[14. rész]

Az izgalom fokozódik, a kaland folytatódik!;)

Jó olvasást!

Cleo F.

**********

- Hová menjünk először drágám?

- Mellőzd ezeket a megszólításokat!

- Nem lesz furcsa, hogy egy férj nem becézgetheti a feleségét?

- Ne idegesíts! - szűrtem a fogaim között. - Légyszi!

- Ki tudja? Még csókot is adnod kellesz, a hitelesség kedvéért!

- Azt felejtsd el! Épp elég, hogy el kell viselnem a közelségedet!

Keze a derekamon pihent, szorosan magához ölelt, szabad kezét zsebébe mélyesztve bandukolt, velem az oldalán, immár a kaszinóban. Az ajtóban szerencsére már nem kellett belépő, mivel semmiféle rendezvény nem volt, szóval mindenki kénye kedve szerint most már betévedhet.

- Hol rejtetted el az irányítót a múltkor?

- A rulettnél!

Megálltunk egy pillanatra, a füléhez hajolva suttogtam. - Balra a második!

Jelzésemre követte az irányt, meg is lelte a kiszemelt asztalt. - Bingó!

Úgy látszott, hogy egy turbékoló gerlepár vagyunk, akik folyamatosan egymáshoz bujdosnak.

- Bevállalom!

- Ne! Majd ketten! - kacsintott. - Elvégre, furcsa lenne, ha egyből szétválnánk!

Be kellett látnom, hogy igaza van.

- Jó, rendben!

A karja még erősebben szorult a derekam köré, jobban magára húzva ezzel. - Hm. Tetszik nekem ez a ruha! - lesett felülnézetből a melleimre, aztán vissza az arcomra. Alig bírtam magam türtőztetni, hogy el ne piruljak. Az hiányzik nekem, hogy vörösbe öltözött arccal felbátorítsam. - Bár a szőke nem jön be! Barna hajjal dögösebb vagy!

- Ebben legalább egyetértünk! - letaszítottam magamról a kezeit, elindultam a rulettasztalhoz.

Pár percen belül csatlakozott, hogy átölelhessen. Bármennyire is voltam feszült emiatt, visszafogtam magam. Megvártuk, míg pár ember előttünk játszik egy kört a rulettel. Mindenki bukott, nem is kell mondanom. Nekem azonban van aduászom.

Oldalra lestem Mac-re, aki épp nem figyelve, a szemével erőszakolta a lenge cuccban felszolgáló lányokat. Butyuta vigyor kalandozott a száján.

Férfiak! Hogy is hihettem, hogy ő picit másabb?

- Koncentrálnál? - böktem erősen oldalba.

Meghökkenve tért vissza a valóságba, ezúttal felvágós nevetéssel.

- Persze! Este is téged figyelnélek, ha hagynád!

- Elég!

