Jó olvasást!
Gyengéden a kezébe vette a kézfejemet, ami éktelenül sajgott.
- Hogy segítesz? - kérdeztem elhaló hangon.
- Tudok masszírozni! Anyámnak is sokszor fájt mindene a munka miatt, és ezzel próbáltam kárpótolni, hogy annyi mindent tesz értem, én viszont nem teszek semmit.
- Gyerek voltál!
Keserűen bazsalygott. - Nem mentség sokáig!
Farkasszemet néztem vele egy hosszabbra nyúló másodpercig. - Igaz.
- Akkor szabad?
- Persze! Megköszönném!
Lenézett a kezemre, pár gyengéd simogatás után hozzákezdett. Erős ujjaival belevájt, körözött rajta, mire a görcs megfeszült. Felszisszentem egyet.
- Mi az? Rosszul csinálom?
- Nem! Csak... fáj egy picit! De már jobb!
És valóban jobb volt. Melegség kezdte megtölteni a kezemet, az egyre dolgozó, masszírozó kéz hol finoman, hol erősen nyomkodta. Lehunytam a szemem, annyira jól esett érezni, hogy valaki törődik velem. Lassan "újjá éledt" az erő a kézfejemben. Öt perc után abbahagyta.
- Jobb?
- Sokkal!
Megmozgattam az ujjaimat, csodák csodájára, nem hasított belé fájdalom. - Köszönöm!
Dobott egy mosolyt az összefűződött kezünkre, amik az ölében pihentek. Az ujjbegyével alig súrolva cirógatott. Megrémültem a fanatikusságtól, ami az arcán terült el, a látványra. Kissé hátrahőköltem. - Szívesen, máskor is!
- Khm. Akkor odaadhatom az inget?
- Igen! Kösz!
Óvatosan kihúztam a tenyeréből a kezemet, majd felkelve az ágyból igyekeztem a szekrényhez. A legfelső polcon volt a fekete ing, amit még tavaly vettem. Amikor széthajtottam, egy testet éreztem meg magam mögött. Szorosan simult az enyémhez, az eszemet is elvesztettem. Remegve fordultam Mac felé. - Tessék! - adtam át neki.
- Kösz!
Elkezdte lefejteni magáról a dzsekit. Nem akadályoztam meg, hanem örültem is neki, hogy közelről láthatom a szép felsőtestét. Megint. Egyenként kigombolta az ingének gombjait, összeesküvőként egymásra mosolyogtunk, ahogy kiszabadította a vállait, a már semmit nem fedő ingből. Végignyaltam a számat, akarva, vagy akaratlanul, a felugró látványra. Csodálatosan kidolgozott, fickándozó kockái voltak. Soha nem láttam ehhez hasonlót... talán a bátyámét.
- Segítesz? - igazgatta az új inge gallérját.
- Persze!
Még közelebb léptem hozzá, szemeztem a fekete selyeming gombjaival. Lassan, biztosan kezdtem begombolni azokat. Mac lélegzése szaggatottá vált, lehelete megmozgatta a hajamat. A fejbőröm bizsergett a melegségétől. Egyre lejjebb haladtam, míg végül nem értem le a legutolsó gombhoz, ami súrolta a farmerja gombját, valamint az övcsatját. Az ujjam megérintette a sliccét, de nem reagáltam le semmivel. Egy belső mosollyal talán.
- Kész! - kisimítottam a gyűrődéseket. - Milyen?
- Pont jó! Számítottál rá, hogy kellesz? - kacérkodott.
Imádtam flörtölni a férfiakkal, főleg vele.
- Nem.
- Akkor?
- Még tavaly azért vettem, hogyha felszedek egy pasit, legyen egy csereinge, ha eltépném...
Nevetésünk dallama keveredett, és egy egészen új, bájos hangot kaptunk. - Akkor engem most felszedtél?
- Ne reménykedj! - komorodtam el. - Ez komoly téma! Csapattársakkal nem szűröm össze a levet!
- Igen, tudom! Csak kérdeztem!
A bőrkabátért nyúlt, hogy magára kapja.
- Menj előre! Én is elkészülök, és már lent is vagyok! Csak ne vegyék észre a fiúk, hogy egyszerre jövünk, ráadásul az én szobámból!
- Tudom, tudom! Megyek!
