[5. rész]

Új résszel jöttem! Még friss!;)

Olvassátok, és írjatok komit a fejezethez! Mindig jól esnek a vélemények! <3

Jó olvasást!

Cleo F.

**********

- Ö... Lássuk csak, jól értem-e! Be akarsz lépni a csapatomba?

Bólintott.

Emésztettem a szavakat, eltartott pár percig, amíg feldolgoztam azokat. Elakartam
harapni a szám szélén tovább harapózó vigyort, ami csak az előzetese volt egy nagyobb kaliberű nevetésnek. Kibukott belőlem az abszurd feltételezésre, meg ezen a lehetetlen próbálkozáson. Senki nem mert még eddig idejönni hozzám azzal a szándékkal, miszerint a Pajzs tagja akar lenni.

Ismétlem, senki!

Még a legtökösebb bűnözők, kigyúrt börtöntöltelékek sem voltak elé merészek bepróbálkozni ezzel. Úgy látszik, ennek a srácnak van vér a pucájába. Talán félreismerhettem...

- Ne haragudj, haver, de ez lehetetlen!

Felmarkoltam az álarcomat a földről, és ha már ott voltam, az övét is felvettem. Egy laza mozdulattal dobtam a csalódott kék szemű rosszfiúmnak.

- Már miért lenne az? Bizonyíthatok!

- Hogyan?

- Vegyél be! Adj egy esélyt!

Erőlködésére sóhajtottam. Fáradtan vettem fel a maszkot.

- Nem!

- Miért?

- Azért, Mac, - léptem a kézmosókhoz, hogy a két méter hosszú, az egész kézmosó feletti részt beborító tükörben kicsinosítsam magam - mert nem ismerlek. Nem bízok benned, nincs meg a bizalom, ami a tolvajtársak között kell! Még meglépnél a szajréval! Különben is, a mi bandánk gyilkol, ha úgy alakul! Te képes lennél rá?

- Igen!

- Van benned kurázsi! Ez tiszteletreméltó!

- Akkor? beszélhetünk arról, hogy beveszel?

- Nem! - vágtam rá habozás nélkül. - Ne próbálkozz! Mit gondolsz, be kéne, hogy vegyelek, azok után, hogy nekem álltál, tönkretetted a műszeremet, ráadásul meghiúsítottad a felderítést?

- Igen - mosolygott elmaradhatatlanul.

- Ne is álmodj! Most ha nem haragszol, elmennék!

Az ajtó felé baktattam, de Mac az ujját csóválva elém állt. - A-a!

- Figyelj, ne kezdjük elölről! A válaszom mindig ugyanaz lesz! Nem, nem és nem!

- Hajthatatlan vagy! És irtó dögös!

- Hm, köszönöm! - igazgattam meg egy kicsit a zakóját. - De nem tarthatsz itt örökké!

- Miért ne? Próbáljuk ki!

Elkuncogtam magam.

- Bocsáss meg, de ezt meg kell tennem!

Értetlenség folydogált a kék szemekben, a maszk nélküli, angyali arcon, aztán minden eltűnt róla, amikor egy pontos ütéssel úgy tarkón vágtam, hogy elájult. Még mielőtt nagyot puffanhatott volna, elkaptam, magamhoz szorítva, egymagam boldogulva lefektettem a kőre. Békésen szunyókált, ahhoz képest, hogy mennyire nagy ütést kapott, és ha felkel, csillagokat fog látni, miközben a feje ketté akar majd válni. Letérdeltem a férfias illatú, eszméletlen férfihez, nyomban a hatáskörébe kerültem.

A szememet legeltettem rajta, szinte mindenhol. Egy Adonisz feküdt előttem, tehetetlenül. Valami megragadott benne, annyira, hogy a gondolataim körülötte forogtak. Előre is féltem, mi lesz ebből a találkozásból. Lopva, ügyelve arra, nehogy észrevegye, vagy felkeltsem a mély, ájult állapotából, ami lehetetlen, megsimogattam a szép arcát. Mozdulatlanul tűrte, ezért tovább folytattam, vadul dobogó szívvel.

