[13. rész]

Elkészültem! Tádá! Lehet olvasni! A véleményekkel ne kíméljetek! <3
Már értesítettelek titeket, hogy a Google Reader megszűnik, ezáltal a követett blogokra sem tudtok visszatérni, vagy bloggeren keresztül értesülni a frissítésekről! Aki még nem tette meg, kövesse a blogot Bloglovin-on!
KATT IDE!

Cleo F.

**********

- Remélem! Őszintén szólva, ez gyakorlás.

- Gyakorlás? Na, kezd érdekelni a dolog!

Hátravetette magát a kanapén, egyik kezét feldobta rá, a másikkal szolgáltatta a szájába az italát.

- A későbbiekben újabb szintre emelem a csapatot!

- És mégis milyenre?

Összeszűkült szemmel vizslatta az árulkodó jeleket rajtam, ami nem sikerült. Elég titokzatos tudtam maradni, a semmit mondó félmosollyal.

- Elmagyarázom mindjárt! Addig is, itt a lista azokról a kocsikról, amiket a pasas házában találtok majd!

Óvatosan átcsúsztattam neki a papírt, rajta temérdek autó nevével, és mellette a feltüntetett árakkal. Biztos voltam benne, hogy egy szakértőnek adom át a lapot. A szeme végigpásztázta a lapot, a végén nagyot füttyentett. - Ejha! Maserati? Ferrari? Jó fogás lesz, én mondom neked!

- Bíztam a megérzésemben, meg a te szakértelmedben!

- Jaj, ne csináld húgi! Még elpirulok! - rebegtette szempilláját rám, aztán visszatért a bűvös "névsorra". Tudtam, hogy elképzeli az autókat, ahogy vezeti őket, a pénzt, amit utánuk kap majd, és telik neki egy sajátra.

- Phil a jobb kezem, te is tudod, milyen jó emberem! Nem lesz vele gondod!

- Isten ments!

- Cody-ra nekem van szükségem! Ott lesz még Mac is...

- Khm! Igen!

Jake nagyot nyújtózott az asztalig, ahova lefordítva a papírt, otthagyta. Visszahelyezkedett az előbbi testhelyzetébe, nekem szegezte átható, barna, testvéries tekintetét.

O-ó! Ha már leteszi a kocsikkal foglalkozó papírt, gebasz van!

- Épp erről akartam veled beszélni!

- Hallgatlak!

Fészkelődtem egy rövidet a helyemen. Kis mocorgásomat sikerült úgy végeznem, hogy neki ne tűnjön fel. Kényelmetlenül éreztem magam, a szívem a gyomromban dobogott, visszhangja a testem minden pontján ismétlődött. A szám, és a torkom, merő sivatag lett. Porzott, szó szerint.

- Szeretném, ha elkerülnéd azt a srácot!

- Jake! - rákönyököltem a kanapé oldalára, úgy masszíroztam a fejem, mikor felnéztem, kis mosoly időzött rajtam. - Nem tudom elkerülni! Hivatalosan bevettem!

- Akkor rúgd ki!

- Azért, mert ilyen szeszélyeid vannak, nem kell nekem vele rosszban lennem... vagy tévedek?

- Nem, nem is ezt mondom! De ne engedj neki!

- Hm... Ezt... ezt most nem igazán értem!

- Jaj, ugyan már, Katy! Pontosan tudod, miről hablatyolok itt! - forgatta a szemét. - Had ne én tartsak neked szexuális felvilágosító órát, jó? Biztos, hogy meg akar környékezni! Talán meg is tette!

- Ne beszélj sületlenségeket, Jake! Ez nem igaz!

- Nem látsz a saját szemedtől? Vagy nem akarsz?

- De, látom a fától az erdőt, ha erre célzol! Ő munkatárs, bátyus! Ismersz! Kizárt, semmiféle körülmények között nem jövök össze olyannal, akivel együtt rabolok! Jól tudod!

- Igen, Kat! Meg vagyok győződve a józan eszedről! Csak ez nem lesz elég! - beszédébe beiktatott egy korty bort. - Az érzelmek előbb-utóbb a tető fokára hágnak, ahonnan nincs menekvés, nincs választásod, lesz, ami lesz, történik, aminek történnie kell! Higgy nekem! Mint húg a bátyjának!

Kinevettem a lelkét kimagyarázó testvéremet.

- Rosszabb vagy, mint egy pap, vagy mint egy anya felvilágosításkor, komolyan!