Elléptek az emberek a rulettasztaltól. Eljött a megfelelő pillanat. Odatolakodtam, közben szóltam Cody-nak. - Mi jövünk, Agy!
- Vettem!
- Húszezer dollár a piros kettesre!
Az emberek megfagytak körülöttem, úgy. mint ahogy a legutóbbinál. Más volt a játékvezető, de az amúgy sem számított, az álruha miatt. Mac büszkén szorította a derekamat, miközben átadta a pénzt, hogy zsetonokba váltsák. A fiatal hölgy, aki kezelte a rulettet, kikiáltotta a számot. - Húszezer dollár a piros kettesre!
Azzal meg is indult a játszma.
A golyó körbe-körbe, zajosan gurult a pályáján. Belemarkoltam az asztal sarkába, annyira szorítottam a fogaimat, hogy félő volt, eltörnek. A nyelvemet is majdnem elharaptam nemrégiben. Az emberek megbűvölten meredtek rá a piros kettesre, várva a csodát. Néhányan inkább a kis golyót követték, a fejüket vele együtt köröztették, ugyanabban az irányban.
- Megvagyok! - mondta a fülesbe Cody.
Felengedtem a fullasztó merevségből, szaggatottan, kis adag levegőért kapkodtam. Mac mellettem higgadt volt, kimért, azonban néha kilengett, hogy orrával megpöckölje a nyakamat.
Grr!
Eljátsszuk a tipikus szerelmes párt, miközben mindketten össze vagyunk zavarodva.
Klassz!
A semmiből megszűnt a zaj, a golyó megállt, és forgott a rulettel együtt. Mac felkapta a fejét a nyakamról, hogy lássa, nyertünk-e. Látva az eredményt, megremegett a lábam. A közönségben szétszórtan kezdtek el tapsikolni, aztán mindenki rákezdett. A nő, aki a rulettgépet kezelte, el sem hitte, amit látott. Dadogva kezdett beszélni. - Piros... kettes! Gratulálok!
- Éljen! - fakadt ki Mac-ből egy jóleső kiáltás. - Ezt nem hiszem el!
A számhoz kaptam a kezem. Sosem szokott ennyire megrészegíteni a siker, most sem akartam hagyni, csupán elöntött egy megnyugtató gondolat érzelemvilága.
Mac segíthet az anyjának!
Egy hirtelen jövő adrenalinlökettel vezérelve Mac nyakába vetettem magam, átkarolva őt. Hangosan nevettem, a vállába temettem a fejem. Kínzó másodpercekig nem ölelt vissza, aztán megtette. Úgy szorított, mint a bátyám szokott, mégis, egészen máshogy. A férfias illata függönyként omlott rám, a saját kis burkomra, amit kialakítottam. Eltorlaszoltam a külvilágot, a gondolatokat, mindent. Percek múlva fejtettem le magamat a fiúról, aki meglepetten pislogott, mosolya azonban a szemére is átterjedt.
- A nyereményük!
A látszat nagyon hihető volt. Mindenki bevette a mesét, miszerint férjjel és feleséggel van dolguk. Átvettük a nyereményt, aztán ahogy arrébb vonultunk, szóltam Cody-nak. - Remek munka! Jöhet a többi! Showtime!
- Vettem!
A lépcső mellett álltunk, ott, ahol a múltkor találkoztunk. Oldalra billentett fejjel vizslatott a mélyre hatoló, kék szemeivel. Felsóhajtottam. - Bocs az előbbiért.
- Nem történt semmi! Ritkán kapok ilyen őszinte, kedves ölelést lányoktól!
- Ó! Khm - megköszörültem a torkomat. - Szétválunk!
- Mi a feladatom?
- Mit szeretnél? Blackjack, félkarú rabló...
- Majd meglátom!
- Oké - biccentettem. - Ne feledd, éjfélig van időnk!
- Értettem!
Tehát az este további részét külön töltöttük, és halmoztuk a sikereket. Az emberek kezdtek furcsán nézni, a kezük meg pirosodni a rengeteg tapsolástól. Néha elpillantottam Mac felé. Megérezte magán a szúrós, szinte lyukat égető pillantásomat, és felém fordult. Összemosolyogtunk, sőt, a móka, valamint a szerep kedvéért még puszit is küldtünk egymásnak. Órák teltek el. Tizenegy óra környékén épp nyerő szériám volt ( milyen meglepő! ), amikor Cody hidegen közölte a rossz híreket.
- Főnök! Rossz hír! A biztonságiak elindultak lefelé hozzátok!
- Merről? - suttogtam.
- Mögöttetek!
Mac a terem túloldalán volt, a sarokban.
- Vetted Mac?
- Vettem!
- Elterelő hadművelet! - tettettem köhögést.
Elkértem a nyereményemet attól a játékfelügyelőtől, akinél most játszottam, közben halálos csendben figyeltem, és magamra erőltettem, egy ingerült, hamis mosolyt. - Köszönöm!
Hogy fogok ennyi pénzt elbírni?
Hátat fordítottam a nőnek, közben hallgattam a nyüzsgést, sas szemekkel figyeltem. Vártam a jelet, a zűrzavart. - Mac, merre vagy?
- Mindjárt melletted!
A jobb oldalamon közeledett a szexisten, azonnal segített, pár köteg bankó átvételével. - Kösz!
- Merre tovább? - kérdezte.
- Várunk! Agy?
- Mindjárt harminc méteres távba kerültök. Kezdődik!
Ebben a másodpercben pislogni kezdtek a lámpák, vörös lézerek fénye keringett össze-vissza, visító hang vijjogott a teremben, dobhártyaszaggató hangossággal. Megpillantottam a biztonságiakat, akik rémülten, érthetetlenül kapkodták a fejüket, mint a kaszinóban lévők, egytől-egyig. Félmosollyal az arcomon megböktem a csodálkozó, gyermeki, őszinte figyelemmel kalandozó Mac-et. Szembe került az arcunk. Egy határozott fejmozdulattal mutattam, hogy menjünk.
A bolond, sokkot kapott, pánikolós tömeg elindult kifelé az ajtón. A hömpölygő, hülye tömeg kapóra jött nekünk. Elvegyülve köztük, szorosan egymás mellett, nehogy elkeveredjünk egymástól. A kétajtós szekrényekre visszanézve elégedetten láttam, hogy még mindig ott szobroznak. A kamerákat Cody lekapcsolta, szóval nem tudnak utasításokat adni a követésünkre.
