[12. rész]

Drága Tolvajaim!
A "kaland" tovább folytatódik, és egyre közelebb kerülünk a kaszinórablás éjszakájához!;)

Komizzatok! Az új olvasókat arra kérem Iratkozzanak Fel! <3

Jó olvasást mindenkinek!

Cleo F.

**********

- Te hogy kerülsz ide?

- Ö... ti ismeritek egymást?
A bátyám elővette a halálosan nyugodt, pszcihopatikusan kedves beszédstílusát. - Azt kérdeztem, te gyökér, mit csinálsz a húgom házában? És egyáltalán a környékén...
- A Pajzs tagja vagyok! Fogalmam sem volt, hogy Katherine, a te húgod!
- Különben elkerülted volna, igazam van?
- Lehet.
Cseppet sem megnyugtató beszélgetésüket végig figyelemmel követtem. Ránéztem Phil-re, aki vállat vont. Szeme kigubbadt, hogy választ várna, de most én jeleztem a vállammal. Cody az el volt foglalva, hogy a bátyám muszkliját nézze oldalról. Nekem is megakadt rajta a szemem. Szinte szaggatta a pólót.
- Aha. Ha jól értem, te most a kishúgomnál próbálkozol? Vagy mondd nyugodtan, ha valami rosszat mondok!
- HÉ!
Ingerült kiáltásommal Mac-be fojtottam a szót. Bölcsen hallgatott ezután is, pofáján elterülő játékos mosoly elárulta, hogy valami frappánsat készült mondani. A két beszarira nem számíthattam, ha elfajulnának a dolgok, se most, a szópárbaj megakadályozásában, tehát adott volt a szitu, hogy én legyek a hősnő.
Beálltam kettejük közé, a tűzvonalba. Először Mac-et, aztán a bátyámat vettem szemügyre. - Mi folyik itt? Honnan ismeritek egymást?
- Együtt voltunk börtönben!
- Tessék? Ohio-ban?
- Igen!
Oldalvást álltam, hogy mindkét fiút láthassam. - Hogy kerültél oda?
Mac a kérdésre higgadtan válaszolt. - Ott volt a balhém egy évvel ezelőtt.
- Tényleg! Az időpontok egybevágnak... Ezt eddig miért nem mondtad?
- Mit?
- Mondjuk, hogy a bátyámmal ültél a sitten?
- Nem is tudtam, hogy ez a tulok a bátyád! - bökött Jake felé.
- Tulok? - dörmögte az említett. - Vigyázz a szádra, öcsi!
- Várj, Jake! Kérlek!
"Elbűvölő húgi" üzemmódomra mindig hagyta, had tegyem, amit akarok, vagy megtette, amire kértem.
- De tudtad, Mac! Mondtam neked!
Kis hatásszünet után grimasszal párosítottan kérdezett vissza. - Mikor?
- Tegnap!
- Tegnap? Hogy az ördögbe...
Igen. Ez az, amikor valami leesik, és nagyot koppan!
Ezek szerint nem figyelt rám? Vagy ennyire bamba?
Dühösen karba fontam a kezeimet.
- Ó! Ó tényleg megemlítetted! De honnan tudhattam volna, hogy a te bátyád ugyanaz a Jake, mint akit én ismerek?
- Mondjuk mert többek között azt is mondtam, hogy sitten van? Meg azt, hogy a fedőneve Musztáng? Ennyiből összerakhattad volna! Tudod mit? Hagyjuk! Kiderült, és kész! Jake! - perdültem máris a bátyámhoz. - Tudni akarok mindent!
- Hát az úgy volt, hogy ez a kis... gyerek, - kihangsúlyozta a becsmérlő szót, le sem tudta venni a szemét a hátam mögött Mac-ről - bekerült az Ohio-i börtönbe. Én voltam ott a király, Paprika Jancsinak a felfogása nem tudta ezt megjegyezni. Belém kötött, ahányszor találkoztunk.
- Ez nem egészen igaz! - vágott közbe a kék szemű, hogy védje magát. - Nem hódoltam be, te meg máris kiverted a háborút!
- Nyugi! Folytasd!
- Volt pár ügyünk, amik közül komolyabbak is megestek. Verekedés, orrvérzéssel, törött bordákkal... Megismételhetnénk! - vetett kihívó vigyort az új fiúra.
- Állok elébe!
- Hé! Fiúk! Csitu van! Te, - mutattam a bátyámra, azt követően a dühös, egyben csodálkozó Mac-re - és te, most nem civakodtok! Értve? Próbáljátok meg elviselni egymás közelségét, mert mostantól muszáj lesz! Barátkozzon meg mindkettő a gondolattal! Vili?
- Katy...
- Semmi, Katy! Ez a terület, és ahol én vagyok, semleges! Jake, nem fogom engedni, hogy kinyírjátok egymást!
A bátyám szája undorítóan önelégülten kunkorodott felfelé. - Nekem majdnem sikerült! - motyogta.
- Mi?
- Egyszer késsel mentem a gyereknek! Parányi szerencséje volt, hogy túlélte!
- JAKE! TE TELJESEN HÜLYE VAGY?
Kikelve magamból kiabáltam vele. Ő, a meghunyászkodó páros a sarokban, szintén elnémult Mac is hallgatott. - Komplett idióta vagy?
- Miért? Csak nem őt véded?
- Nem védem! Tegyük félre, mondjuk, hogy nem is ismerem! Emberölésért kaptál volna még plusz tíz-tizenöt évet észlény! Mi lett volna akkor, ha?
- De nem így lett! Oké? - férfias mosolya, mint máskor, megbékített. - Semmi baj sem volt! Itt vagyok, és szabadon!
- Jake! Ígérd meg, hogy megpróbálsz kedvesebb lenni!
- Ilyet ne kérj! - vihogott a padló felé.
- Muszáj lesz! Itt maradsz, mert a tesóm vagy, és el kell fogadnod Mac-et, mint a csapattársamat, úgy, ahogy Philt és Codyt!