FEJEZD BE! - kiáltotta a józan, bűnöző elmém. - MELÓ! MELÓ!

Igaz, hogy ez már egy füstbe ment terepszemle volt, megtudtam pár dolgot. Még egy ilyen felderítőútra szükség lesz, anélkül, hogy ez a szexin alvó seggfej bele ne avatkozna. Felálltam, a beláncolt ajtót kinyitottam, mielőtt azonban elhagytam volna a helységet, azt követően a kaszinót, utoljára megnéztem szép szemű rosszfiúmat, és már bent sem voltam.

****

- Mi történt?

A biztonságos kocsiban ültem, a fényűző piramis alakú kaszinót figyeltem, ami maga volt egy karnevál. Telefonon kellett felhívnom Philt és Codyt, ugyanis a berendezésnek, ami lehetővé tette, hogy besúgós, kémesdit játszunk, vége. Kampec. Szerencse, hogy több van otthon, mint gondolnánk. Levettem a szorító álarcot magamról, ledobtam az anyósülésre, mérgesen, fáradtan túrtam a hajamba, ellenőrizne azt a visszapillantóban.

Letüdőztem a hűvös, éjszakai levegőt. Jólesően cirógatta a bőrömet, a tüdőmet megtelítette, a felforrt agyamat valahogy sikerült stabilizálnia.

- Az a Mac gyerek tönkretette a mikrofonomat, ezért nem tudtam jelentkezni! Szóval az akció félig sikertelennek mondható!

- Sok mindent megtudtunk, így is! - erősködött Cody.

- Igen, de csak egy irányítót tudtam elrejteni! A többit később rakjuk le! Várnunk kell pár napot, nehogy felfedezzék, hogy sűrűn járunk ide!

- Oké! - szólt Phil.

- Most visszamegyünk a főhadiszállásra! Rögtönzött megbeszélést tartunk!

- Igenis, főnök! - harsogták egyszerre.

Kinyomtam a telefont, annak az útja is az anyósülésre vezetett, a maszkom mellé. Belesüppedtem az ülésbe, tehetetlenül markolászta a kormányt. Körmömmel gyürködtem a rajta lévő bőrt, idegesen morzsolgattam a fogamat. Csak az a titokzatos Mac Grey járt kelt a gondolataimban. Urrá lett rajtuk, őt láttam magam előtt, a hangja ismétlődött bennem, a szavaival együtt.

A hasam nagyot rándult izgalmamban, össze is kellett tennem a lábamat. Kapkodva indítottam el a kocsit, tapostam a gázra. Kerék csikorgatva faroltam ki a semmiből, aztán már gurultam is az úton. Az utca végén lefordulva láttam, hogy a fiúk követnek.

****

- Mindent tudni akarok róla, értitek? - kiáltottam a kanapéra könyökölve, a két megszeppent bűntársamnak. Nem rájuk haragudtam, hanem Mac-re, és magamra, amiért nem tudtam, miért haragszom igazából.

Mert tetszik, vagy mert annyira undorítóan pofátlan...?

- Értettük főnök!

- Most ugorjatok neki! Elmegyek zuhanyozni, elszívok pár cigit, és itt vagyok az eredményért!

- Máris!

Phil megigazította a félhosszú, hátrasimított barna haját, és már fel is nyitotta a laptopját. Cody, egy kis nyújtózkodás után szintén ezt tette. - Én kikeresem a rendőrségi nyilvántartásokból, te nézz utána az aktájának!

- Jó!