Végre kiértünk a hűvös, esti levegőre. Roskadásig volt a kezem zöldhasúakkal, szinte potyogtak a kezemből. Még jó, hogy mindig elkaptam őket, mielőtt a földre értek volna.
- Szép munka! - duruzsoltam Codynak.
A járda széléhez kocogtunk, míg a sok birka a parkolóba tódult. Sokan, aggódóan nézték kívülről az épületet, másik a félelemtől vezérelve bepattantak a kocsijukba, vagy taxiba, és uzsgyi, itt se voltak. A fekete terepjárót láttam közeledni, teljes sebességgel, aztán nagy erővel lefékezett előttünk. A szél, amit magával hozott, dobálta a hajamat, megremegett tőle a lábam is. Kivágódott a hátsó ajtó, és gondolkodás nélkül előre mentem. Mac előre engedett, amikor viszont ő is bent volt a kocsiban, erősen bevágta az ajtót.
- Gyerünk!
Cody hátrafelé száguldott, egy éles kanyarral megfordította a kocsi irányát. Ennek a gyors mozdulatnak köszönhetően eldőltem, méghozzá szerencsétlenségemre Mac-re. Elnyúlt az ülésen, szája résnyire nyitva maradt, annak ellenére, hogy kuncogott, szájának a széle pedig felfelé ívelt. Milliméterekre állt meg az arcunk egymástól. Az orrom már az övét simította, ami egyszerre idegesített fel, és nyugtatott meg.
Vége van! Sikerrel jártunk! - jutott el végre a tudatomig a dolog.
A vezetésben elmélyült Cody nem látta, mi folyik hátul. Hallottam egy nagy kattanást, ahogy az új rendszám átfordult a régin, ezzel megakadályozva, hogyha követnek, rendszám alapján tegyék. Elmélyültem a fiú tekintetében, ő meg az enyémben. Megéreztem, hogyan csúszik a tenyere a derekam aljára. A tátott számba behatolt az ő meleg lehelete. A hideg rázott örömömben. A lélekjelenlétemet hosszú percek után nyertem vissza.
- Bocs! - lihegtem.
Ő is azt tette. - Semmi... baj!
Arrébb ültem tőle, most, hogy nem feküdtem rajta, ő is felült. Váltottunk egy gyenge mosolyt, majd lehajoltam, hogy lehajtsam az ülés oldalát. Kihúztam belőle az utazótáskát, és Mac segítségével beledobáltam a szajrét.
- Sosem láttam ennyi pénzt egyszerre!
Kacarászni kezdtem, ahogy Cody is. - Üdv a csapatban! - fűzte hozzá.
- Ezt hogy érted?
Átvettem a szót a vigyorgó agytröszttől, előtte összenéztem vele a visszapillantóban. - Nem sokszor engedem nekik, hogy egyben lássák a lóvét!
- Múltkor történt az első eset!
- Komolyan?
Bólintottam.
- Miért?
- Ez nálam egyfajta aranyszabály. Bérosztásnál megkapják, ami jár nekik, vagy elbasszuk közösen valami állatságra.
- Ühüm. Értem!
A csurig töltött táskát bevágtam vissza, a helyére, de még nem zártam le. Kikapkodtam belőle a ruhákat, amiket hoztam, hogy ne legyek az álruhában. Mac-ét is kivettem, a kezébe nyomtam. - Nem üldöznek?
- Nem! Egyébként, - fordult féloldalast felénk - jó alakítás volt, Mr. és Mrs. Smith!
- Kösz!
Hátra nyúltam a cipzárért, nagy nehezen le is húztam azt az akadozó, makacs szart. Lehajoltam, hogy kiszabadítsam a lábamat a cipőmből, különben nem tudom lehúzni magamról a ruhát. Kibújtam a vörös textilből, és nyúltam a farmerért, meg egy hatalmas koponyával díszített fehér tunikáért.
Felnéztem Mac-re. Meglepett ábrázatával randevúzott a tekintetem, csorbát hasított az éles pillantásomba. Sűrűn pislogott, teljes zűrzavar állt be nála. A szemével itta a látványomat, mintha sosem látott volna így. Mondjuk valóban nem látott... csak meztelenül...
- Mire vársz, szép fiú? Öltözni kéne, még mielőtt lecsapnak ránk!
- Ó! - felébredt az ideiglenes kómából. - Tényleg!
Szórakozottan kezdtem öltözködni. A nadrág felkerült rám, csiga lassúsággal. Direkt lehajoltam a lábamhoz, amikor elkezdtem felfelé húzni. Észrevétlenül lestem oldalra, és néztem, hogyan cseréli le az inget, meg a zakót egy feszes pólóra. Kivillant a szép felsőteste, amit akkor láttam, mikor nekiadtam a dugiinget. Egy percre megálltam én is. Dühös voltam magamra. Csorgattam a nyálamat rá, ezt meg sosem szoktam.
Visszarázódtam a rendes kerékvágásba, igyekeztem magamra húzni a pólót. Épp lesepertem magamról a láthatatlan koszt, mikor szembetűnt Mac formás segge. Boxere feszült rajta, mert ő is a farmerével küzdött, ahogy az előbb én.
De én azért tettem, hogy megőrjítsem! Észre vette volna, és ugyanazt teszi, mint én? A nyavalyás!
Felküzdötte magára a ruhákat, és nekem is sikerült. Lehúztam a hajamról azt a szar parókát, kiengedtem a lófarokból, hogy meglengethessem. Már húzta a fejbőrömet, ezért megmasszíroztam a fájó helyen, miután bevágtam a parókát a rejtekhelyre, meg be is csuktam azt.
- Sz! - szisszentem fel a fájdalomra.
Jól jött volna Mac szakértő keze. Pajkos fantáziám elkalandozott, és a mozgolódó gyomrom, valamint kicsit lentebb bizsergő testrészeim ébresztettek. Fáradtan hátradőltem, félmosollyal az arcomon meredtem a műszerfalra.
Tudtam, hogy most, lassan a lakásom közelébe kerülve nem követnek, akkor nem is fognak.
- Megcsináltuk!