Barna íriszeiben a sötétség alig láthatóan kavarodott.
- Nem vitatkozom! A kedvemért, próbáld meg, Jake! Ez rád is vonatkozik, Mac! - köröztem az ujjammal a fiúra, nyomatékosítva a szavaimat. - Remélem, mindketten megértettétek!
Nem vártam választ, egyiküktől sem. Felfogták, és megértették. A légkör feszültsége kezdett kicsit felengedni. Társalgásba kezdtem az újdonsült szabadulttal. - Vadász tudja, hogy kijöttél?
- Igen. Biztos.
- Sok mindent meg kell beszélnünk, Jake! Történtek dolgok, amíg nem voltál itt!
- Mindenről informáltak!
- A Vérengzőkről is?
Megvetéssel, gyűlölettel emlékezett vissza a Vérengzőkre, akik börtönbe kerülése elején, épp, amikor a virágkorát élte, beküldtek egy embert hozzá, hogy végezzenek vele. Nem jött össze. A bátyám jól védekezett, a végén az őrök is besegítettek.
- Kipakolták a közel keleti szállítmányunkat azok a mocskok!
- Pontosan! Vadász szombatra szervez egy gyűlést, úgyhogy gondolom, te is eljössz!
- Még szép!
- Azt fogjuk megvitatni, hogyan vágjunk vissza nekik! - tájékoztattam.
Évek óta ez megy. Az egyikünk támad, a másik védtelen, azután fordítva. Oda-vissza megy a játék közöttünk.
- Nekünk lesz egy kis elintéznivalónk addig!
- Mit fogsz már kirabolni, húgi? - farkasvigyor telepedett meg az arcán, szemeivel hunyorogva szerette volna kiváltani belőlem az igazat.
- Az újonnan megnyílt Rubint Kaszinót!
- Merész vállalkozás! De az én húgom vagy! Beszállok!
- TÉNYLEG?
Most szólalt meg először a sarokban ácsorgó két marha, de beléjük is fojtottam a szót egy lefitymáló tekintettel. - Jake! - fordultam vissza a vigyorgó tejbetökhöz. - Azt sem tudod, mit fogunk csinálni!
- Nem baj, benne vagyok! Nem lehet nehéz kirabolni még egy kaszinót! Számtalanszor megtettem már!
- És kocsit lopni - tettem hozzá.
- Na, az még jobb! Tudod, hogy az a specialitásom! Ki az a szerencsétlen, akit megkopasztunk? És milyen autókról van szó?
Felsóhajtottam. - Megbeszéljük akkor a részleteket! Menj, pakolj le addig, aztán beszélünk!
- Jól van!
Átkarolta a derekamat, hogy egy halvány puszit kapjak a fejem búbjára. - Fiúk!
- Igen?
Hangomra kipattant mindkettő a sarok védett árnyékából.
- Mutassátok meg Jake-nek, melyik lesz a szobája!
- Oké!
Testvérkém felkapta a vállára mázsás súlyú táskáját, amit nekem sikerült megmozdítanom, de elég nehéznek bizonyult, arra, hogy cipeljem árkon-bokron át. Egy utolsó, harcias jelet küldött Mac-nek a szemével, a két bajtársammal övezve elindult felfelé a lépcsőn.
A hajamba túrtam.
Basszus, pezseg itt az élet!
Jake amilyen hirtelen feltűnt, úgy rúgta fel az eddigi felépített dolgaimat. Nem csupán Mac-re értem, hanem az akcióra. Megint át kell vennem az agyamba, hogy ki mit fog csinálni, lehetőleg úgy, hogy a képességeinél fogva 100%-osan teljesítsen. Sóhajtozva néztem szembe az egyetlen emberrel, aki itt maradt velem.
- Bocs a bátyám miatt! Kissé szeszélyes!
- Nem is tudom, kire hasonlít annyira!
Amint kettesbe kerültünk, a jókedv visszatért belé.
- Én sem tudom!
Zsebébe mélyesztette a kezét, lassan, biztosan ballagott hozzám, néha lehajtott fejjel. - Azt hiszem, én elmegyek egy időre! Tudod, össze kell pakolnom a táskát, amit hozok. Meg jobb lenne, ha otthon aludnék...
- Ne már! Ne csináld ezt! Nyugodtan gyere vissza! Nem lenne előnyös, ha pont az utolsó napokat töltenéd tőlünk külön, amikor a bevetést firtatjuk! Oké? A bátyámtól ne tarts, nem engedem, hogy bántson!
Hátba veregettem.
- Ó! Ez megnyugtató - jelent meg a szokásos vigyora. - Nem félek a bátyádtól. Ha jönni akar, jöjjön! Tárt karokkal várom!
- Ne legénykedj! Te se, és neki is meg fogom mondani! Tökéletes munkát akarok, és elvárom, hogy ne legyen baki miattatok, se senki miatt!
- Igen, ezt egy párszor elmondtad!
- Akkor neked illene megértened!
- Megadom magam! Feladom! Megértettem, főnökasszony!
Feltartotta a kezét, mintha egy zsaru jött volna, és mondta volna, hogy: "Kezeket a magasba!".
- Jól van! Nyomás, nyomás! Minél hamarabb indulsz, annál hamarabb visszaérsz!
Kihessegettem Mac-et az ajtó elé, ott még váltottunk pár szót.
- Hiányozni fogok?
- Csakis! Az értelem fele kihal a házból! Mi ketten vagyunk a normálisabbak!
- Ezt bóknak veszem!
- Vedd, aminek akarod!
Eszembe juttatta a pár nappal ezelőtt találkozásunkat, amikor fordítva hangzott el, majdnem ez a szöveg. Neki is feltűnt, amin csodálkoztam.
- Ismerős momentum!
- Nekem is!
- Nos, megyek! Jó legyél!
- Sosem szoktam!
Hanyagul az ajtónak támaszkodtam, figyeltem, hogyan fordít hátat, és tűnik el a folyosón jobbra, a lifteknél.