- Nevess nyugodtan! Meglátod, hogy nekem lesz igazam! Bár kívánom, ne így legyen!

Megálltam a nevetésben.

Egy percre gondolkodóba estem. Elmerengtem mindazon, amit mondott.

Tényleg... így lesz?

A fejemet ráztam.

Bogarat akar ültetni a fülembe.

- Hallgass rám, Katy! - ráemeltem a szemeimet, amit hálásan fogadott. - Légy észnél! Emlékezz erre!

Hohó! Koránt sem lesz ez olyan döccenő mentes dolog, mint amilyenre gondoltam?
- Egyébként gyémántrablás lesz a következő buli!
- Na ne!
Sikerült ezzel elterelnem a témát, a sasszemű bátyám nem szúrhatta ki, mennyire feszült lettem az előző eszmecsere során, de a mostaniba belekezdve kicsit felengedtem. 

****

Az ajtót szabályosan feltéptem.

Itt van!

A huncut, kék szem, a gyermeki, kisfiús mosoly köszönt vissza rám. - Szia!

- Szia Mac! Gyere! Már vártalak!

- Vártál? - kérdezett vissza belépés közben.

Szeme cikázott a szobában ülőkön, amikor utánaléptem. Kissé megkeményedett az arca.

- Igen!

Kizökkentettem őt a nagy figyelésben. Szemháborúba kezdett volna a bátyámmal, ha nem szakítom félbe. Ragyogott az arca a fiatalosságtól.

Kinéztem oldalra, mire egy nagy táska feküdt a hátán.

- Menjünk! Segítek kipakolni!

- Édes vagy!

- Haha!

"Viselkedj!"-féle morgó, durcás képet virítottam a bátyám felé, aztán eltűntünk a nappaliból. - Kösz, hogy segítesz! - hálálkodott zárt ajtók mögött.

Letette a táskáját az ágyára, megkönnyebbülten körözött kettőt a vállával.

A szoba egyszerű volt, és stílusos, akár a ház többi része. Az üvegcsillár, a plafonon, bevilágította az egész szobát. Itt a falak barnák, a parketta kicsit világosabb. Balra volt az ágy, mellette az ajtó a fürdőbe. Velük szemben a méretes gardrób, pár Rock-os poszter, falra aggatott tollászkodó tükör, a sarokban egy asztali számítógép. A legjobb, amit itt lehet kapni Las Vegasban. Nem sokszor használom, sőt, sosem, mert nekem laptopom van. Igaz, hogy sokkal inkább az asztali gép áll a szívemhez közelebb.

- Ugyan, semmiség!

Mellé léptem. Egy röpke mosoly után kicipzározta a nagy táskát, mélyen beletúrt, és egy jókora adag ruhát, megmarkolása után a kezembe adott. A legtetején pont egy Armani boxer virított. Fintorogva fellestem a szórakozott, csúfolódó képére. Zavartatás nélkül az ujjamra húztam, pörgetni kezdtem, eközben kikerültem a fején körbefutóan vigyorgó Mac-et, és elkezdtem bepakolni a gardróbba. Alulra tettem a boxereket, azt a pár zoknit, amit még magammal hoztam, a többit elérhető magasságba, külön válogatva. Ing, atléta, póló, nadrág, pulcsi, kabát.

Fordulás közben már mellettem is volt, hogy átadja a következő adagot. - Tessék!

- Kösz!

Pakolgattam tovább, szorgosan, nyugodt tempóban. Addig Mac letette a táskát a lábai elé, összefont karral pedig a szekrény zárt részének dőlt. Kerültem a pillantását, ezért úgy tettem, mintha nagy odaadással pakolnék.

- Mindenkinek így helyben tartod a cuccait, és megmondod, hova tegye őket?

- Nem! - vágtam rá sértődötten. - Itt is hagyhatlak, megcsinálhatod magadnak is!

- Ugyan! Vicceltem! Ne vedd komolyan!

Válaszul egy káromkodást motyogtam az orrom alatt.

- Mi van veled?

Átvettem egy újabb nagy kupac ruhát.

- Semmi! Kicsit feszült vagyok, ennyi... Fáj a fejem is!

- Értem. A bátyád felkavart?

- Nem is az, hogy felkavart! - megálltam a pakolásban, belenéztem a másik szemébe. - Váratlanul jött! Ez a kis jelenet köztetek, feszült vagyok az akció miatt! Hosszú a lista! - engedtem el egy meggyötört, megtépázott mosolyt a végére.