****

- Minden könnyen ment, mint a karikacsapás! - fejezte be az ódát Jake.
Felszabadultan mesélt a sikeréről, Phillel egyetemben. Mind elnyúltunk a kanapén. Meglepődötten ébredtem rá, hogy Jake és Mac nem akarják megölni egymást.
Mi a szösz?
- Nekünk is minden rendben volt! - tájékoztattam az ünnepelő bátyámat.
Ő nem ivott velünk, vagyis... bizonyos értelemben igen. Egy alkoholmentes sört. Ahogy szerettem volna, elvállalta a vezetést Los Angeles-be,hogy én tudjak aludni. A mai este folyamán az adrenalin szintet még jobban fokozó, forró jelenetek Mac-kel elvették a maradék figyelmemet is. Az említett elterpeszkedve ült az L alakú kanapé legszélén, velem szemben, a legtávolabb tőlem, meg a bátyámtól. Jobb bokáját a bal combjára téve, mint egy kiskirály, a háttámlára tette karját, amiben az ital volt, azt a combjára támasztotta.
Láttam, nem nagyon figyel a bátyámra.
Nem valami jó közönség...
Helyette nekem szegezte a szemét, gőzerővel ostromolt. Pedig csak kuporogtak Jake nagy alakja mellett, rumot iszogatva. Fészkelődésbe kezdtem, már megint. Kényelmetlenség fogott el. A hármas fiútársaság, akiktől mi ketten teljesen elhidegülve ücsörögtünk, felröhögött, egy jó vicc után.
Alkalmasnak tűnő pillanatban megszólaltam. - Öm... én felmegyek, elkészülök!
- Menj csak, húgi!
Családi puszi után, hátrahagytam a nappalit, ahogy Mac-et is. A szobám védelmébe férkőztem. Abban a kegyben akartam részesülni, amit eddig teljességgel megvetettem.
Miért? Miért pont én?

[Folytatás a következőben]