fényből... a padlót fekete, szőnyeghez hasonló anyag borította, mindenhol. Kicsit meglepő egy Kaszinóban. Volt itt minden. Szökőkút, nagy dobókockaszobor, szín aranyból, három bárpult, különböző helyen szétszórva a beltérben.
Szardíniás zsúfoltságú tömeg aszalódott az újszerű játékok előtt, többen egy másik puccos seggű kinyalt pénzeszsákkal társalgott, mindenféle unalmas témáról a nagyvilágban. Előkelő embereken kívül az utcákat róvó, középosztálybeli ember is fellelhető volt, amire majdnem kiesett a szemem.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a nincstelen ember, mert az, itt lett nincstelen, alig pár óra leforgása alatt. Csupán a szmokingja maradt neki, a kisírt szeméből ítélve még a házát is eljátszotta.
Borzasztó!
Vadmacska módjára szlalomoztam pillantásommal a kamerák gyors helyzetfelmérése, a természetes nézelődés határán. Néha egyhangú csatakiáltás jött az egyik játéktól. Jelen pillanatban történetesen a pókerasztaltól, aminél egy öreg, fehér szmokingos bácsi ugrált, körülötte a többiek vakargatták az állukat, hogy mi is történhetett itt. Az öregember nyert, ahogy hallottam, milliós összeget. Mondanom sem kell, hogy nem csak nekem, de a Kaszinó "alkalmazott" női is felkapták a fejüket a hangoskodásra, nyomban a nyertes, nők láttán már az örömtől ittas öreg köré gyűltek.
A női önbecsülés legalja...
Kedvetlenül felmordultam, egy korty pezsgő után.
- Temérdek kövér pénzeszsákot, akik mind ránk várnak!
- Tudod, hogy nekünk a Kaszinóval kell foglalkoznunk!
- Igen, Sas, tisztában vagyok vele! - rosszkedvűen rászóltam, mivel utáltam, ha félbeszakítanak bármiben is.
A kamerák helyét kezdtem vizslatni. Meg is leltem a kicsikéket. Egyet a túlsó sarokban, a másikat közvetlenül mellettem tőlem jobbra.
Szent szar!
Úgy kellett fordulnom, hogy alig kiszúrható legyen az, hogy magamban beszélek. Elvégre, azt teszem. Az emberek még őrültnek néznének. - Két kamera egyenlőre. A terem végén baloldalt, és a bejárattól jobbra. Újfajta kamerák, az idei kiadású.
- Az tudom melyik! - brummogta Cody.
- Ez is a dolgod!
Lelépdeltem a lépcsőn, hogy lejussak a lábam előtt heverő, még most gazdag, nemsokára kifosztott Kaszinó. Nem betörni fogunk ide, nem. Kifinomult trükkökkel fogjuk kicsalni a dollármilliókat a Kaszinó "zsebéből". Körülöttem, minden irányból férfiak, nők, alul öltözött kiszolgálónők szaladgáltak. Nagy szerencsémre észrevétlen tudtam maradni. Az egyre fogyó pezsgőmet megálltam újratöltetni egy pincérrel, aztán egy kisebb embercsoport mögé bújva meglestem a rulettet.
Egy visító kürtszó harsant fel, a másik irányból. Az összes figyelem afelé irányult. A hangzavarban egy nő visítása olvadt ki, az ugrándozását látva, párosítva ezzel a zajjal, meg a visítással, nem keveset nyerhetett a Blackjack-en. A boldogságtól síró hölgyet heves tapsvihar bombázta, elismerően még én is tapsoltam egy kis gúnnyal telve. Sebesen kapkodta a zsetonokat, és a készpénzt követelte.
A nagy csetepaté öt perc után elsimult, a mit sem sejtő játékosokat fixíroztam a rulettnél. A rulettirányító fapofával közölte az újabb és újabb veszteséget: "Nem nyert! Sajnálom uram, próbálkozzon később!".
- Úgy látom a játékberendezések újszerűek, de az irányítóval simán feltöröd, Agy!
- Fél perc az egész!
- Rendben! Elrejtem az irányítót!
Végigvettem a taktikát a fejemben, egy belső hang pedig azt súgta, hogy tegyek tétet az egyik számra. Szám szerint a...
- Ötezer dollárt a fekete harmincegyesre!
