[10. rész]

Itt a folytatás!:)

Várom a komikat, és a feliratkozókat.<3

Jó olvasást kívánok!

Cleo F.

**********

Mindig jól esik egy hosszú nap után a forró zuhany. Ebből az okból kifolyólag áztattam magam a vízsugár alatt, ami jólesően szabadított fel a fájdalom, a fáradtság béklyója alól. Az agyam az akción kattogott, folyton folyvást, ahogy Mac-en is. A flörtjeink a mai napon meggyőztek, hogy ő egy nagyon jó parti lenne, ha nem akarna bekerülni a Pajzs-hoz. Mint említettem, munkakapcsolatokat nem rontok el egy éjszakás szex-szel, sem többel, ha arról van szó.

Az illatos habot gyorsan lemosta rólam a víz, ennek örömére nagyot nyújtóztam.

- Hm!

Elégedett morgás jött a hátam mögül. A hajamat igazgatva fordultam a betolakodóm felé, aki meglesett. Nem rá vallt, de hát a férfiak már csak ilyenek. A víz alatt áztattam magam, közben Mac-et pásztáztam, nyilván ő is engem. Anyaszült meztelenül álltam előtte. Egyikünk sem zavartatta magát. Láttam, hogy tetszik neki a kilátás, mert egyre jobban meghódítja mosolya az arcát.

Kék szeme az enyémmel került egyvonalba. Meglepő volt, hogy nem inkább az érdekesebb dolgokat figyelte.

- Leskelődünk, leskelődünk?

Olyan halkan jött be, hogy nem is hallottam. Ez elég ijesztő.

- Csak egy picit!

Szemforgatás után a karomat kezdtem dörzsölni, aztán a nyakamat. - Mit szeretnél?Csatlakozni?

Billegette a fejét, mérlegelte a helyzetet, egyre többször keringett rajtam a szeme. - Azért jöttem, mert mondtad!

- Ügyes fiú! De tudtommal megvárjuk kint a zuhanyzó embereket, és nem rájuk nyitunk! Vagy rosszul tudom?

- Nem tudod rosszul.

Elzártam a vizet, csurom vizes testtel, és hajjal lépdeltem, közben mindenfelé csöpögött rólam a víz. Közömbösnek tűnő arca meggyőző volt, de nem eléggé. Számomra. Elárulta magát, hogy hangosan nyelt, miközben megálltam előtte.

- Nos, mint mondtam, döntésre jutottam! - a makulátlan körmeimet kezdtem vizslatni. - Előtte viszont, meg kell egyeznünk pár dologban!

- Hallgatlak!

- Jó válasz! Engedelmeskedsz nekem, mint az előbb.

- Meglesz!

- Azt csinálod, amit mondok!

Nyíltan mosolygott. - Értve!

- Semmi magánakció, se semmi!

- Semmi magánakció!

- Jó! És még valami! - ütögettem meg az alsó ajkamat. - Ez nem lakóház, szóval csak néha veheted igénybe a szobádat! Mindenki a saját kecójában!

- Oké!

- Remek! - a hajamat előre sepertem, hátat fordítottam neki, és hátsórázással egy törölközőért mentem.

Magamon éreztem a figyelő tekintetét, ahogy az izmaim rezdülését, a mozdulataimat megjegyzi, elraktározza.

- Most, hogy ezt megbeszéltük, ezek szerint beveszel?

A törölközőt körbetekertem magamon, a dekoltázsomat kicsit megvillantva. A combjaim tetejéig épphogy elérő hosszúságú törölközőt választottam, hogy férfi szemének simogatás legyen rám nézni.

- Igen, beveszlek - adtam meg a rég kért választ.

- Komolyan?

Boldogság csillogott a gyönyörű arcán, hálás szemei az enyémet keresték, amíg meg nem adtam magam, és engedtem, had kovácsolódjon össze az övével.

- Igen! A kaszinós bulinál meglátjuk, mit tudsz!

- Nem szúrom el!

- Ajánlom is! Sokat nyerhetünk, és bukhatunk - magyaráztam séta közben, mert hozzá igyekeztem. Megálltam végül, és együtt érzően megfogtam a karját. - Ezután az akció után, segíthetsz az anyádnak!