Megfordult, és kioldalazott a szobámból.
- Te jó ég, Katherine! Micsoda egy vadmacska vagy! - beszéltem szórakozottan a levegőnek, sokkal inkább magamnak.
Mindenkit el akarok kápráztatni. Gyors zuhanyzás után, amit szerencsére nem lesett meg senki, főleg nem Mac, válogatásba kezdtem a ruhásszekrényemben. Találtam egy fekete atlétát, egy lábra simuló csőgatyát, meg egy kerek orrú magas sarkút, ami illett a szerelésemhez. Tettem fel egy nyakláncot, amit még Vadásztól kaptam a tizedik születésnapomra. A hajamat most hajvasalóval vasaltam ki, ahelyett, hogy a természetes, borzos göndören hordanám.
A tükörben figyeltem a manipulatív nőt, aki visszanézett rám. Mint a Vipera, annyira ravasz, és kegyetlen volt az aurája.
Ideje bedobnod magad, kislány! - gondoltam. - Itt az ideje a vadászidénynek!
A kaszinó nemsokára semmivé lesz, és ez nekem éppen elég, hogy felderüljek. A kezeim által lesz megkopasztva az a tetves hely, és élvezni is fogom!
Vasalás után, hosszú, derékig érő barna tincseim nyíl egyenesen omlottak a vállamra. Kicsit durvának tűntek, ezért fogtam egy hajkefét, hogy átfésüljem. Bársonyosan engedte magát a hajkefének, simán hullott a kezeim közé minden egyes kifésült tincs.
Showtime!
****
- Reggelt!
A kanapén ülők intettek egyet hátra. Gondolom, tele volt a szájuk, és nem akartak beszélni. A TV-re pillantottam. A fiúk az egyik bűnügyi sorozatot nézték, amit én is szoktam velük nézni. Most jobban érdekelt az a srác, aki háttal állt nekem, a kanapé mögött. Hátrafordult, és úgy tett, mintha most látna ma először. - Jó reggelt! Wáú, milyen szép a hajad!
- Kösz!
Kezében egy tequilával telt poharat tartott. Kecsesen beleivott, majd felém tartotta. - Hm?
- Nem kösz!
- Ahogy akarod!
Kezét felemelte, és körbefogott egy tincset, amit az elejétől a végéig megsimított. A végét fésülgetésbe fogta. - Ennyire tetszik? - kérdeztem halkan.
- Nagyon!
Félsiker!
- Kat!
Phil szólítására mindketten arrébb ugrottunk egyet, feleslegesen, mert nem fordult hátra. - Akkor bevetted ezt a Mac gyereket?
Cody is érdeklődött. - Ja, tényleg! Mi van már?
- Igen, bevettem!
Mindketten abbahagyták a rágcsálást. A chipses zacskó csörgése abbamaradt. Két arc, tátott, ismét teli szájjal meredt rám. - Nem viccelsz?
- A-a!
- Ez király! Üdv a csapatban haver!
Cody és Phil feltérdeltek a kanapén, pacsizós, öklözős, férfi köszöntéssel üdvözölték a csapatban. - Kösz! Tényleg kösz!
Gyermeki vidámsággal köszöngetett, és beszélgetett a fiúkkal. Mosolyogva láttam, hogy mennyire más Codyhoz meg Phil-hez képest. Felébredt bennem egy lapos, intenzív érzet vele szemben. Változás állt be a bensőmben.
De mi?
Egyelőre nem tudtam megmondani, pedig megölt a kíváncsiság.
- És? Hogy lesz a buli? - könyököltek a háttámlára a kanapén ülők.
- Phil, és Mac, ti mentek kocsit lopni! Én és Cody elintézzük a kaszinót! Az első akció pontban este tízkor kezdődik, de már kilenckor ott kell lennünk, hogy elhelyezzem az irányítókat. Megjegyeztétek?
A férfitársaság bólintott.
- A kocsilopásba fél kilenckor kezdtek bele. Fél órára van innen a háza! Itt a cím!
Átadtam Phil-nek a papírcédulát, amire lejegyzeteltem a címet.
- Király! Nem lesz gond! - csillogott a barna szeme.