A kiáltásomra szétszéledt előttem a tömeg. - Köszönöm! - léptem tettetett jókedvvel az asztalhoz. - Legyen szíves! - átnyújtottam a bankót, amit még a combomra erősített szíjas tartóból húztam ki, amikor nem láttak. Oda rejtettem egy fegyvert, valamint egy kést is. Senkinek sem tűnt fel, hogy azok a ruha alatt vannak, még ha teljesen fel is vette az alakomat.
- Hajrá főnök! - jött a fülembe a biztatás.
A pasas beváltotta a pénzt zsetonba, az asztalon odacsúsztatta az említett számhoz. - Fekete harmincegyes! - ismételte meg a számomra szimpatizáns, kiválasztott számot.
A kis golyó elindult a forgó ruletten, és mindenki majd megfulladva várta az eredményt. Milliárdos üzletemberek szemeztek velem az asztalnál, kacéran kacsintottam rájuk egy korty pezsgő közben. Az irányító tapadóját kicsúsztattam a szíj oldalából, előrébb hajoltam az asztalon, a mögöttem, és az előttem állók örömére. Egy kis nyomással már fel is tapasztottam a készüléket. A megbütykölése várat magára a kifosztásig. Vak szerencsére bízott pénzem sorsa egyre jobban kezdte dobogtatni a szívemet.
A semmiből megállt a golyó, a még tovább forgó kereken nem láttam, hogy végül hanyasra gurult. - Fekete harmincegyes! Gratulálok, hölgyem! - ébresztett a játékkezelő.
Ö... Wáú! Azt a...
- Mi a...? Főnök!
A vonalon túl is, és körülöttem is megtisztelő taps fogadott, mint nemrég a másik nőt.
A szerencse mellém szegődött! Kíváncsi vagyok, ezt megírta-e volna a horoszkópom! Néha bejön, néha nem, de most, ha tudom, biztos kipróbálom mit ír! Utólag elolvasom...
- Köszönöm! Kösz! - hálálkodnom kellett jobbra-balra.
A nyereményemet tuszkolták át az asztalon, mire megállítottam. - Várjon, uram! - körülöttem elcsendesült mindenki. - Szeretném ezt a nyereményt felajánlani mindenkinek, azaz, meghívok mindenkit egy pohár whiskyre!
Susmorgás, sutyorgás, "Ez megőrült?"-féle szavakkal dobálóztak felettem, de végül is, megint tapsoltak. Kiverekedtem magam a társammal, a hideg pezsgőmmel, amit harmadszorra töltettem újra. Az emelvényen, a szökőkút előtt, javában a kaszinó legvégén díszfelhozatal vonult fel. Megálltam a bejárati lépcső alján. Nyugodt volt, nem volt nyüzsgés, és nem néztek bolondnak, amiért magamba beszéltem. Rejtve voltam a kíváncsiskodó szemek elől, valamint a kamerák kereszttüzét is kikerültem. Hiába voltak távirányítható kamerák, ide mégsem értek el. Egy jóképű fiatalember, bohókásan tántorgott a színpadra, két, "Mellet ki, a tiéd vagyok bébi, virítsd a lóvét!" kategóriájú vörös csajjal. Első ránézésre kísértetiesen hasonlított Johnny Depp-re.
- Az a pacák, ott! - szóltam a csapatom tagjainak. - A góré, jól gondolom?
- Jól - válaszolt Cody. - Rákerestem a neten. Ő Denise Avaer. Több kaszinója is van, és terjeszkedésképp építette meg a Rubintot itt Vegasban. Nagy fejes, talán apád is ismeri!
- Le merném fogadni!
- Hű! Ezt hallgassátok! - kiáltott Phil. - A tagnak több milliárd értékű házai, kocsijai vannak, a tőzsdén is jól keres, a befektetései egyre csak nőnek, és nőnek!
A köszöntőt hangsúlyosan, akcentus nélkül adta elő a hapek, tovább áradozott, hogy mennyire örül nekünk, vendégeknek, mi a terve a jövőre nézve.
- O-ó! Ismerem ezt a csendet, Vipera! Mit forgatsz a fejedben?
Eddig a falnak dőlve ízlelgettem a pezsgőt a sötétben, ugyanígy voltam, egy pillanatnyi gonosz mosollyal.
- Azt mondod, luxuskocsik?
- Igen.
- Hm. Mit szólnátok egy kis kocsielkötéshez is, fiúk?