Döbbent csend kúszott közénk, kedvére irányította mindkettőnkben az érzéseket. Őrületesen sok kavargott mindkettőnkben.

- Ö... kösz!

- Mondom, még ne köszönd! Mert ahogy mondtam, innen nincs visszaút!

- Nem futamodok meg!

- Ezt jó hallani! Most felöltöznék, ha nem baj!

- Persze! Öltözz csak! Addig én... kint megvárlak! - hadarta zavartan, és már itt sem volt.

Látva, mennyire örült a hírnek, én is boldog voltam. Bennem motoszkált viszont egy olyan érzet, hogy nem tudja, mire vállalkozik!

Felöltözve mentem ki a szobámba. A hálóingemben voltam. Furcsa. Először félek attól, hogy egy férfinek nem tetszik, hogy öltözök. Kiosontam a félhomályba. A szememmel Mac-et kerestem. Hirtelen nem vettem észre sehol, végül megtaláltam őt, az erkély előtt. Félmeztelenül. Rátapadt a tekintetem, messziről láttam a kidolgozott kockáit, az édes kis hasat, ami lélegzés közben mozgott. Egy farmerben volt, semmi másban.

Itt... itt akar aludni?

A szája egy vonallá préselődött. Áhítattal nézte Vegas éjszakai képét. Az üvegen túlról beáradó színes fények ráhanyatlottak, és minden színben pompázott nekem. A széthullott darabjaimat igyekeztem összeszedni, ez megvalósult, egy nagy levegővétel után. A mellem alatt összefont karokkal mentem oda hozzá. Amikor észrevett, és leesett neki, miben vagyok, elkerekedett a szája, később ez átment mosolyba.

- Csinos vagy! - mondta halkan.

- Köszönöm!

Csatlakoztam hozzá, együtt bámultuk a fényűző életmódban fürdő embereket, a tényleg kinyalt seggű pénzeszsákokat, akiknek a nagy része semmit nem tett azért, hogy gazdag legyen, hanem valahogyan az ölébe pottyant a pénz. Nem kemény munka árán érte el azt, amije van. Ez csupán szerencse.

- Khm. Szívsz egy cigit?

- Aha!

Kimentünk az erkélyre, felvettem az asztalra letett cigis dobozt, szétosztottam belőle neki és magamnak egyet-egyet, meggyújtottuk, és lassan, némán elszívtuk.

- Nem láttak meg a fiúk?

- Nem!

Amint elszívtuk a nikotin dús cigiket, újra a szobám szőnyegét tapostuk. Sosem aludt még nálam senki, főleg nem velem egy ágyban, tehát érthető, ha aggódok.

- Itt akarsz maradni?

Szélesen vigyorgott. - Igen! A te szobád, te döntöd el, hogy maradhatok-e, vagy takarodjak vissza a sajátomba!

- Ne!

A francba...

Kissé gyorsan, és mohón válaszoltam. Gyorsan helyesbítenem kellett.

- Úgy értem, a skacok megláthatják, hogy tőlem jössz ki! Így is hülyeségeket gondolhatnak, hogy egy egész napra eltűntem veled. Mindketten tudjuk, hogy nem történt semmi.

Az íriszében égő láng választ adott: "Még, nem történt semmi!".

- Igen. Faggatózni kezdtek, hogy milyen volt a szex veled, amikor eljöttél!

- Mi?

Kis hisztériámon jót nevetett. A hajamat a fülem mögé taszítottam.

- Azért ne öld meg őket!

- Mit mondtál nekik? Kitaláltál dolgokat, hogy eldicsekedj velem?

- Nem!

- Hát akkor?

A fejét félre hajtva mosolygott rám. - Az igazat mondtam! Nem történt semmi!

- Ó!

Nem csalódtam benne. Igen, egy röpke percre megfordult a fejemben, hogy talán... felvágás céljából hazugságokat gyárt. De nem!

- Kösz! És maradhatsz!