Ebben a témában Agy volt, aki diktált, és parancsolt, hogy mi, merre, hány méter. Nyugodt szívvel hagytam őket magukra. Felcsoszogtam a szobámba, ledobtam magamról a báli ruhát, aztán követte minden ruhadarabom, hogy a fürdőbe sasszézva, bemászhassak a vízsugár alá. A vízcseppek szaladgáltak a bőrömön, égették a gyenge testemet, ezáltal az valamilyen mértékben visszanyerte az erejét. A zuhany után egy pizsamaként egy pólót, és egy melegítőt húztam, valamivel nyugodtabban, kitisztult fejjel értem le a dolgozó csapatomhoz.

Egészen pontosan jobban tudtam figyelni más dolgokra, de a koncentrációm nagy része azon a pofátlan Mac-en jár!

- Mire jutottatok?

- Sok mindenre! - görbült felfelé a büszke Phil szája. - Először is a tag teljes neve, Mac Joseph Grey, Bridgeportban nőtt fel, egyedüli gyerekként. Az apja hírhedt bűnöző volt, míg el nem vitte a rák. Mac akkor volt tíz éves!

Komoran meredtem magam elé a padlóra, az egyetlen lámpa fénye alatt ülők ezt nem vették észre, annyira el voltak foglalva a sikerükkel.

Cody vette át a szót. Átvette a papírt Phil-től, amiről eddig olvasta az adatokat, Cody meg onnan folytatta, ahol Phil abbahagyta.

- Az anyja nevelte fel. Rengeteg hitelük volt, alig tudták fenntartani a házukat, ezért az anyjának a három műszakos meló mellett be kellett vállalni egy másodállást is! A srác lopni kényszerült, hogy megéljenek, persze erről az anyja nem tudott! Gyakran a szomszédokat, járókelőket zsebelte ki, de később egyre feljebb ment. Boltok, benzinkutak... Tizennyolc éves korában bukott le először, és egy hónapot kapott. Aztán mikor kijött, munkakeresés helyett, egy bandába keveredett, ott, Bridgeportban, és azok elárulták az egyik bevetésnél. Beköpték, hogy rákenjék az egész ramazurit, amiért szintén egy hónapot kapott. Egy éve meg egy másik bolti lopásért került be! Csórikám!

- Ja! Milyen gyerekkor az ilyen?

Átkaroltam magam.

Mit élhetett át gyerekként? Még hallgatni is szörnyűség... de átélni?

Gombóc szorította a torkomat, marta, fájdalmasan fojtogatott.

- Ennyi?

- Ennyi! Szedjünk össze még többet?

- Nem! - ráztam a fejem, a két fiú meglepődve hőkölt vissza. - Menjetek aludni ti is! Aludnunk kell egyet!

- Ö... - összenéztek, értetlenül vállat vont egyik, majd másik. - Oké!

- Jó éjt!

- Neked is, főnök! - harsogták egyszerre.

Visszavonszoltam magam a szobámba, erőtlenül markoltam meg a cigimet, és a gyújtómat. Alig emelve a lábamat mentem ki az erkélyre, hogy megint rágyújtsak. Már remegtem. Minden összekuszálódott a fejemben. A széthullott darabjaimat összekapartam, ahogy beleszívtam a cigibe egy nagyot. A hideg, és a nyugtató cigi hatására minden a helyére került.

Nagyon szomorú múltja van Mac-nek, ez viszont nem változtat azon, hogy nem kerülhet a bandába. A szabály, az szabály. És mi, hárman vagyunk! A farkasfalka mentalitással úgy védjük egymást, mintha testvérek lennénk, és nem tűrünk bármiféle ágról szakadt idegent.

Ha már testvér... Jake! Megöl a kíváncsiság, mi lehet vele! Holnap fel is hívom a börtönben, hogy beszélhessek vele!

****

- Haló! - zümmögött a telefonba egy mély, morgó, alig érthető hang.

- Jó napot! Egy rabbal szeretnék beszélni...

- Neve?

Hallottam, hogy nincs túlzottan az ínyére az, amiért telefonálok.

- Jake Fletcher!

- Á! Az a bajkeverő! Megkérdezhetem, kivel beszélek?