Csend lett. Legalábbis a mi kis titkos vonalunkban. A kaszinótulajdonos kikiáltotta a parti hivatalos kezdetét, mire mai diszkós zenék kezdtek dübörögni, a játékosok ezáltal jobb hangulatban, dalolva sorakoztak a szerencséjüket próbára tenni.
- MEGŐRÜLTÉL?
- Nem, Agy, nem őrültem meg!
- Hé, ez nem is olyan rossz ötlet!
- Sas! Vipera! Van fogalmatok róla, hogyha több alkalommal kifosztjuk a pasit, gyanú is terelődhet ránk? Ennyi mindent nem tudunk eltusolni...
- Csss, Agy! - állítottam le a túlbuzgó mócsingot. - Mindig aggodalmaskodsz!
- Mi? Sosem szoktam! De gondolj bele! Autólopás? Mit érsz vele?
- Eladjuk őket! Keresünk vevőket a feketepiacon, drága barátom!
- Akkor először vevőt kéne találnunk...
- Ez csak egy felvetés volt, törpe! Ráadásul tudtommal még én vagyok a főnök, úgyhogy kérlek, tedd, ami a dolgod!
- Igenis.
A szememmel megtaláltam a lézeres biztonsági rendszer lézerkibocsátóit a plafonon. Felderültem.
- A biztonsági rendszerük a régi H8-as sorozatból valók.
- Az hogy lehet? Egy ilyen kaszinóban?
- Úgy látom, naiv pöccsel állunk szemben!
Rövid életem alatt megtanultam, hogy ne becsüljem le az ellenséget, és nem is teszem. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, így gond nélkül átvágok az akadályokon, amik elém szokta kerülni. Legyen az bármi. - Jól van, megyek, járok egy kört, hátha találok valamit!
Az üres poharat félretéve robogtam oldalra, egyenesen valamibe. Erősen beleütköztem az egyébként puha, jó illatú dologba. Visszapattantam, kíváncsian kapkodtam a szempáromat. Nem valami volt, inkább valaki. Szembe kerültem egy magas fiatalemberrel. Széles válla, szexi csípője azonnal felbuzdította a képzelőerőmet, ami eddig "alvó üzemmódban" pihent, mivel egy férfi sem érdemelte meg, hogy beinduljon. Egy fekete szmokingban különösen jól festő srácot fogtam ki a szerencsétlenségemre... vagy pont hogy szerencsémre?
Sebészien pontosan, angyalok által formált arca fiatal örömet sugárzott, telt, formás ajkai szexi, féloldalas mosolyra húzódtak. Fekete álarca mögül kikandikáló türkizkék szemeiben lobbanékony szenvedélyt láttam felém irányulni, ez még hevesebbre gyúlt, magasabb lángokon égett, miután testemen végigvánszorgott szkennelő pillantása. Borzos, fekete haja szénakazalként állt mindenfelé, és épp ezért tetszett nekem annyira. A hirtelen jött forróság, az az izgalom, amit keltett bennem, megbizsergetett, lezsibbasztott egy másodpercre.
Az illata férfias, vonzó, erős aromájú volt. Tükrözte az egész személyiségét.
A mosolyával nem tudtam napirendre térni. Túl titokzatos, ahhoz, hogy egyből megfejtsem, mint bárki másét. Mély, simogató hangja megváltássá vált a füleimnek. Mint egy jó zene.
- Üdvözlöm, hölgyem!
Lefagyottságomból gyorsan ébredve, én is félmosollyal reagáltam.
- Jó estét! Sajnálom, kissé... figyelmetlen vagyok!
- Észrevettem!
- Elvakított a sok pompa!
Fehér, tökéletes fogai kivillantak farkasmosolyából.
- Ahogy engem is a magáé!
- Ön bókol, és flörtöl velem?
- Igen, Miss...
- Ambrose! Szólíts Katherine-nek! És tegeződjünk, ha kérhetlek! Nem vagyok olyan öreg!
- Köszönöm a bizalmadat, Katherine! - lehajolt, kézfejemre mindent elsöprő csókot nyomott, alig érintve a bőrömet, ezért annál inkább lázba hozott a forró ajkak finom körvonala, izgató, alig súroló érintése. Parázsló, kék szemei tündököltek az én, mélybarna pillantásommal párosítva. - Vagy szólítsalak inkább Viperának, szivi?Az előbbi szimpátia elvakítottsága elhúzódott a szemem elől, mint egy függöny a sötétben, beeresztve a napfényt.
Tudja a nevem!

[Folytatás a következőben]