Utáltam, ha gyengének néznek. Ezzel meg azt fejeztem ki. Hogy egy kicsit javítsak a helyzeten, hozzáfűztem. - Semmi erőszak, semmi zaklatás!

- Ígérem, semmi! Én nem vagyok olyan, mint az a disznó, aki... megerőszakolt.

Elkaptam a fejem a másik irányba.

Igen. Valószínűleg emiatt a trauma miatt nem alakítottam még ki párkapcsolatot ezidáig. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy az rossz, gyenge leszek miatta, sebezhető, nincs rá szükségem. Kezdem kicsit másként látni a dolgokat!

- Ühüm. Én már feküdnék is. Ha valamit szeretnél, cigit, vagy mit tudom én, csináld. Nem muszáj rögtön aludnod!

- Én is elfáradtam! Szívesen nyújtóznék!

- Szuper!

Az ágyhoz ballagtam, felemeltem a takarót, lehanyatlottam a puhaságba. Elégedetten láttam, hogy szinte egyszerre érkezünk meg Mac-kel. Befészkeltem magam, megigazítottam a párnát, kényelembe helyezésem után láttam, hogy mennyire figyel engem a srác. A szeme majd kiesett, és akkor sem akarta leplezni, amikor a pillantásunk kereszteződött.

Azon kaptam magam, hogy én is őt fürkésztem. Határozottan felléptem magam ellen, parancsolóan, és moderáltam magamon. - Jó éjt!

- Jó éjszakát, Katherine!

Lehunytuk a szemünket, vártuk, hogy elöntsön minket az álom, de nem tette. Olyanok voltunk, mint a gyerekek. Egyszer én néztem őt, egyszer ő engem, és mindig lecsuktuk a szemhéjunkat, ha a másik sejtett valamit. Ez a fajta játék szórakoztató volt, az éjszaka feléig, ahol is képszakadás a részemről.

****

A reggel érzete kicsalogatta a szememből a szép álmot. Azt az ártatlan tudatlanságot, amivel alvás közben minden ember meg van áldva. Egy simogatás ébresztett. Az arcomon. Először nem villant be a tegnap este, ki, merre, hol, hány méterre, ezért kicsit meglepődtem. Először hunyorogtam, rebegtettem a szemem, aztán gyors pillantásokkal szoktattam hozzá a szememet a fényhez.

Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, a simogatás abbamaradt, és beugrott minden tegnapról.

Mac!

Kipattantak a szemeim, és csakugyan a felöltözött Mac Grey magasodott felém. - Jó reggelt álomszuszék!

Felkönyököltem. - Neked is!

Felváltva morzsolgattam meg a szemeimet, amit édesnek találhatott, mert nevetett rajtam. - Hogy aludtál? - ült le a lábam mellé, kedves mosolyt lövellve nekem.

- Jól! - nyújtóztattam ki a karjaimat, és egy nagy lendülettel felültem. - Te?

- Fantasztikusan! Kényelmes ez az ágy!

- A másik nem az?

- Nélküled nem!

- Haha! - jobban megnéztem a fiút, megrohamozott egy jó ötlet. - Hé! Adhatok tiszta inget!

- Hm? Ja! - végignézett magán. - Kibírom! Tényleg! Ma úgy is haza kell mennem átöltözni!

- Hozz magaddal pár ruhát a szobádba, hogy ne kelljen mindig járkálni! Phil és Cody is ezt csinálja! De adhatok egy inget! Kérlek, had adjam oda! - bevetettem a könyörgő szempárt, aminek senki nem tudott ellenállni.

Fintorgással jelezte, hogy ő sem.

Győzelem!

- Jó, jó, csak hagyd abba a cukiságot!

- Az lehetetlen! - megpróbáltam felállni, de amint a kezemre támaszkodtam, felnyüszítettem.  - Aú!

Gyors vizsgálatba kezdtem, és alapvető orvosi tudásomnak köszönhetően rájöttem, hogy elaludtam. - Mi az? - aggodalmaskodott Mac.

- Elaludtam a kezem. Nem vészes! Majd elmúlik!

- Na! Had segítsek!

[Folytatás a következőben]