- Oké, értem!

A maradék ruhát visszavette a kezébe, hogy ne legyen útban, lelökte a földre. A homlokomon ráncok lettek, ahogy teljes homályban figyeltem, mit művel. - Te mi az ördögöt csinálsz?

Hangoztattam is, mennyire nem értek semmit.

- Lovagias leszek! - kacsintott bátran.

Még mindig nem fogtam fel, mit akar ezzel mondani. Egy aprót koppintott az orromra, majd megfogta a két vállamat. - Hagyd a pakolást! Én befejezem! Most hozok neked egy Algopirint, meg egy kis vizet. Lepihensz, kialszod magad, holnapra tip-top formában fogsz ragyogni! Megfelel?

Mi a szar?

Szigorúan, szúrósan, kissé fagyosan meredtem a fiú arcába. Velem még sosem törődött így egy férfi sem, a bátyámon kívül. Az apám sem, aki valljuk be, nem egy családcentrikus ember, viszont engem a kis kincsének tart. Ujjaival megdörzsölte a vállamat, jólesően felszusszantam.

Ennek itt kell véget vetnem!

Élveztem pár másodpercig a törődésének kis szikráját. Kibontakoztam az ölelésből, kék szemű elég meglepetten fogadta ezt. - Kedves tőled! Tényleg! - magamra erőltettem egy fáradt, őszinte mosolyt. - Azt hiszem, inkább csak lefeküdnék!

- Ahogy akarod, szépségem!

- Jó éjszakát!

- Jó éjt!

Biccentettem egy aprót.

Tűnés!

Elillantam a bugyiszaggató tekintet elől, robogtam, hogy bemenekülhessek a saját szobámba. Abban a pillanatban, hogy bezártam az ajtót, nekinyomódtam. Nem oltottam egyelőre lámpát, nem szóltam. Lihegtem, közben hallgattam a szívem sebes dobbanásait.

Mit művelsz, Katherine Ambrose?

Fejcsóválásom után elszívtam pár cigit, átöltöztem, hogy aludhassak. A baj az volt, hogy szóba sem jöhetett az alvás. Forgolódtam, nyöszörögtem. Egyik oldalamon nem volt jó, fordultam a másikra. Ott még annyira kényelmetlen volt az ágy. Dühösen csaptam egyet-kettőt. Azt hittem, hogy az éjszaka közepén, megnyugtató, altató jellegű cigi segít, elszívása után csalódottan vettem észre, hogy folytatódik minden, ahonnan elkezdődött. Egy nyugtatóval tudtam bevágni a szunyát.

****

- Ideges vagy?

- Úgy nézek ki?

Ennyi volt a párbeszédünk. A fekete terepjáró hátuljában ücsörögtünk, ketten. Én, és Mac, a szerencsés, aki eljátszhatja a férjem. Ebben az egészben meg én vagyok a szerencsétlen, mert egy ilyen pasassal kell mutatkoznom. Legbelül tudtam, hogy ez nem igaz. Ez büszkeség.

Ahányszor meglátom magamat, elkap az a gondolat, hogy ez nem is én vagyok. Ez nem az én testem. Ez valaki más. Hosszú parókába rejtettem az imádnivaló tincseimet, furcsa, szokatlan sminket kentem az arcomra, hosszú, rikító piros ruhát viseltem, ahhoz illő szandálos magas sarkúval. Ami pedig a pláne, hogy ebben a ruhában a melleim úgy látszódtak, mint azoknak, akik a Rubint Kaszinó megnyitásakor villantgattak. Nem bántam, nem igazán érdekelt mások véleménye, sem az, mit gondol rólam.

Átkarolva magam, doboltam a lábammal, a hátsó ülésen. Az autót melegség járta át. Be volt kapcsolva a fűtés, ugyanis odakint nincs valami meleg. Esik az eső, minden víz, és sár. Az üvegen folydogált az esővíz, apró kis sávokba, a kezemmel néha meg kellett törölnöm az üveget, hogy átlássak rajta valamennyit. Többnyire mindig ugyanaz fogadott. Szürkeség, az aszfaltot beterítő vízrengeteg, pocsolyák, amik apró, miniatűr tengereket alkottak.