- Katherine Ambrose!

- Hozzátartozó?

- Ezt miből találta ki? - szóltam éllel a hangomban. A pacák felhorkant, mire szemforgatva válaszoltam. - A húga vagyok!

- A beszélgetés alapján nem nehéz leszűrni, hogy rokonok! Maga is ugyanolyan bajkeverő!

Az ágyamban feküdtem, nyújtóztattam a lábamat, amik keresztbe voltak téve, a telefont megszorítottam egy pillanatra, majd elengedtem. Mosolyogva folytattam a beszélgetést.

- Nem is tudja, mennyire! De kérem, végezze a munkáját, és hívja telefonhoz a bátyámat! Ezért fizetik, vagy nem így van?

Felmordult, vissza akart vágni, aztán meggondolva magát meghunyászkodott a parancsoló szavaim hallatán.

- Igenis, kisasszony!

- Hm! Így mindjárt más!

- Egy pillanat türelmet!

Pancser...

A vonal túlsó feléről nem jött egy nyikkanás sem, egész egy percig. Már az is megfordult a fejemben, hogy átvert az a zsírdisznó, de ha ez igaz lett volna, szétrúgom a nagy seggét! Ez a terv eltörlődött, amikor a férfias, felnőtt, érett hang beleszólt.

- Igen?

- Jake!

- Kat? Azt a mindenit, de jó hallani! Rég beszéltünk! - derült fel egyik pillanatról a másikra.

- Téged is jó hallani! Igen! Bocsi, hogy nem tudtam menni! Ígérem, bepótolom!

- Nincs rá szükség!

- Már miért ne lenne? Mit titkolsz?

Kuncogása doboláshoz hasonlóan visszhangzott a telefonban. - Semmit! Tudom, mennyi gond van a válladon!

- Ne is mondd! - masszíroztam a fejem. - De egyelőre nem én vagyok börtönbe!

- Bejöhetnél hozzám! Lehetnénk cellatársak!

Szokásos, feldobó viccére elnevettem magam.

- Megfontolom!

- Amúgy, nem olyan rossz itt az élet! Én vagyok itt a góré, mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök, még a börtön őrök is összefossák magukat tőlem! Megemberesedtem!

- Büszke vagyok rád, ó nagy testvér!

- Én is rád, tesó! A hírek ide is eljutnak!

- Valahogy sejtettem...

- Vannak informátoraim! - csettintett a nyelvével. - Bankrablás? El sem akartam hinni, hogy idáig jutottál... Volt rajtad símaszk, meg minden?

- Nem, az nem. Mit gondolsz? Elrejtem a szép arcomat?

- Igen, az nem a te formád - röhögött.

- Tudod, stílusosan kell ezt csinálni! Minden felesleges meló, és veszély megkímélésével!

- Így igaz!

Keserűen kifújtam a levegőmet. - Hiányzol tesó!

- Te is nekem, húgi!

- Mikor szabadulsz?

- Nem tudom! Nemsokára! - valami morajlást hallottam a háttérből, mire a bátyám vérfagyasztóan, megtartva hidegvérét beszélt a hangnak. - Nem kell kétszer mondani, öreg! Ah! - sóhajtott. - Mennem kell! Letelt az idő!

- Francba!

- Vigyázz magadra!

- Te is Jake! Szeretlek!

- Szeretlek! - mielőtt letettem a telefont, hallottam, hogyan szól rá Jake arra a mogorva pasasra. -Jól van na, jól van öreg! Be lehet fejezni!

Kicsit megkönnyebbülten hullott a kezem az ölembe, hogy tudom, a bátyámmal minden rendben. Nem volt hangulatom hozzákezdeni a naphoz, szembenézni mindazzal, amivel Jake nem tud. Nem sikerült megnyugtatnia afelől, hogy jó neki bent. Kinek lenne jó egy börtönben?

[Folytatás a következőben]