- Jó! Nyolckor elindultok, Cody ad felszerelést, amivel semmi sem lesz akadály! Még beszélnem kell pár emberrel, akiknek kellene kocsi, és megadom a címet, ahova onnan kell elvezetnetek a kocsikat! Minimum éjfélig végeznünk kell, és olajra lépni, amint lehet! Világos?
- Világos!
- Van kérdés?
Rázták a fejüket. - Nincs.
- Szuper! Akkor...
Vad csengetés zavart meg a beszédemben.
- Ez ki?
- Nem tudom! Ugye nem hívtatok senkit ide?
Mac-et kihagytam a beszélgetésből, és a két másik srácot kényszerítettem a dühös tekintetembe. Félelemtől részegedve dadogtak. - Nem... mi nem!
- AH! Megyek megnézem!
Puffogva vágtattam a bejárathoz. Megigazítottam magam, gondolkoztam, ki lehet annyira hülye, hogy ekkora erővel nyomja a csengőt. - Megyek! - nyögtem, mielőtt ajtót nyitottam.
Valaki olyat láttam meg, akire sohasem számítottam volna. Elfelejtettem levegőt is venni, nem hittem a szememnek. A látogató felfésült, szőkésbarna hajú volt, barna szeme családi üdvözlést árasztott, állán pelyhezett egy kis szakáll. A széles vállú, nagydarab fickón földöntúli boldogság ragyogott. Laza, sötét mellényt viselt, fehér pólóján, barna farmerét fekete övvel fogta derekára, barna tornacipője stílusos, mégis egyszerű. Hátát féloldalt egy táska húzta, dugig megtöltve.
- Szia húgi! Rég láttalak!
- Jake? Jake! Bakker Jake!
Gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magam, miután eldobta az utazótáskáját. Mély nevetéssel szorítottuk egymást, erősen. Vaskos kezei majdnem kiszorították belőlem a szuszt, annyira örültem neki, hogy cseppet sem érdekelt. Mint egy kismajom, átfontam dereka körül a lábamat, nyaka körül a kezeimet. Jake forgott velem, hajolgatott jobbra-balra.
- Jake! Istenem, de jó téged látni! - elengedett, és már kerestem is rajta valami szembetűnő különbséget. - De jól nézel ki!
- Köszi! Te sem vagy semmi, húgi!
- Mi ez itt? - csikiztem meg az állát, a kis szakállának helyén.
- Mi van, nem tetszik? - dörzsölgette meg ő is. - Szerintem egész jó!
- Nagyon tetszik! Hogy kerülsz ide?
- Ne félj, nem szöktem meg! Kiengedtek, jó magaviseletért!
- Testvérkém! - megint megöleltem, ezúttal utoljára.
A bátyám itt van.
El sem hiszem!
Annyira szeretem őt, és két év után, szabadlábon látni furcsa. Látogatásnál sem érhettünk egymáshoz, hanem a plexit elválasztóra tettük a kezünket. Szörnyű volt minden nap azzal szembesülni, hogy míg ő a rácsok mögött rohad, én idekint élem az életem. Nem volt olyan nap, hogy ne jusson eszembe.
De most szabad!
- Egyből idejöttem! Ha nem baj, maradnék egy ideig!
- Addig maradsz, ameddig akarsz!
- Köszönöm!
Két keze közé vette az arcomat, és egy homlokpuszit kaptam tőle. - Jake! Tesó!
Nagy üvöltözéssel száguldozott át a két csapattársam a nappalin, hogy kézfogással üdvözöljék a hazatért bátyámat. Addig én berángattam a mázsás sporttáskáját, mire visszaértem, már arról beszélgettek, hogy a bátyám milyen sikereket ért el a börtönben.
- Hé! Képzeld Jake, most vettünk be egy új embert!
A bátyám kérdően oldalpillantást vetett rám. - Komoly?
- Aha!
A fiúk oldalra álltak, és így, a nappaliban feszengő Mac megláthatta a bátyámat, és fordítva. Kínos csend borult ránk. Mac köszöntöt először. - Heló, Jake!
- TE?
[Folytatás a következőben]
Elképesztő lett! Siess a kövivel!
VálaszTörlésSzia.Nagyszerű lett. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
VálaszTörlésSziasztok!:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen a visszajelzéseket, és az őszinte véleményeket! A folytatás hamar jön, ígérem!
Eszméletlen jó lett. *.* Imádom.
VálaszTörlésVárom a kövit.:D puszii.