Cody elől ült, lágyan hallgatta Lady Gaga - Alejandro című számát. Ez most jobban elvitte a gondolataimat szerte szét, más irányokba. Azt sem tudtam, hol áll a fejem. Fiú vagyok-e, vagy lány! A hormonjaimat összezavarta a mellettem ülő, kicsit átalakult személy, aki nem is oly rég tűnt fel az életemben. Az elmúlt napokban kedves volt velem, morogva ugyan, elkerülték egymást a tesómmal. Jake, aki Phillel együtt már elmentek Denise házához. Arrébb dőltem egy picit, Mac felé, hogy lássam elől a vörösen izzó órát, Cody mellett.

Igen, most már ott kell lenniük!

Vadász is eszembe jutott, aki a napokban hívott, hogy ne felejtsem el a holnapi gyűlést. Pár óra múlva szombat, tehát le sem tudok dőlni, hanem mennem kell a gyűlésre. Lehet, megkérem a bátyámat, vezessen ő, mert irtóra ki fogok merülni. Vagy az is lehet, hogy tombolni fogok az energiától, meg az adrenalintól.

- Rám fekhetsz, ha akarsz!

Mac pimaszkodott velem. Hamar visszahúzódtam a hideg ablakhoz. Vigyora a régi volt, a haja kisebb átalakításon vett részt. Szükséges volt. Oldalra volt fésülve, kicsit megigazgatva, kontaktlencsét tett, hogy eltakarja gyönyörű szemeit egy barna írisz mögött, pont olyan mögé, mint az enyém.

- Kösz, nem! Maradnék!

Kitekintettem az ázó Las Vegasra. A kocsihoz tompán ért el a trombitaszó, a fergeteges muzsika, ami az utca végén lévő kaszinóhoz hívogatott. Cody leállította a kocsit az út szélén. Megpróbáltam minél tovább a melegben maradni, hogyha kilépünk innen, kibírjam. Ez ugyebár a fizika törvényei szerint lehetetlen.

- Jól van, mindenki! Átvesszük a szokásos ellenőrzést!

Megmorzsolgatta a tenyereit, aztán beletúrt a hajába. A kesztyűtartót lecsapta, sűrűn pislogva, figyelmesen követtem az "utasításait". Kivette a rejtekhelyükről a kis irányítókat, ha jól láttam, hármat, velük együtt két mikroporttal. Hátraadott mindent.a tenyeréből egyenként kiszedegettük a kütyüket, közben ő szóban elosztotta közöttünk.

- Egy-egy mikroport a tiétek. Két irányító Mac-é, egy Kat-é, mert ő már elrejtett egyet. Elég lesz négy játékot csontra kifosztanunk, ha még marad időnk, ahogy Katherine mondta, viszitek tovább az irányítókat.

Betettem a mini mikroportot a fülembe, Mac ugyanezt tette. Az irányítót becsúsztatta az öltönye zsebébe, én a kis szíjba, ami mint mindig, a combom felső részén szorult.

- Amikor le akarjátok venni a szerkezeteket, letapasztani a két oldalán lévő kis gomb egyszerre történő lenyomásával lehet megoldani. Stimmel?
- Nem lesz gond! - jött meg a hangom.
- Folyamatosan tájékoztatlak titeket!
- Rendben!
- Menjünk!
Mac noszogatására kivágtam az ajtót, és kiléptem az esős időbe. A hideg cseppektől a hideg rázott, ahogy hozzám értek. Kissé alul öltözöttnek éreztem magam. Mac is kipattant az ülésről, hangosan becsapta a hátsóülés ajtaját, hozzám fordulva bilincsként szorította a vállaimat, meg a derekamat. A forró testéhez simulva nem is fáztam annyira.
Kíváncsian fellestem az éppen engem fürkésző, most barna tekintetbe.
- Hogy ne fázz meg! Különben is, a feleségem vagy!
- A szerep szerint - morogtam halkan.
Megadóan még közelebb bújtam hozzám, összeértünk, és összeolvadtunk, mint két, apró vízcsepp. Elindultunk a fényűző kaszinó felé, hátrahagyva ezzel Codyt, aki készen állt feltörni bármit.
- Nagyon csinos kis párocska vagytok! - suttogta a fülesen keresztül.
Mac kuncogni kezdett.
- Megöllek!
Bátor kijelentésemre nem jött több megjegyzés, a jókedélyű nevetés alább hagyott. A kis bejárat felé navigáltam a "férjemet", az akció pedig megkezdődött.

[Folytatás a következőben]