****

- Ez lenne, dióhéjban!
Jake elterpeszkedett a kanapén, fölényes, már-már úri képpel hallgatta végig a rövid magyarázatomat. A kezében tartott egy borospoharat, a benne lévő vörös folyadékot néha meglötyögtette.
Nem tudom, hanyadjára kell előrukkolnom egy új tervvel, hogy jó legyen. De ez a dolgom, ezért vagyok vezér. A megváltoztatott terv így hangzik:

1. Pontban, este 20:00-kor Jake, és Phil elindulnak a kocsikért. Érkezésük 20:30-ra tehető. Ezután a bejutásuk igénybe vesz pár percet. Behatolnak kinyitják a kaput, és kihajtanak két kocsival a hat közül. Induláskor vissza bezárják a házat, mintha semmi sem történt volna. A vevő, itt van Vegasban, szóval nem vesz el túl sok időt a vezetés sem, még ha háromszor is fordulnak. Egyenesen a vevő mélygarázsába viszik a kocsikat, aki azonnal végezteti rajta az átalakításokat. Kifizetik őket, majd az autóval, amivel mentek, és amit egy félreeső útszakaszon hagytak a két helyszín között, elmennek hozzám.
2. Én, Mac, és Cody a kaszinóban leszünk. 20:30-kor indulunk, és 21:00-ra megérkezünk. Álruhát kell viselnem, hogy a kamerák felvételein, amik azelőtt nagyjából felvettek, ha ez álarcban annyira lehetséges volt, ne ismerjenek fel. Mac-kel bemegyünk, elrejtjük az irányítókat, és el kell játszanunk, hogy mi egy pár vagyunk ( az egészben ezt utálom a legjobban ). Míg az irányítók a helyükre kerülnek, Cody feltör minden lehetséges zavaró tényezőt ( kamerák, biztonsági rendszer, stb ). A feladatunk, hogy játszunk, és meglepődjünk azon, hogy nyertünk. 23:00-ra, maximum 00:00-ra végeznünk kell. Ha gyanakodnak, bevetjük az aduászunkat, és már ott sem vagyunk. Cody a hátsó kijáratnál fog minket várni, egy nagy terepjáróval, aminek egy gombnyomással változtatható a rendszáma, ha követnének minket. Igazoltatásnál meg az ülést felemelve elrejtjük az üreges "ládaféleségbe" a zsákmányt, és sebesen átöltözünk.

- Nem lesz gáz!

[Folytatás a következőben]